Ballagi Mór

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Bloch Móric szócikkből átirányítva)
Ballagi Mór
Ballagi Mór portréja. Pollák Zsigmond metszete Klösz György fényképfelvétele alapján (1875)
Ballagi Mór portréja. Pollák Zsigmond metszete Klösz György fényképfelvétele alapján (1875)
Élete
Születési névBloch Móric
Született1815. március 18.
Inóc
Elhunyt1891. szeptember 1. (76 évesen)
Budapest
SírhelyFiumei Úti Sírkert
Nemzetiségmagyar
HázastársaLehoczky Ida
Gyermekei
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)szótár, nyelvészeti szakirodalom
Fontosabb műveiMagyar példabeszédek, közmondások, szójárások gyűjteménye
Bibliai Tanulmányok
Magyar–német és német–magyar kéziszótár (Budapest, 1893–94)
A Wikimédia Commons tartalmaz Ballagi Mór témájú médiaállományokat.

Ballagi Mór, született Bloch Móric néven (Inóc, 1815. március 18. – Budapest, 1891. szeptember 1.) teológus, nyelvész, királyi tanácsos, a Pesti Református Teológiai Akadémia tanára, a dunamelléki református egyházkerület és a pesti egyházmegye tanácsbírája, a budapesti református egyház presbitere, Budapest főváros bizottsági tagja, a Magyar Tudományos Akadémia első zsidó tagja.[1]

Ballagi Aladár és Ballagi Géza apja, Illyés Géza urológus nagyapja, akik szintén a Magyar Tudományos Akadémia tagjai voltak. Egy másik fia Ballagi László fiatalon elhunyt író volt.

Életpályája[szerkesztés]

Fiatalkori portréja a Vasárnapi Ujságban (1856)

1815-ben Inóczon, egy Zemplén vármegyei kis településen, zsidó családban, Bloch Móric néven született. Tizennégy testvére volt. Édesapja révén már kisgyermekként megismerkedett a héber nyelvvel és a Talmuddal. 1831-től a pápai Beth-Hammidrasban talmudtanítónak készült, és a nagyváradi iskolában filozófiát tanult. Ezután Móron és Surányban házitanítóskodott. Ez alatt az idő alatt kezdett ógörögül és latinul tanulni.

1836–1837-ben a Pápai Református Kollégiumban filozófiát hallgatott. 1837-ben beiratkozott a Pesti Egyetem felső matematika szakára. Egyetemi tanulmányai mellett újságokban, folyóiratokban publikált – főleg a Hasznos Mulatságokban és a Pester Tageblatt-ban.

Mivel Magyarországon csak kevés zsidó származású kaphatott diplomát, 1839-ben Párizsba költözött és az ottani egyetemen folytatta tanulmányait. Párizsi tartózkodása alatt ült össze Pozsonyban az országgyűlés, amelynek egyik témája a zsidók egyenjogúsítása volt. Az akkor már jó tollú újságírónak ismert Bloch Móricot 1840-ben Eötvös József báró biztatására felkérték egy cikk elkészítésére. Ekkor írta a „Zsidókról” című röpiratát, mellyel az országgyűlésben is elismerést keltett.

A röpirat fogadtatása alapján Eötvös József felkérte, hogy térjen haza és vegyen részt abban a programban, amellyel a magyar nyelvet a zsidóság körében akarták terjeszteni.

Hazatérve 1840–1841-ben kiadta a „Mózes öt könyvét”, mely kétnyelvűen, magyar és héber nyelven, kötetenként jelent meg. A fordítást a Talmudból vett magyarázatokkal látta el. Tóra-fordítása eredményeként a Magyar Tudományos Akadémia az akkor még Bloch Móricot levelező tagjává választotta, ezzel ő lett az első zsidó magyar akadémikus. Akadémiai székfoglalója a nyelvészettel foglalkozott. (1840-ben, 25 évesen a Nyelvészeti nyomozások címmel tartotta meg székfoglalóját.) 1841-ben imakönyvet készített „Izráel könyörgései egész évre” címmel. 1842-ben jelent meg az „Első jósok (Jóshua)” könyve magyar fordítással, sőt Mózes öt könyvét is magyarra fordította. Mivel fordítási módja nem nyerte el a teológusok tetszését és kemény bírálatban is részesült, felhagyott a további szentírási szövegek fordításával.

Nyelvészkedés mellett a vallási tudományok is érdekelték, ezért Németországba, Tübingenbe utazott és teológiát hallgatott.[2][3]

1843-ban már újra Magyarországon volt, ahol összetűzésbe került a zsidóság vezető köreivel. Ennek eredményeképp újra Németországba utazott és 1843 májusában áttért az evangélikus vallásra, amelyet később reformátusra cserélt; kálvinista lett.

