Szubtraktív színkeverés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Szubtraktív (kivonó) színkeverésnek nevezzük, amikor a fehér fényből kivonunk színeket (hullámhossztartományokat). Ez történik minden olyan esetben, amikor saját fényforrással nem rendelkező összetevők színei keverednek (pl. papírra felvitt festékeknél). Ilyenkor a megvilágító fehér fény adott spektrumainak elnyelésére való képességek adódnak össze, vagyis egy új színösszetevő új hullámhossztartományt von ki a visszaverődő fényből – innen a kivonó színkeverés elnevezés.

A szubtraktív színkeverés nyomdászatban használt változatának alapszínei a türkizkék, a bíbor és a sárga. A színkódolásnál a CMYK (cyan, magenta, yellow, key) rövidítést használják, amelyben a „key” szó a fekete színre, mint nyomdászati kulcsszínre utal. A színkeverési módszer lényege, hogy ha a piros színt szeretnénk létrehozni, akkor sárga és bíbor színeket keverünk, mivel ezek elnyelik a kéket, a türkizkéket és a sárgát, zöldet, a visszavert fényben csak a piros szín hullámhossza marad meg.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Devecz Ferenc et al 2006: Informatika, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest