Andy Summers

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Andy Summers
Andy Summers Marseille 2008.png
Andy Summers, Marseille, 2008.
Életrajzi adatok
Születési név Andrew James Somers
Született 1942. december 31.
Poulton-le-Fylde, Lancashire, Anglia
Pályafutás
Műfajok rock, jazz, post-punk, new wave, reggae
Aktív évek 1966 - napjaink
Együttes The Police, The Animals, Soft Machine, Robert Fripp, Kevin Ayers, John Etheridge
Hangszer gitár, basszus, billentyűsök, ének

Andy Summers weboldala

Andy Summers (született: Andrew James Somers, 1942. december 31.) angol gitáros és zeneszerző, leginkább a The Police és az Eric Burdon & The Animals együttesekben eltöltött éveiről ismert. Summers általában Fender Telecaster és Stratocaster típusú gitárt használ rockzenéhez és Gibsonon játszik fúziós jazz és a jazz zenét. Játékát jelentősen befolyásolták a jazz zenei és klasszikus zenei tanulmányokkal eltöltött évek, valamint a new age, a rock és egyéb zenei műfajok. Poulton-le-Fylde-ben (Lancashire, Anglia) született.

Tanulmányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Andy Summers alapjában véve autodidaktaként kezdte hivatásos zenei pályafutását, később azonban négy évig, 1973-ig klasszikus gitárjátékot tanult a Kaliforniai Egyetemen.

Előadói pálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár Lancashire-ben született, Bournemouthban, Dorsetben nőtt fel, itt kezdett tizenévesként jazz gitáron játszani a helyi klubokban. Ezidőtájt egy bournemouthi zeneboltban is dolgozott, melyet gyakran látogatott a fiatal Robert Fripp.

A Police előtti karrier[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Summers az 1960-as években vett részt először gitárosként lemezfelvételeken, ezek a Zoot Money's Big Roll Bandhez és annak pszichedelikus stílusú módosulatához, a Dantalian's Chariothoz kötődtek. Mindkét együttes népszerű volt a londoni klubok környékén. Summers néhány hónapig tagja volt a canterburyi szcénához tartozó, fúziós jazzt játszó Soft Machine együttesnek, bár velük nem készült lemezfelvétele. Szerepelt viszont az Eric Burdon and The Animals Love Is című albumán és a hetvenes évek közepének javát Neil Sedaka, Joan Armatrading, Kevin Ayers, Kevin Coyne, Tim Rose, Jon Lord és mások kísérő zenészeként töltötte. Egy időben Summer neve felmerült Mick Taylornak, a The Rolling Stones szólógitárosának lehetséges utódjaként, az együttes aztán inkább Ronnie Wood-ot választotta. Tagja volt az „elő-Police”-nak tekinthető Strontium 90 együttesnek Sting, Stewart Copeland és Mike Howlett társaságában. Az 1970-es évek közepén vezetéknevét „Somers”-ről „Summers”-re változtatta.

A Police[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Summers nemzetközi hírnévre a The Police együttes gitárosaként tett szert. A zenekar olyan számokkal vált népszerűvé, mint a "Message in a Bottle", a "Don't Stand So Close to Me", és az "Every Breath You Take". Summers szintén írt számokat a Police számára - többek között az "Omegaman"-t és a "Mother"-t -, továbbá instrumentális szerzeménye, a "Behind My Camel" (Sting nem kívánt szerepelni benne) 1980-ban elnyerte a legjobb hangszeres rock felvétel Grammy-díját. Summers énekelt a "Be My Girl - Sally" című számban (az Outlandos D'Amour című albumról), narrátorként mesélt - erős yorkshire-i akcentussal - kalandjairól a felfújható guminővel, Sallyvel. Úgyszintén énekelt a "Mother", a "Friends" és a "Someone To Talk To" című számokban. A "Mother" a Synchronicity című albumon jelent meg. A "Friends" és a "Someone To Talk To" nem szerepelt a Police egyetlen stúdióalbumán sem, azonban rajta vannak a dobozban kiadott Message in a Box: The Complete Recordings című anyagon.

