Berezsani
| Berezsani (Бережани) | |||
 | |||
| A városközpont látképe | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Ukrajna | ||
| Terület | Ternopili terület | ||
| Járás | Berezsani járás | ||
| Község | Berezhany Hromada (2020. július – ) | ||
| Rang | város | ||
| Alapítás éve | 1375 | ||
| Polgármester | Volodimir Jaroszlavovics Muzicska | ||
| Irányítószám | 47505 | ||
| Körzethívószám | +380 3548 | ||
| Testvértelepülései | |||
| Népesség | |||
| Teljes népesség |
| ||
| Népsűrűség | 977,44 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 297 m | ||
| Terület | 6 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Berezsani
Pozíció Ukrajna térképén
| |||
| é. sz. 49° 26′ 46″, k. h. 24° 56′ 19″Koordináták: é. sz. 49° 26′ 46″, k. h. 24° 56′ 19″ | |||
| Berezsani weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Berezsani témájú médiaállományokat. | |||
Berezsani (ukrán betűkkel: Бережани), régi magyar nevén Brezán, lengyel nevén Brzeżany város Ukrajna Ternopili területén, a Berezsani járás székhelye. A város a Zolota Lipa folyó mentén, Lvivtől 100 km-re keletre, a területi székhelytől, Ternopiltől mintegy 50 km-re nyugatra fekszik. Átlagos tengerszint feletti magassága 400 m, lakossága 2001-ben 18 872 fő volt. Ipara nem jelentős, egy téglagyár, bútorüzem és üveggyár végez komolyabb ipari tevékenységet a városban.
Története[szerkesztés]
A település első írásos említése 1374-ből származik, amikor a területet Vaszko Teptukovics bojárnak adományozták. Röviddel ezután, 1375-ben a város a Lengyel Királyság fennhatósága alá került, a Ruszin vajdasághoz tartozó település pedig Sieniawski-család tulajdona lett, és mintegy 200 évig hozzájuk tartozott. Mikołaj Sieniawski hetman, bełzi és ruszin vajda ezt a települést tette meg székhelynek. I. Zsigmond király 1530. március 19-én kelt adománylevelében a települést már Brzeżany városaként említi és biztosította számára a magdeburgi jogokat, valamint évi két vásár tartására kapott jogot. A város ezt követően, egészen 1945-ig a Brzeżany nevet viselte.
A város a keletről Lwówba (a mai Lviv) vezető fő kereskedelmi út mentén feküdt, ezért a 16. századtól gyorsan fejlődött. A városba sokan települtek be a tatárok alól Mikołaj Sieniatowski által felszabadított Lwówból, később pedig Lengyelország más részéről is érkeztek telepesek, többek között ruszinok és örmények is. Ebben az időben indult meg a zsidók betelepülése is a városba.
1534-ben Mikołaj Sieniatowski egy erődítmény építésébe kezdett a Zolota Lipa egyik kimagasló szigetén. Az építkezés 1554-ben fejeződött be, a vár a környék legerősebb erődítménye lett. A vár körül ebben az időben egy templom és kolostor is felépült a ciszterciek számára. Később, a 17. század elején Mikołaj Sieniatowski unokája magát a várost is megerősítette, fallal vetette körül. A város és az erődítmény hosszú ideig sikeresen ellenállt a sorozatos tatár és kozák támadásoknak. 1648-ban, a Hmelnickij-féle felkelés idején a várost és a várat elfoglalták a kozákok. 1655-ben a svédek foglalták el a várost. Később Mikołaj Hieronim Sieniawski újjáépíttette a várat és a városi erődítéseket, melyek sikeresen ellenálltak az 1667-es és 1672-es kozák támadásoknak. 1675-ben a török fosztották ki a várost.
A jól erődített város viszonylagos biztonsága miatt a lakosság folyamatosan nőtt. A 17. század végére a lélekszáma elérte a 8 ezret. A Sieniatowskiak férfiágának kihalása, Adam Mikołaj Sieniatowski halála után Maria Zofia Sieniatowskával kötött házassága révén a város August Aleksander Czartoryski tulajdonába került. Czartoryski a város közelében egy nagy mesterséges tavat létesített. A Czartoryskiaktól a 18. században a Potockiakhoz került a város.
