Bacúr
| Bacúr (Bacúrov) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Zólyomi |
| Rang | község |
| Polgármester | Katarína Zlámalová |
| Irányítószám | 962 61 (pošta Dobrá Niva) |
| Körzethívószám | 045 |
| Forgalmi rendszám | ZV |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 158 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 16 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 450 m |
| Terület | 9,60 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 31′ 11″, k. h. 19° 03′ 31″Koordináták: é. sz. 48° 31′ 11″, k. h. 19° 03′ 31″ | |
| Bacúr weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bacúr témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Bacúr (szlovákul: Bacúrov) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Zólyomi járásban.
Fekvése[szerkesztés]
Zólyomtól 10 km-re délnyugatra fekszik, a Selmeci-hegység lábánál.
Délről Dobó, nyugatról Zólyomkecskés, északról Osztroluka, keletről pedig Zólyomberezna községekkel határos.
9,6024 km²-es kataszteri területe[2] nem változott a 20. század folyamán.
Története[szerkesztés]
1255-ben említik „villa Bochorou” néven először. Zólyom várának uradalmához tartozott, később több nemesi család birtoka. 1401-ben „Bachur” néven említik. A 16. századtól Zólyom városának faluja volt. Templomát 1517-ben említik. Lakói mezőgazdasággal foglalkoztak. 1580 körül már a töröknek is adózott. 1599. október 11-én a török a környező településekkel együtt Bacúrt is felégette.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „BACZÚR. Baczuru, Baczurova. Tót falu Zólyom Vármegyében, birtokosai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Selymetz Bányához másfél mértföldnyire, Hont Vármegyének széle felé. Legelője jó nemű, földgye, ha trágyáztatik, meglehetősen terem, fája tűzre való ingyen; de mivel épűletre való nintsen, és víz dolgában is szűkölködnek, ’s a’ Selmetzi piatzok két mértföldnyire fekszik, második Osztálybéli.”[3]
1828-ban 44 házában 325 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Baczur, tót falu, Zólyom vgyében, Dubronyivától északra 1/2 órányira: 69 kath., 256 evang. lak. Kath. paroch. templom. Határa szorgalmatos trágyázás után elég termékeny. Erdeje derék. F. u. többen. Ut. p. Bucsa.”[4]
A trianoni diktátumig Zólyom vármegye Zólyomi járásához tartozott.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 332, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.
2001-ben 96 lakosából 92 szlovák volt.
2011-ben 153 lakosából 131 szlovák.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent Simon és Júdás apostolok tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 14. században épült, 1790-ben barokk stílusban építették át.
- Fa harangláb a 19. század végéről.
További információk[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ A SZK kataszteri jegyzéke, 2007
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
 A Zólyomi járás települései | |
|---|---|
Zólyom (Zvolen) Bábaszék (Babiná) · Bacúr (Bacúrov) · Bozókszabadi (Bzovská Lehôtka) · Dobó (Dubové) · Dobronya (Dobrá Niva) · Dobróváralja (Podzámčok) · Garamberzence (Hronská Breznica) · Kovácsfalva (Kováčová) · Lest (Lešť) · Lukóca (Lukavica) · Nagyócsa (Očová) · Nagyrét (Veľká Lúka) · Nagyszalatna (Zvolenská Slatina) · Osztroluka (Ostrá Lúka) · Szászpelsőc (Sása) · Szélnye (Sielnica) · Szliács (Sliač) · Tótpelsőc (Pliešovce) · Újmogyoród (Lieskovec) · Vaségető (Železná Breznica) · Zólyomberezna (Breziny) · Zólyombúcs (Budča) · Zólyommihályi (Michalková) · Zólyomternye (Tŕnie) · Zólyomtúr (Turová) |