Summer megtartóztatta magát a túldíszített „gitár-tűzijátéktól”, stílusát a hangzás mélysége határozta meg, melyre a kompresszor, a kórus, a visszhang és a flanger hatások ízléses használata volt jellemző. A „Police-hangzás”-hoz hozzátartozott egy Echoplex szalagos késleltető eszköz is. Summers gitárhangja, amelyet egy ütött-kopott, igencsak átalakított Fender Telecaster produkált, és amely különféle átalakító és késleltető egységeken haladt át, egy szintre került Eddie Van Halenével és The Edge-ével, és egyike lett azoknak, amelyeket a legtöbben másoltak az 1980-as években. Nagyon korán elkezdte a gitár-szintetizátor technika alkalmazását is. Ez utóbbit legjobban a Police Synchronicity albumának "Walking in Your Footsteps" című száma tanusítja.

A Police utáni pályaív[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Summers zenei pályafutásához a filmzenék is hozzátartoznak. A két legismertebb alkotás, melynek ő szerezte a zenéjét, a Down and Out in Beverly Hills (magyar címe: Koldusbottal Beverly Hillsben) és a Weekend at Bernie's (magyar címe: Hóbortos hétvége) volt. Zenekarvezetőként és zeneszerzőként bekapcsolódott egy éjszakai tv-műsorba is, a szinész-komikus Dennis Miller első, rövid életű talk-show-jában. Vendégszerepelt a The Hitchhiker című tv-sorozat egyik epizódjában és elvállalt egy rövid szerepet az Another You (magyar címe: Folt a zsákját) című vígjátékban, melynek főszereplői Gene Wilder és Richard Pryor voltak. 1987-ben rövid ideig tagja volt a az egykori Police dobosával Stewart Copelanddel együtt a Rush Hour együttesnek, amely később az Animal Logic nevet vette fel.

Olyan muzsikusok lemezfelvételein működött közre, mint John Etheridge, Vinnie Colaiuta, Robert Fripp, Herbie Hancock, Brian Auger, Eliane Elias, Tony Levin, Ginger Baker, Deborah Harry, Q-Tip és Sting. Készített egy kétrészes, gitárjátékot oktató videót is.

Újra együtt a Police[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2003 márciusában Summers, Sting és Copeland újra egyesült, abból az alkalomból, hogy a Police-t beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be (a Rock and Roll dicsőségcsarnoka). Később, ugyanebben az évben, Summers kiadta tizedik, instrumentális számokat tartalmazó szóló albumát Earth + Sky címmel. Legutolsó felvétele a The X Tracks című album, amely zenés összefoglalója az 1997. és 2002. közötti éveknek. Napjainkban Summers jazz-klubokban és más helyeken lép fel, évente néhány alkalommal.

A 2007. évi Grammy-díj átadó ünnepségen Summers, Stewart Copeland és Sting ismét Police néven muzsikáltak együtt. Ez volt az együttes első nyilvános fellépése 1986. óta, eltekintve a beiktatási ünnepségen való szerepléstől. Egy nappal később a zenekar bejelentette, hogy a Police 30. évfordulójának ünnepléseként, 2007. május 28-án kezdetét veszi a The Police Reunion Tour. A turné utolsó fellépésén volt Summers 65 éves. A turné minden idők harmadik legsikeresebb koncertkörútja volt.

Írói és fényképészi karrier[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zenén túlmenően Summers írással és fényképezéssel is foglalkozott. Legutóbbi, Ralph Gibsonnal közös könyve, a Light Strings: Impressions of the Guitar, amely a Chronicle Books kiadóbál jelent meg, a zenével, a gitárokkal kapcsolatos gondolatokat, valamint személyes vonatkozású történeteket tartalmaz. Önéletrajza, a One Train Later: A Memoir 2006 októberében jelent meg (a U2 tagjának, The Edge-nek az előszavával).

Summers jól ismert arról, hogy állandóan fényképezőgép van nála és sűrűn fényképezget. 2007 augusztusában jelent meg az I'll Be Watching You, egy fényképes beszámoló a Police-szal töltött évekről. Folytatta a fényképezést az újraegyesülési turné alkalmával is, és már a kezdeti időkben áttért a digitális gépek használatára. Egy - az I'll Be Watching You-ban megjelent képekből válogatott - kiállítás több kanadai városban is látható volt.[1]

Hangszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Summers figyelemreméltó gitárgyűjteménnyel rendelkezik, és az évek során a különféle gitárok, effektek és erősítők széles választékát próbálta ki.