Lengyelország első felosztásakor a város Ausztriához került, a Galíciai és Ladoméria Királysághoz tartozott. 1867-től az Osztrák–Magyar Monarchia része volt. A város dinamikus fejlődésnek indult. 1805-ben elemi iskolát, 1894-ben pedig vasútvonalat létesítettek Brzezany és Tarnopol (a mai Ternopil) között. 1900-ban a városban 4600 lengyel, 3100 ukrán és 5300 zsidó élt. A 19. század végére a város kereskedelmi fontossága csökkent. Az idők folyamán vár és a kastély is hanyatlásnak indult, mert a birtokosai, a Czartoryskiek, majd később a Lubomirskiek a környéken több jelentős várral és kastéllyal rendelkeztek.
Az első világháború kitörése után a várost rövid időre a cári orosz csapatok foglalták el, de hamar visszafoglalták a monarchia csapatai. Ezt követően a brzeżany várban osztrák–magyar csapatok állomásoztak. Az első világháború után a város a rövid életű Nyugat-Ukrán Népköztársaság fennhatósága alá került, de a háborút lezáró békeszerződés értelmében a területet Lengyelország kapta, és lengyel–ukrán háborút követően meg is szilárdította fennhatóságát a területen. A lengyel-szovjet (lengyel–bolsevik) háború alatt a várost ideiglenesen, rövid időre sikerült elfoglalnia a Vörös Hadseregnek. A varsói csatát követő sikeres lengyel offenzíva után a város visszakerült Lengyelországhoz. A harcok idején a várkastély értékes szobrait és festményeit Krakkóba menekítették, amelyek soha többé nem tértek vissza Brzeżanyba. 1920–1939 a város járási székhely volt, és a Tarnopoli vajdasághoz tartozott.
A lengyelországi hadjárat után a város német megszállás alá került, de a Molotov–Ribbentrop-paktum titkos záradéka értelmében a várost átadták a Szovjetuniónak. A szovjet megszállás két éve alatt sok helybélit, főként lengyeleket küldtek Gulag-táborba, a városban pedig az NKVD börtönt is működtetett. 1941-ben, a német–szovjet szövetség felbomlása, majd a német–szovjet háború kitörését követően Brzeżany német ellenőrzés alá került, a Főkormányzóság Galíciai kerületéhez tartozott. 1942-től a város térségében a főként a lengyel Honi Hadsereg kötelékébe tartozó ellenállók intenzív partizán-tevékenységet fejtettek ki. Az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) eközben, 1943–1945 között mintegy ezer lengyelt gyilkolt meg a városban és a környező falvakban.
1944-ben a várost a Vihar hadművelet keretében szabadította fel a Honi Hadsereg a német megszállás alól, de rövidesen a szovjet Vörös Hadsereg szállta meg. 1945-ben a Szovjetunió Lengyelország keleti területeivel együtt a várost is annektálta, és az Ukrán SZSZK-hoz csatolta. A lengyel lakosságot 1946-ban kitelepítették Lengyelországba. A város neve 1945-ben Berezsani lett. A Szovjetunió 1991-es felbomlása után a független Ukrajna része lett.
Nevezetességek[szerkesztés]
Berezsani vár[szerkesztés]
Az ötszög alaprajzú vár 1534–1554 között épült fel reneszánsz stílusban. A vár a védelmi funkciók mellett lakóhelyként is szolgált. A 16. és a 17. század során többször átépítették, modernizálták.
1703. június 7-én II. Rákóczi Ferenc herceg magyar főnemes kiadta az országlakosokat hadba hívó "Breznai kiáltvány"-t. Esze Tamás tarpai jobbágy a felkelő parasztok vezetője és Rákóczi személyesen találkozott a lengyelországi Brezán (Brezna) várában és kiadta a hadba hívó " A keresztyén világ minden fejedelmeinek és respublikáinak…" kezdetű, breznai kiáltványát.[10]
Funkcióit első tulajdonosaik, a Sieniatowskiak idején használták ki teljesen. Később a jelentősége folyamatosan csökkent mint lakóhely és mint katonai erődítmény is. Az első világháború harcai tovább erősítették a vár állagának romlását. Állagmegóvási és felújítási munkálatokat nem végeztek rajta. 1999-től ugyan műemléki besorolást kapott a vár, de változatlanul rossz állapotban van.
