Ugrás a tartalomhoz

Bíbor (szín)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bíbor
 
Bíbor orchidea Costa Ricán
Bíbor orchidea Costa Ricán
Színkoordináták
Hexa-hármas#800080
RGB (r, g, b)(128, 0, 128)
CMYK (c, m, y, k)(50, 100, 0, 0)
HSV (h, s, v)(300°, 100%, 50%)
CIELCh (L, C, h)(30, 70, 328°)

A bíbor szín a kék és a vörös közti színezet. Hasonlít a lilához[* 1], de azzal ellentétben összetett szín, a kék és a vörös kombinációja. A lila szín spektrális szín saját hullámhosszal.

Bíbor színű festéket a modern vegyipar előtt csak a bíborcsigából (ritkábban a bíbortetűből) lehetett nagyon nagy munkával és szaktudással előállítani, ezért ez a szín mindenhol a hatalom és a gazdagság szimbóluma volt. Bíbor színű tógát viseltek a római arisztokraták, később a Bizánci és a Német-Római Birodalom császárai hordták, illetve 1464-ig a római katolikus bíborosok. Japánban szintén a császár és az arisztokrácia színe.

A címertanban ritkán használt szín a bíbor.

Etimológia

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első előfordulása 1181-ből származik női névként (Bibura).[1]

Bíbor vagy lila?

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Bíbor és lila színminta
Két bíboros piros ruhában, mögöttük egy püspök pedig bíborban, nem püspöklilában[2]

A bíbor és a lila egyaránt a kék és a vörös szín keveréke. Bár hasonlónak tűnnek, a fő különbség köztük, hogy a bíbor több vöröset tartalmaz, a lila pedig több kéket.[3][* 2]

Optika szempontból fontos különbség, hogy a lila spektrális szín, saját hullámhosszal bír (körülbelül 380-420 nm), míg a bíbor két spektrális szín, a kék és a vörös kombinációja. A bíbor színnek nincs saját hullámhossza.[4][5]

Furcsa pszichofizikai különbség a bíbor és a lila között, hogy világosítással a lila egyre inkább kéknek néz ki, ami nem igaz a bíborra. Ezt Bezold–Brücke váltásnak hívják.[6]

Bár a bíbor és a lila közti tudományos definíció egyértelmű, a kulturális meghatározás változó. Az ókori türoszi bíbor a karmazsintól a sötétliláig terjedt az előállítás módjától függően. Franciaországban a bíbort lila felé hajló sötétvörösnek tekintik.[7] Németországban a színt gyakran hívják Purpurrotnak, azaz bíborvörösnek a tévedések elkerülése érdekében.[8] Magyarországon is gyakran nevezik bíborvörösnek a bíbor színt.[9]

Művészettörténet

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Őskor és ókor

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
I. Iusztinianosz bizánci császár türoszi bíborban, 6. századi mozaik a San Vitale-templomban

A bíbor elsőként az újkőkori művészetben jelent meg. A Pech Merle barlang és más francia újkőkori barlangok művészei mangánrudakkal és hematitporral rajzoltak és festettek állatokat, és jelölték saját kezük körvonalát a barlangok falain. Ezek keletkezését i. e. 25 és 16 ezer közé teszik.[10]

A föníciai Szidón és Türosz tengerparti lakói már az i. e. 15. században készítettek bíbor festéket egy tengeri csigából, ami ma tüskés bíborcsiga néven ismert.[11] Türoszi bíborral színezett ruhát említ Homérosz Iliásza, és Vergilius Aeneisze.[12] Az ebből a csigából származó mély, gazdag bíbor festék türoszi bíborként vált ismertté.[11]

A festék gyártása bonyolult és költséges volt, valamint hosszú ideig tartott. Több ezer apró csigát kellett összegyűjteni, héjukat összetörni, és testüket eltávolítani. A szidóni és türoszi ásatásokon hegyekben álltak a megtalált üres csigaházak. A csigákat áztatták, majd egy kicsi mirigyet eltávolítottak belőle, tartalmát egy edénybe ürítették és kitették a napra. A napfény hatására az anyag kifehéredett, majd sárgászölddé vált, aztán zölddé, lilává, majd vörössé, ami egyre sötétebbé lett. A folyamatot pontosan kellett megállítani, hogy a kívánt színű legyen, ami a világos karmazsintól mély bíborig terjedhetett, a megszáradt vér színéig. Ezután festhettek vele gyapjút, lent vagy selymet. A pontos árnyalat a karmazsin és a lila között bármi lehetett, de mindig élénk és hatása tartós.[13]