1843-ban doktori fokozatú bölcsészdiplomát szerzett Németországban. Ekkor újra visszatért Magyarországra, és Szarvason, az evangélikus líceum tanára lett. Vajda Péterrel, aki a „Zsidókról” című röpirathoz előszót írt, a környékbeli nem magyar nyelvű településeken a magyar nyelvet terjesztette. Hitéletében következetesen kiállt az evangélikus és a református egyház egyesítéséért. 1845-ben feleségül vett egy keresztény nőt; ennek következtében a zsidókkal való szakítása véglegessé vált. 1847-ben kritikái jelentek meg a Magyar Szépirodalmi Szemlében.

Az 1848-as szabadságharc idején a forradalmi hadsereg Békés vármegyei ügyeit intézte. Nemsokára honvédkapitányi rangot kapott és Aulich Lajos, majd Görgei Artúr mellett szolgált. Ott volt a világosi fegyverletételnél is. A szabadságharc bukása után Szarvasra internálták, a tanári hivatástól eltiltották. Kondoroson bérelt földet, gazdálkodott, így élt meg 1851-ig, amikor kinevezték tanárnak a kecskeméti református teológiára. 1855-től a budapesti Református Teológiai Akadémia hittan és szentírás magyarázat tanszékének tanára volt. 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választották. 1861-ben a Deák Ferenc-féle Felirati Párt Bács-Bodrog vármegyei, ómoravicai kerület országgyűlési képviselője lett.

1877-ben megbetegedett, ezért nyugdíjba vonult és csak tudományos tevékenységgel foglalkozott. Ekkor jelent meg a magyar nyelvészettel foglalkozó számos munkája, valamint szótárai is (A magyar nyelv teljes szótára, Brassai s a nyelvújítás, Nyelvünk újabb fejlődése, Magyar–német és Német–magyar szótár, A héber nyelv elemi tankönyve). 1884. július 23-án Ferenc Józseftől királyi tanácsosi címet kapott.[4]

Ballagi tizenhat nyelven beszélt, ezek között olyan nyelveken is, mint az óhéber, latin, ógörög és szanszkrit.

Házassága és gyermekei[szerkesztés]

1845-ben feleségül vette a római katolikus magyar nemesi családból származó Lehóczky Idát (1826–1897),[5] kisrákói és királylehotai Lehóczky Lajos (1808–1855), Békés vármegyei főszolgabíró,[6] és nemes Novák Mária Jozefin (1805–1884) lányát. A házasságukból született:

Emlékezete[szerkesztés]

Ballagi Mór sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/1-1-10
  • Sírja Budapesten, a Kerepesi Temetőben található.
  • A hagyomány szerint Nógrád vármegyében, Szontágh Pál birtokán egyszerre volt vendég Madách Imrével, Arany Jánossal. Madách legújabb írását olvasta fel barátainak, a mű címe azonban hiányzott. Eközben Ballagi a kastély melletti tavon csónakázott, ám a csónak felborult, és ő csuromvizesen tért vissza a többiekhez. Amikor megkérdezték tőle, mi történt, csak annyit felelt: „Ez az ember tragédiája”. Ez a mondata lett Madách híres művének címadója.[7]

Művei[szerkesztés]

Szótárai[szerkesztés]

  • Új kimerítő magyar–német és német–magyar zsebszótár. 2 köt. (Pest, 1843–44, 2. kiad. 1847–48)
  • Magyar példabeszédek (közmondások, szójárások gyűjteménye, I–II., Szarvas, 1850)
  • A magyar nyelv teljes szótára (I–II., Pest, 1866–73) Első rész
  • Magyar–német és német–magyar kéziszótár (Budapest, 1893–94)
  • A magyar és német nyelv nélkülözhetetlen kiegészítő szótára. 2. rész. (Pest, 1846, 2. kiad.)
  • A magyar és német nyelv segéd- és idegen szótára. 2 rész (Pest, 1852–54).
  • A legújabb magyar szavak, 2 rész (Német–magyar és magyar–német) (Pest, 1851)

Források[szerkesztés]

  1. ↑ familysearch.org Ballagi Mór gyászjelentése
  2. ↑ Gaal György: Zsidó és zsidó származású tanárok a kolozsvári egyetem tanári karában. Adatbank erdélyi magyar elektronikus könyvtár. (Hozzáférés: 2012. február 18.)
  3. ↑ Bolvári-Takács Gábor: Ballagi Géza és a pataki jogakadémia. Zempléni Múzsa. [2013. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 21.)
  4. ↑ K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára – Királyi könyvek – 68. kötet – 625. oldal
  5. ↑ familysearch.org Ballagi Mórné Lehóczky Ida gyászjelentése
  6. ↑ familysearch.org - Lehoczky Lajos gyászjelentése
  7. ↑ Lászlóffy Aladár: A staféta (Petőfi Irodalmi Múzeum; hozzáférés: 2010. április 26.)
  • Gyászjelentése

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ballagi_Mór&oldid=26775600”