Örmény templom[szerkesztés]
1764-ben építették egy korábbi fatemplom helyén, barokk–rokokó stílusban. Egy 1810-es tűzvész során a külső részei súlyosan megsérültek, de a következő 50 évben helyreállították.
Ciszterci kolostor[szerkesztés]
Építsét 1az 1630-as években kezdték el, és az 1680-as években fejezték be. Központi épülete az 1691-ben elkészült faszerkezetű Szent Miklós-templom volt. 1742-től kőfallal vették körül a kolostort, ekkor erődítmény jelleget kapott az építmény, szervesen illeszkedett a várost védő erődítmény rendszerébe. A kolostor napjainkban nagyon rossz állapotban van.
Szentháromság-templom[szerkesztés]
A görögkatolikus templom a város központjába helyezkedik el, homlokzata a piactérre nyílik. A 17. század első felében építették. Több alkalommal átépítették. Az utolsó átépítésre 1893–1903 között került sor, amikor a templom elnyerte mai formáját.
Városháza[szerkesztés]
A térségre jellemző stílusú városházát 1811-ben építették egy faépület helyén. Kora klasszicista stílusban épült. A kétszintes épület földszintjén üzletek, az emeleten 1914-ig gimnázium működött. A városháza tornya kétszintes, az épület belső udvarral rendelkezik.
Híres emberek[szerkesztés]
A városban született:
- Vaszil Ivancsuk sakkozó,
- Edward Kofler matematikus,
- Samuel Hirsh Marguiles firenzei rabbi,
- Joseph Saul Nathanson rabbi,
- Edward Rydz-Śmigły marsall, a lengyel hadsereg főparancsnoka 1939-ben,
- Isaac Streisand, Barbra Streisand apai nagyapja.
Ott tanult:
- Markijan Saskevics ukrán költő.
Ide menekült:
- felsővadászi II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem 1701-ben a bécsújhelyi börtönből
- székesi gróf Bercsényi Miklós, később kuruc főgenerális
Testvárvárosok[szerkesztés]
Kluczbork (Lengyelország)
Wethersfield (Amerikai Egyesült Államok)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Ukrán Statisztikai Hivatal: Чисельність наявного населення України на 1 січня 2021 року (ukrán és angol nyelven). Ukrán Statisztikai Hivatal
- ↑ Ukrán Statisztikai Hivatal: Чисельність наявного населення України на 1 січня 2022 року
- ↑ Ukrán Statisztikai Hivatal: Чисельність наявного населення України на 1 січня 2020 року (ukrán és angol nyelven). Ukrán Statisztikai Hivatal
- ↑ Ukrán Statisztikai Hivatal: Чисельність наявного населення України на 1 січня 2019 року (ukrán nyelven). Ukrán Statisztikai Hivatal, 2019
- ↑ Ukrán Statisztikai Hivatal: Чисельність наявного населення України на 1 січня 2018 року (ukrán nyelven). Ukrán Statisztikai Hivatal, 2018. június 11.
- ↑ Ukrán Statisztikai Hivatal: Чисельність наявного населення України на 1 січня 2017 року (ukrán nyelven). Ukrán Statisztikai Hivatal
- ↑ Ukrán Statisztikai Hivatal: Чисельність наявного населення України на 1 січня 2016 року (ukrán nyelven). Ukrán Statisztikai Hivatal
- ↑ Ukrán Statisztikai Hivatal: Number of Present Population of Ukraine (2015) (ukrán nyelven), 2015
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t http://pop-stat.mashke.org/ukraine-cities.htm
- ↑ Rákóczi Kiáltványa a keresztény világhoz a szabadságharc okairól és céljáról
Források[szerkesztés]
- Oszip Zinkevics–Volodimir Hula: Ukrajina – putyivnik, „Szmoloszkip” Kiadó, Kijev–Baltimore, 1993, ISBN 0-914834-92-4, p. 327
- Enciklopegyija ukrajinoznavsztva (I. kötet), Lviv, 1993, ISBN 5-7707-4050-7, p. 113
További információk[szerkesztés]