A türoszi bíbor a királyok, nemesek, papok és előkelők színe lett a Mediterráneumban. Említik az Ótestamentumban, a Kivonulás könyvében, Isten utasítja Mózest, hogy az izraeliták hozzanak neki áldozatul kék, bíbor és skarlát textilt függönyökhöz és papi öltözékekhez.[14] Homérosz Iliászában Aiasz öve bíborszínű, és a trójai harcosok lovainak farkát bíborba mártják. Az Odüsszeiában Odüsszeusz nászágyának bíborszínű a takarója. Szapphó verseiben (i. e. 6. század) dicséri Lydia textilfestőinek ügyességét, akik bíbor lábbelit készítettek, és Aiszkhülosz (i. e. 525–456) színdarabjában Klütaimnésztra királyné férje, Agamemnón visszatérte alkalmából a palotát bíbor kárpitokkal díszíti. I. e. 950-ben Salamon király kézműveseket vitetett Türoszból, hogy bíbor szövetekkel láthassa el Jeruzsálem templomát.[15]

Nagy Sándor uralkodói kihallgatásain a Makedón Birodalom fejeként bíbort viselt, mint ahogy később a Szeleukida Birodalom és a Ptolemaida-dinasztia egyiptomi fáraói.

A rómaiak bíborviselési szokása az etruszkoktól eredhet; egy i. e. 4. századi etruszk sírkőfestés mély bíbor színű hímzett tógát viselő nemest ábrázol.

Az ókori Rómában a toga praetexta egy széles bíbor csíkkal szegélyezett szokásos fehér tógát jelentett. Ezt szabad római fiúk viselték, akik még nem érték el a felnőttkort,[16] curule magistratusok,[17][18] bizonyos papok,[19] és néhány más rangú polgár.

A toga picta arannyal hímzett bíbor színű volt. A Római Köztársaság idején hadvezérek viselték a diadalmenet során, valamint a praetor urbanus, amikor az istenek harci szekerén a cirkuszba hajtatott a Ludi Apollinares játékokra.[20] A császárság idején a toga pictát viseltek a nyilvános gladiátorjátékokat rendező magisztrátusok, és konzulok csakúgy, mint a császárok különleges alkalmak során.

Amikor egy hadvezér a Római Köztársaság idején diadalmenetet tarthatott, akkor teljes bíbor tógát viselhetett arany szegéllyel, és a római szenátorok tógáját egy bíbor csík díszítette. A császárság idején viszont a bíbor egyre inkább a császárral és tisztviselőivel forrt össze.[21] Caligula császár uralma kezdetén megölette Mauretánia királyát, Suetonius szerint annak ragyogó bíbor köpenye miatt, Nero pedig megtiltotta bizonyos bíbor árnyalatú festékek használatát.[22] A késői császárság idején a bíborszínű ruhák kereskedelme állami monopólium lett, amelynek megszegése halálbüntetéssel járt.[23]

Jézus Krisztust keresztre feszítése előtt a római katonák egy időre bíbor ruhába öltöztették, hogy gúnyolódjanak rajta, mint a „zsidók királyán”.[24]

A türoszi bíbor tényleges színe a vörösestől a kékes bíborig változhatott. A római Vitruvius szerint (i. e. 1. század) az északi vizekből származó bíborcsiga, valószínűleg tüskés bíborcsiga kékesebb színt adott, mint a déli, valószínűleg Murex trunculus. A leginkább kedvelt árnyalata a megszáradt vérhez volt hasonló, ahogy az a Jusztiniánusz császárt ábrázoló ravennai mozaikon látható. A csigából származó festék kémiai összetétele hasonló az indigóhoz, amit időnként használtak is hamis türoszi bíbor előállításához, bár ezt súlyosan büntették. Ami a leginkább számíthatott a türoszi bíbor esetén, az nem is a színe, hanem a ragyogása, a színgazdagsága, az időjárással és fénnyel szembeni ellenállása, és magas ára.[25]

A modern időkben is próbálkoztak türoszi bíbor előállításával. 2008-ban Paul Friedander 12 000 csigából állított elő 40 gramm festéket, ami egy zsebkendő színezéséhez elegendő. 2000-ben egy gramm türoszi bíbor, amit az eredeti formula alapján 10 000 bíborcsigából készítettek, 2000 euróba került.[26][27]

Az Orcein vagy lakmusz egy másik gyakori bíbor színű festékanyag volt. Már az ókori görögök és zsidók is ismerték, és egy mediterrán zuzmófajtából, a Roccella tinctoriából nyerték ki ammónia, azaz rendszerint emberi vizelet alkalmazásával. Az orcein a 19. században jött újra divatba.[28]

Bíbor Bizáncban és a Karoling Európában

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A korai kereszténység idején a Bizánci Birodalom uralkodói továbbra is birodalmi színként használták a bíbort, diplomáciai ajándékként, sőt birodalmi dokumentumokhoz és bizonyos bibliák oldalaihoz is. Készítettek evangéliumi kéziratot arany betűkkel bíborral színezett pergamenre.[29] A császárnék a bíbor teremben szültek, és azokat a császárokat, akik ott születtek, bíborbanszületettnek nevezték (például Bíborbanszületett Konstantin), megkülönböztetve azoktól, akik politikai intrikák által vagy katonai erővel lettek császárrá. A bizánci egyház püspökei fehér palástot hordtak bíbor csíkokkal, a magas rangú tisztviselők pedig négyzet alakú bíbor szövetet viseltek rangjuk jeleként.