Summers gitárjai

1977 – 1984.[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Police-szal eltöltött évek alatt sokfajta gitáron játszott. Többféle gitárt használt minden albumon , turnén és a videókon is. Legjellegzetesebb hangszere egy átalakított, 1961 Fender Telecaster volt. Ezt egyik tanítványától vásárolta, körülbelül 200 dollárért. A hangszer egy - a nyakra szerelt- Gibson PAF ikertekercses (humbucker) hangszedőt és egy aktív, a testen lévő előerősítőt tartalmazott, melynek segítségével állt elő a hatás, amit sok rajongó a „klasszikus” Police-hangzásként emleget. Summers sűrűn használta ezt a gitárt úgy a stúdióban, mint koncerteken. Az 1961 Telecaster mellett alkalmanként egy Fiesta Red 1961 Fender Stratocasteren is játszott (ez a hangszer gyakran hallható az 1983-as Synchronicity albumon). Ezidőtájt több Gibson gitárja is volt: egy 1958 ES-335, két ES-175s és mások. A Synchronicity albumon egy Gibson Chet Atkins Electric Classicalt szólaltatott meg. Ez a gitár hallható a "Miss Gradenko" című számban és feltűnik a "Wrapped Around Your Finger" című videóban is. Jó néhány Hamer gitárt is használt: egy Hamer Standard látható a "Can't Stand Losing You" című videón, egy Hamer Sunburst szól Zenyatta Mondatta album néhány száma alatt és és egy-két további Hamer guitár más számok alatt. Az effekt-pedálok széles választékát állította hadrendbe, például az Echoplexet, melyhez az együttes az Outlandos D'Amour című album felvételeikor jutott hozzá. Ugyanazokat az effekteket használta a stúdióban és a pódiumon is. Erősítői Marshall típusúak voltak.[2]

1985 – 1996.[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mikor a Police feloszlott és Summers szólókarrierje beindult, különböző gitárok és effektek kombinációját kezdte használni (többek között két Roland gitár-szintetizátort, egy GR-505-öst és egy GR-707-est). Miközben játszott régi gitárjain is, különösen a Telecasteren, gyakran használt Steve Klein-féle egyedi gitárokat. Az 1990-es évek előre haladtával egy Gibson ES-335 nőtt a szivéhez, mivel úgy vélte, a Klein-gitárok élőben, hosszabb játék után nem szólnak megfelelően. Az ES-335 egyben a jazz-hez is alkalmasabb volt, Summers ez ekkoriban ezt a műfajt kedvelte. Volt néhány akusztikus gitárja is az Invisible Threads felvétele során, például egy Gibson B-25, egy Martin D-28 és egy rendelésre gyártott eszköz, melyet a brit Andrew Manson készített.[3]

1997 – napjaink[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Summers továbbra is játszik a jazzhez különösen megfelelő ES-335-ösön. Használ még egy domború, archtop gitárt is, mely a neves hangszerkészítő Robert Benedetto műhelyéből került ki. A 2007-2008-as újraegyesülési turnén az ütött-kopott Telecasterének a másolatán játszott, valamint más - a Police albumain használt - régi hangszereken is. Nagyon kedveli az analóg effekt-pedálokat is, úgy a stúdióban, mint a szinpadon és folyamatosan alkalmazza a különböző effekt-beállítások széles változatát.[4]

Személyes vonatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Summers 1968-ban vette el első feleségét, Robin Lane-t. A pár 1970-ben elvált. 1973-ban vette feleségül a pszichológusként végzett Kate-et, akivel 1978-ban egy lányuk született, Layla Zoe Summers. Kate és Summers 1981-ben váltak el, de 1985-ben újra összeházasodtak. A válást követően született egy Andrew nevű fia egy Susan Greening nevű asszonytól. A fiút később törvényesen örökbe fogadta Martin Turner, a Wishbone Ash zenésze (Andrew továbbra is az anyja vezetéknevét viseli). Andrew, a fiú jelenleg a brit drum and bass világában tevékenykedik. 1987-ben megszületett Summers két ikerfia, Maurice X és Anton Y. A fiúk második keresztneveként szereplő X és Y betűk Summers első szóló albumára, az XYZ-re utalnak.

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Stúdió albumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Andy Summers című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.