Ugrás a tartalomhoz

Bélagyulafalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen AtaBot (vitalap | szerkesztései) 2021. február 13., 02:42-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Források: források --> jegyzetek AWB)
Bélagyulafalva (Belá-Dulice)
Bélagyulafalva címere
Bélagyulafalva címere
Bélagyulafalva zászlaja
Bélagyulafalva zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületZsolnai
JárásTurócszentmártoni
Rangközség
PolgármesterIgor Kapusta
Irányítószám038 11
Körzethívószám043
Forgalmi rendszámMT
Népesség
Teljes népesség1235 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség25 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság530 m
Terület51,17 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 00′ 06″, k. h. 18° 58′ 56″49.001667°N 18.982222°EKoordináták: é. sz. 49° 00′ 06″, k. h. 18° 58′ 56″49.001667°N 18.982222°E
Bélagyulafalva weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bélagyulafalva témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Bélagyulafalva (szlovákul Belá-Dulice) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Turócszentmártoni járásban. Turócbéla és Gyulafalva egyesítése.

Fekvése

Turócszentmártontól 12 km-re délkeletre fekszik.

Élővilága

A faluban egy gólyafészket tartanak nyilván a tsz-el szemben.[2]

Története

Turócbélát 1282-ben, Gyulafalvát 1357-ben említik először. Gyulafalva a necpáli határban keletkezett, végig helyi köznemesek tulajdonában volt. Turócbéla területén már a kőkorszaktól kezdve éltek emberek, a korai bronzkorból pedig a puhói vár népéhez tartozó temető maradványait tárták fel itt. Első írásos említése 1282-ből származik "Villa Bella", "Superior Bella" és "Inferior Bella" alakban. Ekkor két részből Alsó- és Felsőbélából állt. 1425 és 1848 között Blatnica várához tartozott. 1353-ban "Bela", 1535-ben "Byela", 1554-ben "Bella" néven tűnik fel a forrásokban. 1557-ben 38 családja volt. 1720-ban 58 volt a családok száma. 1787-ben 144 házában 951 lakos élt. 1828-ban 136 háza volt 1201 lakossal. Lakói erdei munkákkal, szénégetéssel, fuvarozással, kézművességgelé foglalkoztak. 1890 és 1910 között közülük sokan kivándoroltak a tengerentúlra. A 19. században a Révay és Velics családok voltak a földesurai.

Vályi András szerint "DULICZ. Gyulafalva. Tót falu Turócz Vármegyében, földes Ura Bulovszky Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Netzpaltól nem meszsze, mellynek filiája, nevezetesíti e’ helyet a’ híres Bulyovszky Mihálynak itten lett szűletése, a’ ki azon kivül, hogy nagy musika túdó volt, egy spinét forma musikát talált fél, és LEOPOLD TSÁSZÁR előtt magát ki mutatván általa, meg ajándékoztatott, munkát is hagyot vala az Orgonának jobbítása felől maga után, határja közép termékenységű."[3]

Fényes Elek szerint "Béla, népes tót falu, Thurócz vármegyében, Sz. Mártontól keletre 1 mfd. 763 kath. lak., 1098 evang., 36 zsidó lak. Határa szép kiterjedésű, erdeje nagy s benne sok vad találtatik: legelője felette hasznos. Lakosai közt sok olajjal kereskedik. Béla nevű patakja több fűrész- és lisztmalmokat hajt. F. u. a Blatniczai uradalom. Ut. p. Thurócz-Zsámbokrét."[4]

Duliczky-Gabrhel (sic!) Mihály 1737. május 20.-án királyi adományként szerzett egy dulici birtokot III. Károly magyar királytól,[5] amely tulajdona volt a duliczi Bulyovszky családnak. Később, duliczi Duliczky Mihály és felesége regöczi Huszár Katalin (1713-1803) birtokos volt a településen. Gyermekük, duliczi Duliczky Mihály (1741-1814), 1774. október 28.-án feleségül vette zaturcsai Zathureczky Máriát (1740–†?), zaturcsai Zathureczky Imre és Csincsala Mária lányát.

A trianoni békeszerződésig Turóc vármegye Turócszentmártoni járásához tartozott. A mai község 1971-ben keletkezett a két falu egyesítésével.

Népessége

1910-ben Turócbélának 912 lakosából 880 szlovák, 25 német és 7 magyar volt, míg Gyulafalvának 205 lakosából 202 szlovák, 1-1 magyar és német és 1 egyéb nemzetiségű volt.

2001-ben az egyesített község 1217 lakosából 1208 szlovák volt.

2011-ben 1264 lakosából 1238 szlovák volt.

Nevezetességei

Források

  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. bociany.sk No 3336
  3. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  4. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  5. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 37. kötet - 614 - 616. oldal

További információk

Commons:Category:Belá-Dulice
A Wikimédia Commons tartalmaz Bélagyulafalva témájú médiaállományokat.