Eliane Elias

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Eliane Elias
Eliane Elias.jpg
Életrajzi adatok
Született 1960. március 19. (59 éves)[1][2]
São Paulo[3]
Házastársa Randy Brecker (1983–1990)
Gyermekei Amanda Brecker
Pályafutás
Műfajok dzsessz
Híres dal Chega De Saudade
Bye, Bye, Blackbird
Waltz For Debby
Hangszer
Tevékenység
Kiadók
  • Denon Records
  • Concord Bicycle Music

Eliane Elias weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Eliane Elias témájú médiaállományokat.

Eliane Elias (São Paulo, 1960. március 19. –) brazil zongorista, énekesnő, zeneszerző, hangszerelő. Kétszer kapott Grammy-díjat: „Best Latin Jazz Album” (2016-ban), majd (2017-ben).

Pályakép[szerkesztés]

„Don Quijote is szereti a jazzt.”

São Paulo-ban született, New Yorkban él. Évtizedek óta meghatározó szereplője a dzsessznek.

Már kamaszlányként kiválóan énekelt és zongorázott, komponált, hangszerelt. A The Juilliard Schoolon[4] diplomázott és a fúziós jazz együttese, a Steps Ahead tagja lett. Első férje, a trombitás Randy Brecker segítségével fogott szóló-karrierbe.

Lemezek[szerkesztés]

Szólólemezek[szerkesztés]

  • Amanda (1985)
  • Illusions (1986)
  • Cross Currents (1987)
  • So Far So Close (1989)
  • Eliane Elias Plays Jobim (1990)[5]
  • A Long Story (1991)
  • Fantasia (1992)
  • Paulistana (1993)
  • On the Classical Side (1993)
  • Solos and Duets (1994)
  • The Three Americas (1996)
  • Impulsive! (1997)
  • Eliane Elias Sings Jobim (1998)
  • Everything I Love (2000)
  • Kissed By Nature (2002)
  • Dreamer (B2004)
  • Around the City (2006)
  • Something for You: Eliane Elias Sings & Plays Bill Evans (2008)
  • Bossa Nova Stories (2008)
  • Eliane Elias Plays Live (2009)
  • Light My Fire (2011)
  • Swept Away (2012)
  • I Thought About You (2013)
  • Made in Brazil (2015)
  • Dance of Time (2017)
  • Music from Man of La Mancha (2018)[6]

Díjak[szerkesztés]

Kétszeres Grammy-díjas.

  • 1995: Grammy nomination, Best Jazz Solo Performance, „Solos and Duets” Herbie Hancock-kal
  • 1997: Best Jazz Album, Down Beat magazine Readers Poll, „The Three Americas”
  • 1998: Grammy jelölés, Best Large Jazz Ensemble, „Impulsive” – Bob Brookmeyer and The Danish Radio Jazz Orchestra
  • 2002: Grammy jelölés, Best Latin Jazz Album, „Calle 54”
  • 2018: Winner of the Edison Lifetime Achievement Award – (Hollandia)
  • Ötször: Japan Gold Disc Award – (Japán)

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]