Nyugat-Európában Nagy Károlyt bíbor palástban koronázták meg, és 814-ben halotti leple szintén ebből a színből készült (lásd lentebb). Miután Konstantinápoly 1453-ban az Ottomán törökök kezére került, a szín elvesztette birodalmi státuszát. Miután Konstantinápoly nagy festőműhelyei megsemmisültek, ezek után a bíbortetűből kivont skarlát vált a királyi színné Európában.[30]

Középkor és reneszánsz

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1464-ben II. Pál pápa elrendelte, hogy a bíborosok a továbbiakban ne viseljenek türoszi bíbort, hanem bíbortetvekből timsóval készült skarlát színt,[31] mivel a Bizáncból származó festék már nem volt elérhető. A püspökök és bíborosi ranggal nem rendelkező érsekek hordtak ezután bíbort, de nem a gazdag türoszi bíbort. Ruhájukat először az olcsóbb indigóval festették, majd kermeszből készített vörössel.[32][33] Lásd püspöklila.[2]

Bár a bíbort egyre ritkábban hordták a középkori és reneszánsz királyok és hercegek, Európa több egyetemén a professzorok viselték. Köntösük a papi öltözék mintája nyomán készült, és gyakran hordtak négyszög alakú lila vagy bíbor sapkát és köntöst, vagy fekete köntöst bíbor szegéllyel.

A bíbor és a lila a vallási témájú reneszánsz festményeken is fontos szerephez jutott. Az angyalokat és Szűz Máriát gyakran ábrázolták bíbor vagy lila köntösben.

Mesterséges festék

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1856-ban a brit William Henry Perkin, egy 18 éves kémiaszakos tanuló mesterséges kinin előállításával kísérletezett. Próbálkozásai ehelyett az első szintetikus anilin festék feltalálásához vezették, egy bíbor árnyalathoz, amit a mályva virágról mauveine-nek nevezett el.[34] Az új szín hamar divatba jött, különösen miután Viktória királynő 1862-ben a Királyi Kiállításon egy mályvaszínű selyemruhában jelent meg. Perkin felfedezése előtt a mályvaszínű ruhákat kizárólag arisztokraták és más vagyonos emberek tudták megfizetni. Perkin kidolgozta az ipari előállítás módszerét, gyárat alapított, és a festéket nagy mennyiségben gyártotta, úgyhogy szinte bárki megengedhette magának. Ez volt a modern ipari festékek sorának első képviselője, ami teljesen átalakította mind a vegyipart, mind pedig a divatszakmát.[35]

Európán kívül

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyugat-Polinéziában a bennszülöttek tengeri sünökből készítettek a türoszi bíborhoz hasonló festéket.

Közép-Amerikában a mai Costa Rica és Nicaragua partvidékén található tengeri csigákból (purpura) készítettek festéket. A maják vallási ceremóniákhoz használt ruhákat festettek vele, míg az aztékok az uralkodóhoz kapcsolódó írásjelekhez használták.[36]

A kínai festészetben a bíbor az univerzum harmóniáját fejezi ki, mivel ez a piros és kék, azaz a jang és jin kombinációja.[37]

A bíbort az ókori Kínában bíbor gyöngykölesből (Lithospermum erythrorhizon) állították elő. A kapott festék nehezen tapad a szövetekhez, ami költségessé tette az előállítását.

