Ugrás a tartalomhoz

Thelonious Monk

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Thelonious Monk
Thelonious Monk 1947 szeptemberében a Minton's Playhouse-ban. Fotö: William P. Gottlieb
Thelonious Monk 1947 szeptemberében a Minton's Playhouse-ban.
Fotö: William P. Gottlieb
Életrajzi adatok
Született1917. október 10.[1][2][3][4][5]
Rocky Mount[6]
Elhunyt1982. február 17. (64 évesen)[1][2][3][4][5]
Weehawken
SírhelyFerncliff Cemetery
HázastársaNellie Monk
GyermekeiT. S. Monk
IskoláiStuyvesant High School
Pályafutás
Műfajokjazz, bebop, hard bop
Aktív évek1941–1971
Hangszerzongora
Díjak
Tevékenységzongorista, dalszerző,
KiadókBlue Note, Prestige, Riverside, Columbia
IPI-névazonosító
  • 00021226535
  • 00040726600

Thelonious Monk weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Thelonious Monk témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Nem tudom, merre tart a jazz. Talán a pokolba. Semmit nem lehet arra bírni, hogy bármerre menjen. Csak úgy megtörténik.
– Thelonious Monk [1]

Thelonious Sphere Monk (Rocky Mount, Észak-Karolina, 1917. október 10.Weehawken, New Jersey, 1982. február 17.) amerikai zongorista és zeneszerző, a jazz egyik legmeghatározóbb alakja.

Nagy hatással volt más zenészekre, akik később a bebop stílust kifejlesztették.

Élete

[szerkesztés]

Az Észak-karolinai Rocky Mountban született, de családjával rövidesen New Yorkba költözött. Hatévesen kezdett zongorázni, és bár tanárhoz is járt, leginkább önállóan tanult. A Stuyvesant gimnáziumba járt, de nem végezte el.

Már húszéves kora előtt zenéléssel keresett pénzt; a Minton's Playhouse nevű manhattani klubban zongorázott, állítólag néhány Jerry Newman által 1941-ben itt készített felvételen ő hallható. Korai stílusa, melyre a hard-swinging kifejezést használják, közel áll Art Tatuméhoz. Monk maga Duke Ellingtont, James P. Johnsont, és általában a stride játéktechnikájú zongoristákat nevezte meg inspirálóiként.

Első stúdiófelvételeit 1944-ben a Coleman Hawkins Quartettel készítette. Az első olyan felvételeket, amelyeken ő a vezető zenész, 1947-ben rögzítették, ezekből állította össze bemutatkozó albumát, Genius of Modern Music, Vol. 1 címmel.

Ugyanebben az évben vette el Nellie Smitht; fiuk, T. S. Monk, akiből jazzdobos lett, 1949-ben született; lányuk, Barbara 1953-ban.

1951 augusztusában a New York-i rendőrség átvizsgált egy Monk és Bud Powell tulajdonában lévő autót, és drogot talált benne. Monk nem vallott a barátja ellen, ezért elvették azt az engedélyét, amellyel szeszes italt is felszolgáló helyeken játszhatott. Így az ötvenes évek nagy részében színházakban és a városon kívül tartott koncerteken lépett közönség elé, valamint komponált és lemezfelvételeket készített.

1947-52 között a Blue Note Recordsnál, 1952-54 között a Prestige-nél, az évtized végéig pedig a Riverside-nál jelentek meg lemezei, de nem túl nagy példányszámban. (A Riverside mindössze 108 dollár 24 centért szerződtette át a Prestige-től.)

1954-ben jutott el először Európába: Párizsban adott koncerteket és felvételeket is készített. Itt találkozott és barátkozott össze Pannonica de Koenigswinter bárónővel, a Rothschild család angol ágának tagjával, aki számos New York-i jazz-zenészt támogatott.

1958-ban Monkot és Koenigswartert őrizetbe vette a rendőrség Wilmingtonban (Delaware állam), mivel a bárónő autójának csomagtartójában lévő bőröndökben kábítószert találtak. Amikor Monk visszautasította, hogy válaszoljon a kérdésekre, megverték. Bár az autó átkutatásához Monk és Koenigswarter hozzájárult, a delaware-i fellebbviteli bíróság a jogtalan fogvatartás és a Monkkal szembeni túlkapás miatt megállapította, hogy ezt kényszer hatására tették, így a bizonyítékok nem használhatók fel.

Monk a hatvanas években egy nagyobb kiadóhoz, a Columbia Recordshoz szerződött, amely szélesebb körben kezdte népszerűsíteni. 1964-ben a Time címlapjára került. Ebben az időszakban zeneszerzőként kevésbé volt termékeny.

A hetvenes évek elején szinte teljesen visszavonult a nyilvánosságtól, élete utolsó évtizedében csak néhány fellépése volt. 1971 novembere után már újabb felvételeket sem készített.

A Straight, No Chaser című dokumentumfilmben fia, T. S. Monk elmondta, hogy apja több alkalommal pszichiátriai kezelésre szorult, és állapota a hatvanas évek végén vált súlyosabbá. Monk valószínűleg bipoláris zavarban vagy skizofréniában szenvedett. A pontos diagnózist fia nem közölte.

Utolsó éveit Koenigswarter bárónő New Jersey-i házában töltötte. 1982-ben hunyt el, a hartsdale-i (New York állam) Ferncliff temetőben nyugszik.

Diszkográfia

[szerkesztés]

Nagylemezek

[szerkesztés]
  • Genius of Modern Music Vol. 1 (1948, Blue Note)
  • Genius of Modern Music Vol. 2 (1952, Blue Note)
  • Miles Davis: Miles Davis and the Modern Jazz Giants (1954, Prestige)
  • Brillant Corners (1957, Riverside)
  • Thelonious Monk with John Coltrane (1957, Riverside)
  • Thelonious Alone in San Francisco (1957, Riverside)
  • The Thelonious Monk Orchestra at Town Hall (1959, Riverside)
  • Criss Cross (1963, Columbia)
  • Monk Big Band & Quartet in Concert (1964, Columbia)
  • Solo Monk (1965, Columbia)
  • The London Collection Vol. I-II (1971, Black Lion)

Válogatások

[szerkesztés]
  • The Best of Thelonious Monk. The Blue Note Years (1947-1952, Blue Note, 1991)
  • Thelonious Monk 85th Birthday Celebration (1952-1961, ZYX Music, 2002)
  • The Columbia Years: '62-'68 (1962-1968, Sony, 2001)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. a b Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. július 21.)
  3. a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Biographical Dictionary of Afro-American and African Musicians

További információk

[szerkesztés]