Thelonious Monk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Thelonious Monk
Thelonious Monk 1947 szeptemberében a Minton's Playhouse-ban
Thelonious Monk 1947 szeptemberében a Minton's Playhouse-ban
Életrajzi adatok
Születési név Thelonious Sphere Monk
Született 1917. október 10.[1][2][3][4][5]
Rocky Mount
Elhunyt 1982. február 17. (64 évesen)[1][2][3][4][5]
Weehawken
Sírhely Ferncliff Cemetery
Gyermekei T. S. Monk
Iskolái Stuyvesant High School
Pályafutás
Műfajok jazz, bebop, hard bop
Aktív évek 1941–1971
Hangszer zongora
Díjak
Tevékenység zongorista, dalszerző,
Kiadók Blue Note, Prestige, Riverside, Columbia
IPI-névazonosító
  • 00021226535
  • 00040726600

Thelonious Monk weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Thelonious Monk témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Nem tudom, merre tart a jazz. Talán a pokolba. Semmit nem lehet arra bírni, hogy bármerre menjen. Csak úgy megtörténik.
– Thelonious Monk [1]

Thelonious Sphere Monk (Rocky Mount, Észak-Karolina, 1917. október 10.Weehawken, New Jersey, 1982. február 17.) amerikai zongorista és zeneszerző, a jazz egyik legmeghatározóbb alakja.

Nagy hatással volt más zenészekre, akik később a bebop stílust kifejlesztették.

Élete[szerkesztés]

Az Észak-karolinai Rocky Mountban született, de családjával rövidesen New Yorkba költözött. Hatévesen kezdett zongorázni, és bár tanárhoz is járt, leginkább önállóan tanult. A Stuyvesant gimnáziumba járt, de nem végezte el.

Már húszéves kora előtt zenéléssel keresett pénzt; a Minton's Playhouse nevű manhattani klubban zongorázott, állítólag néhány Jerry Newman által 1941-ben itt készített felvételen ő hallható. Korai stílusa, melyre a hard-swinging kifejezést használják, közel áll Art Tatuméhoz. Monk maga Duke Ellingtont, James P. Johnsont, és általában a stride játéktechnikájú zongoristákat nevezte meg inspirálóiként.

Első stúdiófelvételeit 1944-ben a Coleman Hawkins Quartettel készítette. Az első olyan felvételeket, amelyeken ő a vezető zenész, 1947-ben rögzítették, ezekből állította össze bemutatkozó albumát, Genius of Modern Music, Vol. 1 címmel.

Ugyanebben az évben vette el Nellie Smitht; fiuk, T. S. Monk, akiből jazzdobos lett, 1949-ben született; lányuk, Barbara 1953-ban.

1951 augusztusában a New York-i rendőrség átvizsgált egy Monk és Bud Powell tulajdonában lévő autót, és drogot talált benne. Monk nem vallott a barátja ellen, ezért elvették azt az engedélyét, amellyel szeszes italt is felszolgáló helyeken játszhatott. Így az ötvenes évek nagy részében színházakban és a városon kívül tartott koncerteken lépett közönség elé, valamint komponált és lemezfelvételeket készített.

1947-52 között a Blue Note Recordsnál, 1952-54 között a Prestige-nél, az évtized végéig pedig a Riverside-nál jelentek meg lemezei, de nem túl nagy példányszámban. (A Riverside mindössze 108 dollár 24 centért szerződtette át a Prestige-től.)

1954-ben jutott el először Európába: Párizsban adott koncerteket és felvételeket is készített. Itt találkozott és barátkozott össze Pannonica de Koenigswinter bárónővel, a Rothschild család angol ágának tagjával, aki számos New York-i jazz-zenészt támogatott.

1958-ban Monkot és Koenigswartert őrizetbe vette a rendőrség Wilmingtonban (Delaware állam), mivel a bárónő autójának csomagtartójában lévő bőröndökben kábítószert találtak. Amikor Monk visszautasította, hogy válaszoljon a kérdésekre, megverték. Bár az autó átkutatásához Monk és Koenigswarter hozzájárult, a delaware-i fellebbviteli bíróság a jogtalan fogvatartás és a Monkkal szembeni túlkapás miatt megállapította, hogy ezt kényszer hatására tették, így a bizonyítékok nem használhatók fel.

Monk a hatvanas években egy nagyobb kiadóhoz, a Columbia Recordshoz szerződött, amely szélesebb körben kezdte népszerűsíteni. 1964-ben a Time címlapjára került. Ebben az időszakban zeneszerzőként kevésbé volt termékeny.

A hetvenes évek elején szinte teljesen visszavonult a nyilvánosságtól, élete utolsó évtizedében csak néhány fellépése volt. 1971 novembere után már újabb felvételeket sem készített.

A Straight, No Chaser című dokumentumfilmben fia, T. S. Monk elmondta, hogy apja több alkalommal pszichiátriai kezelésre szorult, és állapota a hatvanas évek végén vált súlyosabbá. Monk valószínűleg bipoláris zavarban vagy skizofréniában szenvedett. A pontos diagnózist fia nem közölte.

Utolsó éveit Koenigswarter bárónő New Jersey-i házában töltötte. 1982-ben hunyt el, a hartsdale-i (New York állam) Ferncliff temetőben nyugszik.

Diszkográfia[szerkesztés]

Nagylemezek[szerkesztés]

  • Genius of Modern Music Vol. 1 (1948, Blue Note)
  • Genius of Modern Music Vol. 2 (1952, Blue Note)
  • Miles Davis: Miles Davis and the Modern Jazz Giants (1954, Prestige)
  • Brillant Corners (1957, Riverside)
  • Thelonious Monk with John Coltrane (1957, Riverside)
  • Thelonious Alone in San Francisco (1957, Riverside)
  • The Thelonious Monk Orchestra at Town Hall (1959, Riverside)
  • Criss Cross (1963, Columbia)
  • Monk Big Band & Quartet in Concert (1964, Columbia)
  • Solo Monk (1965, Columbia)
  • The London Collection Vol. I-II (1971, Black Lion)

Válogatások[szerkesztés]

  • The Best of Thelonious Monk. The Blue Note Years (1947-1952, Blue Note, 1991)
  • Thelonious Monk 85th Birthday Celebration (1952-1961, ZYX Music, 2002)
  • The Columbia Years: '62-'68 (1962-1968, Sony, 2001)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. a b Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. július 21.)
  3. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

További információk[szerkesztés]