Előfordulása a természetben

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjegyzések

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ Lila szín nem létezik; olyan értelemben, hogy nem fordul elő az MSZ9620 Nemzetközi Világítástechnikai Szótárban. A COLORID A42 püspöklila épp a bíbor színek tartományába esik, hullámhossza kb. -525 nm. A wikipédia szerkesztője, aki ezt leírta, egy spektrális színre gondolt.
  2. ↑ A mellékelt ábrát készítője az RGB rendszerben generálta, ez más színazonosító rendszeben jelentős eltérést okoz. Például a MUNSELL a »bíbort« 8,4P (purple); míg a »lilát« 9,7PB (purple blue) színezettel azonosítja

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ MTA Nyelvtudományi Intézet. "Új magyar etimológiai szótár".
  2. 1 2 "Színtan: püspöklila". 2019. április 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. május 5.
  3. ↑ "Színnév, színszótár". 2019. április 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. május 5. A színtan.hu nem hullámhoszról beszél, hanem szóhasználatról
  4. ↑ P. U.P. A Gilbert and Willy Haeberli (2008). Physics in the Arts. Academic Press. 112. o. ISBN 0-12-374150-5.
  5. ↑ Louis Bevier Spinney (1911). A Text-book of Physics. Macmillan Co.
  6. ↑ "Bezold–Brücke jelenség". CIE e-ilv. 2022. Hozzáférés: 2026. május 14.
  7. ↑ Le Grand Robert de la Langue Française (2001).
  8. ↑ Eva Heller, Psychologie de la couleur: effets et symboliques, image 69 in French edition.
  9. ↑ "Színnév, színszótár". 2019. április 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. május 5.
  10. ↑ Anne Varichon, Couleurs-pigments dans les mains des peuples, p. 144–146
  11. 1 2 Anne Varichon, Couleurs-pigments dans les mains des peuples, p. 135–138
  12. ↑ Ball, Philip, Bright Earth; Art and the Invention of Colour. 290. old.
  13. ↑ Anne Varichon, Couleurs-pigments dans les mains des peuples, p. 135
  14. ↑ Biblia, Kivonulás könyve 25:4
  15. ↑ Anne Varichon (2000), Couleurs: pigments et teintures dans les mains des peuples, p. 136
  16. ↑ Liv. xxiv. 7, 2. As cited by The Dictionary of Greek and Roman Antiquities.
  17. ↑ cf. Cic. post red. in Sen. 5, 12. As cited by The Dictionary of Greek and Roman Antiquities.
  18. ↑ Zonar. vii. 19. As cited by The Dictionary of Greek and Roman Antiquities
  19. ↑ Liv. xxvii. 8, 8; xxxiii. 42. As cited by The Dictionary of Greek and Roman Antiquities
  20. ↑ cf. Liv. v. 41, 2. As cited by The Dictionary of Greek and Roman Antiquities.
  21. ↑ "Tyrian Purple in Ancient Rome:". Mmdtkw.org. Hozzáférés: 2012. december 29.
  22. ↑ Suetonius (121). The Lives of the Twelve Caesars. Loeb Classical Library (latin és angol nyelven). Translated by Rolfe, John Carew. Heinemann (published 1914). Hozzáférés: 2017. március 28.
  23. ↑ Annalisa Marzano (2013. augusztus 1.). Harvesting the Sea: The Exploitation of Marine Resources in the Roman Mediterranean. OUP Oxford. 150. o. ISBN 978-0-19-967562-3.
  24. ↑ Márk 15:17 és 20
  25. ↑ John Gage (2009), La Couleur dans l'art, p. 148–150.
  26. ↑ Eva Heller, Psychologie de la couleur: effets et symboliques, p. 163
  27. ↑ Phillip Ball (2001), Bright Earth, Art, and the Invention of Colour, p. 291
  28. ↑ Anne Carichon (2000), Couleurs: pigments et teintures dans les mains des peuples. p. 144.
  29. ↑ Varichon, Anne Colors:What They Mean and How to Make Them New York:2006 Abrams Page 140 – This information is in the caption of a color illustration showing an 8th-century manuscript page of the Gospel of Luke written in gold on Tyrian purple parchment.
  30. ↑ Anne Varichon (2000), Couleurs: pigments et teintures dans les mains des peuples, p. 137–38
  31. ↑ LaVerne M. Dutton, Cochineal: A Bright Red Animal Dye, p. 57., http://www.cochineal.info/pdf/Ch-5-History-Dyes-Dying-Industry-Old-World-Cochineal-Industry.pdf
  32. ↑ Eva Heller, Psychologie de la couleur: effets et symboliques, p. 165.
  33. ↑ Elena Phipps, Cochineal red: The art history of a color, p. 26.
  34. ↑ Grovier, Kelly. "Tyrian Purple: The disgusting origins of the colour purple" (angol nyelven). Hozzáférés: 2018. augusztus 14.
  35. ↑ Garfield, S. (2000). Mauve: How One Man Invented a Colour That Changed the World. Faber and Faber, London, UK. ISBN 978-0-571-20197-6.
  36. ↑ Anne Carichon (2000), Couleurs: pigments et teintures dans les mains des peuples. p. 133.
  37. ↑ Varichon, Anne Colors:What They Mean and How to Make Them New York:2006 Abrams Page 138

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Purple című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bíbor_(szín)&oldid=28975351”