Bélagyulafalva
Bélagyulafalva (Belá-Dulice) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szlovákia | ||
Kerület | Zsolnai | ||
Járás | Turócszentmártoni | ||
Rang | község | ||
Polgármester | Igor Kapusta | ||
Irányítószám | 038 11 | ||
Körzethívószám | 043 | ||
Forgalmi rendszám | MT | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1235 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 25 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 530 m | ||
Terület | 51,17 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 49° 00′ 06″, k. h. 18° 58′ 56″49.001667°N 18.982222°EKoordináták: é. sz. 49° 00′ 06″, k. h. 18° 58′ 56″49.001667°N 18.982222°E | |||
Bélagyulafalva weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Bélagyulafalva témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Bélagyulafalva (szlovákul Belá-Dulice) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Turócszentmártoni járásban. Turócbéla és Gyulafalva egyesítése.
Fekvése
Turócszentmártontól 12 km-re délkeletre fekszik.
Élővilága
A faluban egy gólyafészket tartanak nyilván a tsz-el szemben.[2]
Története
Turócbélát 1282-ben, Gyulafalvát 1357-ben említik először. Gyulafalva a necpáli határban keletkezett, végig helyi köznemesek tulajdonában volt. Turócbéla területén már a kőkorszaktól kezdve éltek emberek, a korai bronzkorból pedig a puhói vár népéhez tartozó temető maradványait tárták fel itt. Első írásos említése 1282-ből származik "Villa Bella", "Superior Bella" és "Inferior Bella" alakban. Ekkor két részből Alsó- és Felsőbélából állt. 1425 és 1848 között Blatnica várához tartozott. 1353-ban "Bela", 1535-ben "Byela", 1554-ben "Bella" néven tűnik fel a forrásokban. 1557-ben 38 családja volt. 1720-ban 58 volt a családok száma. 1787-ben 144 házában 951 lakos élt. 1828-ban 136 háza volt 1201 lakossal. Lakói erdei munkákkal, szénégetéssel, fuvarozással, kézművességgelé foglalkoztak. 1890 és 1910 között közülük sokan kivándoroltak a tengerentúlra. A 19. században a Révay és Velics családok voltak a földesurai.
Vályi András szerint "DULICZ. Gyulafalva. Tót falu Turócz Vármegyében, földes Ura Bulovszky Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Netzpaltól nem meszsze, mellynek filiája, nevezetesíti e’ helyet a’ híres Bulyovszky Mihálynak itten lett szűletése, a’ ki azon kivül, hogy nagy musika túdó volt, egy spinét forma musikát talált fél, és LEOPOLD TSÁSZÁR előtt magát ki mutatván általa, meg ajándékoztatott, munkát is hagyot vala az Orgonának jobbítása felől maga után, határja közép termékenységű."[3]
Fényes Elek szerint "Béla, népes tót falu, Thurócz vármegyében, Sz. Mártontól keletre 1 mfd. 763 kath. lak., 1098 evang., 36 zsidó lak. Határa szép kiterjedésű, erdeje nagy s benne sok vad találtatik: legelője felette hasznos. Lakosai közt sok olajjal kereskedik. Béla nevű patakja több fűrész- és lisztmalmokat hajt. F. u. a Blatniczai uradalom. Ut. p. Thurócz-Zsámbokrét."[4]
Duliczky-Gabrhel (sic!) Mihály 1737. május 20.-án királyi adományként szerzett egy dulici birtokot III. Károly magyar királytól,[5] amely tulajdona volt a duliczi Bulyovszky családnak. Később, duliczi Duliczky Mihály és felesége regöczi Huszár Katalin (1713-1803) birtokos volt a településen. Gyermekük, duliczi Duliczky Mihály (1741-1814), 1774. október 28.-án feleségül vette zaturcsai Zathureczky Máriát (1740–†?), zaturcsai Zathureczky Imre és Csincsala Mária lányát.
A trianoni békeszerződésig Turóc vármegye Turócszentmártoni járásához tartozott. A mai község 1971-ben keletkezett a két falu egyesítésével.
Népessége
1910-ben Turócbélának 912 lakosából 880 szlovák, 25 német és 7 magyar volt, míg Gyulafalvának 205 lakosából 202 szlovák, 1-1 magyar és német és 1 egyéb nemzetiségű volt.
2001-ben az egyesített község 1217 lakosából 1208 szlovák volt.
2011-ben 1264 lakosából 1238 szlovák volt.
Nevezetességei
- Isten báránya tiszteletére szentelt római katolikus temploma 13. századi eredetű, a 17. században reneszánsz stílusban építették át. Gótikus szobrait ma a budapesti Szépművészeti Múzeum őrzi.
- Evangélikus temploma 1920-ban épült.
Források
- Imrich Sedlák a kol. 2006: Belá-Dulice.
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ bociany.sk No 3336
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 37. kötet - 614 - 616. oldal