CMYK színtér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A CMYK színtér olyan elnyelési módszerrel előállított színkeverési modell elnevezése, amelyet a nyomdászatban használnak. Ellentétben az összegző színkeveréssel a szubtraktív (kivonó) modelben a különböző színű apró festékpöttyökről visszavert színek együttes érzete adja a végleges színt.

RGB vagy CMYK[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A CMYK megértéséhez ismernünk kell az RGB fogalmát. Az RGB esetében vörös, zöld és kék színű lámpák (monitor felületén apró fényemittáló diódák) világítanak felváltva. Ha csak vörös világít, vörös színt látunk, ha csak zöld, zöldet stb… Ez az összegző additív színkeverés, mert az alapszínek részarányától[* 1] függő összegzett színt látunk. (Pl. 100% vörös és 50% zöld fény együttesen narancssárga színt eredményez.) A CMYK esetében a felületre felfestett különféle (esetünkben négy) alapszínről visszavert fény együttesen keltik a színt.

Színtér vagy színkeverési model[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A CMYK a színkeverési modelek egyike, elvileg szubtraktív színkeverés. Más megfogalmazásban színtérként is értelmezhető.

A színpontok mintázata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A számítógépes adatmegjelenítés (a bitmintás kép) négyszögletű rácsozatot alkot (rasztergrafika). Ez természetesen nem látható, mert meg kell jeleníteni. A televíziós képernyő és a számítógépes monitor egyenlőszárú háromszögben elhelyezett világító pontokat jelenítenek meg (ennek elméletileg egyenlőoldalúnak kellene lennie) [* 2]. Az eredmény – megfelelően az RGB színtér tulajdonságaihoz – additív színinger keverés. Ha a megjelenítendő kép vektorgrafikus formájú, a monitor ezt is bitmintás mátrixban tudja megjeleníteni.

Ha ezt a képet ki akarjuk nyomtatni, akkor a komplementer színekből szubtraktív színinger keveréssel kell a képet létrehoznunk.

Megvalósítása a nyomdászatban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

jellemző nyomtatási rácsozatok

A sárga szín rácsozata az alapvető irány, elforgatási szöge általában nulla fok.

C 15° 15° 105° 165°
M 75° 45° 75° 45°
Y 90° 90°
K 45° 75° 15° 105°

A három színkivonatot nem lehetséges egymásra nyomtatni, habár ez volna a valóságos szubtraktív színkeverés. A színkivonatokat tartalmazó rácsozatot adott szöggel elforgatva nyomtatják, így apró pontokból képződött mintázat kerül a papírra. Ez természetesen okozhat olyan esetet is, amikor a festékek egymást fedik. Ezzel szemben a sárga, cián, bíbor pontok egymás mellé kerülnek, s ez valójában az additív színkeverés definíciójának felel meg. A szemlélő mindezt nem látja, mert olyan messziről szemléli a nyomtatványt, hogy a színpontok észrevehetetlenül kicsiknek látszanak.

A képet közelről szemlélve (értelmetlenül nagy nagyításban) moarét, mintázatot látunk. Ez az oka annak, hogy a könyvekben, újságokban megjelenő képeket értelmetlen lefényképezni.

Alapszínei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A CMYK színtérben négy alapszín szerepel. Ezért ezt még hívjuk négyszínnyomásnak, mert négy alapszínt nyomtatnak a papírra. Alapszínei a következők: Cyan, azaz cián (enciánkék), Magenta, azaz bíbor, Yellow, azaz sárga és Key, általában fekete (kulcsszín). A kulcsszín lehet bármilyen előre kikevert és betárazott szín. Mivel a legtöbb nyomtatvány jellemző színe a fekete (pl. szövegek) elterjedt - egyébként hibás - vélekedés, hogy a 'K' a 'blacK' szór utal. A CMY színekből a legtöbb hétköznapi szín kikeverhető, így a feketének egy un. "piszkosfekete" árnyalata is, de az ily módon előállított szín sokkal drágább, mintha a kulcsszínnel helyettesítjük. Ezen alapszínek apró pöttyök formájában kerülnek fel a papírra (angolul: halftoning).
Az alapszíningerek az ISO 2846 szabványban szerepelnek. Ennek honosítása nem történt meg (nincs egyenértékű magyar szabvány erre). A nyomdászatban a D50 szabványos sugárzáseloszlást használják. Tekintettel arra, hogy a monitorokat általában D65-re állítják be, a CMYK átszámítása RGB-re csak megközelítőleg lehetséges.[1]

Átszámítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

CMYK-ból RGB-be a következő módszert javasolják[2] Először normáljuk az adatokat 0 és 1 közötti értékre:

c'=C/100
m'=M/100
y'=Y/100
Ezután képezzük a kulcsszín normált értékét: k'=1-MAX(r', g', b'), majd az RGB értékeket a komplementer színből számítjuk:[* 3]
R=255*(1-c')*(1-k')
G=255*(1-m')*(1-k')
B=255*(1-y')*(1-k')

CMYK-ból RGB-be nincs egyszerű számítási mód. Leginkább a kulcsszín (a fekete) közelítése kérdéses. A következő algoritmus az egyik színre nulla értéket ad vissza. Ehhez is normált értékeket képezünk:

r'=R/255
g'=G/255
b'=B/255
A kulcsszín normált értéke: k'= 1-MAX(r', g', b')
c' = (1-r'-k') / (1-k')
m' = (1-g'-k') / (1-k')
y' = (1-b'-k') / (1-k')
Végül a szokásos nagyságrendbe hozzuk az értékeket:

C=c' *100
M=m' *100
Y=y' *100
K=k' *100
Az említett átszámítási módszerek csak közelítést adnak, mert a CMYK rendszer értékei nemlineáris kapcsolatban állnak az XYZ, vagy az L*a*b* értékekkel

Szabványos alapszínek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megfigyelés körülményei (például az olvasás) miatt valamennyi adat 2°-os látómezőre vonatkozik. A megvilágítás a 45/0°-os szabványt követi.

festék X Y Z x y z szög L* a* b* ΔEab hab
D50 sárga 73,21 78,49 7,4 0,4601 0,4933 0,0465 49,66 91 -5,08 94,97 4 93,06
bíbor 36,11 18,4 16,42 0,5090 0,2594 0,2314 328,8 49,98 76,02 -3,01 5 -2,267
zöldeskék 16,12 24,91 52,33 0,1726 0,2668 0,5605 207,9 56,99 -39,16 -45,99 3 229,6
fekete 2,47 2,52 2,14 0,3464 0,3534 0,3001 98,46 18,01 0,8 -0,56 (1,5-3) 325,0
D65 sárga 68,06 77,11 9,03 0,4413 0,50 0,0586 53,04 90,37 -11,16 96,17 4 96,61
bíbor 33,06 16,9 22,01 0,4593 0,2348 0,3058 327,2 48,13 75,2 -6,8 5 -5,166
zöldeskék 18,74 28,62 68,54 0,1616 0,2469 0,5913 208,5 58,62 -30,63 -42,75 3 234,3
fekete 2,42 2,52 2,81 0,3122 0,3251 0,3625 83,32 18,01 0,5 -0,47 (1,5-3) 316,7

ΔEab valójában a tűrésmező (tolerancia). Ha az L*, a* és b* értékének tűrése 1,5-2 közé esik, a színinger különbség akkor éri el a táblázatban szereplő értéket. A fekete szín esetében csak az a* és a b* toleranciáját határozták meg; ezért szerepel zárójelben.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A színingereket általában a fénysűrűséggel mérjük
  2. A Quintrix katódsugárcsöves megjelenítő például egy függőleges vonal környezetében cikkcakkban helyezi el a színpontokat [http://en.wikipedia.org/wiki/Quintrix
  3. A képletekben a komplementer szín alkalmazása a csak a domináns színinger esetén igaz. Más esetekben közelítő értékű. Sem az RGB, sem a CMYK rendszer alapszíningerei nem érik el az elméletileg maximális telítettséget.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. L*a*b* values of process inks. Huber Group. (Hozzáférés: 2015. december 9.)
  2. CMYK to RGB conversion. Online Scientific and Engineering Resource. Rapidtables. (Hozzáférés: 2015. december 11.)