Ugrás a tartalomhoz

2017-es francia törvényhozási választások

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kétfordulós 2017-es francia nemzetgyűlési választásokat 2017. június 11-én és 18-án tartották, amelyen megválasztották Franciaország kétkamarás parlamentje alsóházának tagjait.

A francia törvények szerint erre a választásra röviddel az elnökválasztás után kerül sor, melynek két fordulóját 2017-ben április 23-án és május 7-én rendezték, és amelynek eredményeképp Emmanuel Macron lett az új államfő. A nemzetgyűlési választások fő tétje az volt, hogy az elnök mögött álló pártok – a szociálliberális En Marche és a François Bayrou-féle centrista Demokratikus Mozgalma (MoDem) – megszerzik-e a többséget a Nemzetgyűlésben, és ha igen, mekkorát. A Nemzetgyűlés választja ugyanis a kormányfőt, és ha az államfő és a kormányfő eltérő politikai párthoz tartozik, akkor az így létrejövő ún. „politikai társbérlet” (franciául cohabitation), a nézetkülönbségek sora lerontja a kormányzás hatékonyságát.

Az első fordulót Macron koalíciója nyerte, a szavazatok 32,3%-át besöpörve. A jobboldali Republikánusok 21,6%-ot szereztek, Marine Le Pen ultranacionalista Nemzeti Frontja pedig 13,2%-ot. Az elemzők ekkor úgy vélték, Macron pártjai akár kétharmados nemzetgyűlési többséghez juthatnak a második fordulóban. („Macron-mániáról” azonban nem lehetett beszélni, hiszen az alacsony részvételi arányból is következően csak minden tizedik francia szavazott az elnök pártjára.)[1][2] Végül a mandátumok 60,66%-át szerezték meg, ezzel stabil többség jött létre az elnök mögött. A korábban meghatározó nagy francia pártok, mint a jobboldali Köztársaságiak és a baloldali Szocialista Párt, erősen visszaszorultak.

A 15. Nemzetgyűlés 2017. június 27-én 15 órakor (CEST) ült össze.[3]

A 2012-es törvényhozási választásokra június 10-én és 17-én került sor, röviddel azután, hogy az elnökválasztást a szocialista párti François Hollande nyerte. A törvényhozási választáson a baloldali erők többséget nyertek a törvényhozásban, a mandátumok 59%-át (341 mandátumot) szerezve, szemben a Nicolas Sarkozy akkori államfőt támogató pártok szerezte 40%-kal (229) mandátum.[4] Hollande május 15-én esküdött fel.[5] Kormányába a szocialisták mellett a Baloldali Radikális Párt (Parti radical de gauche, PRG) és a Zöldek kerültek. Az Ayrault-kormány 2014. március 31-ig volt hivatalban.

2014 elején, miután a szocialista kormány támogatottsága meggyengült[6] és a szocialisták vereséget szenvedtek a 2014-es helyhatósági választásokon, Hollande menesztette a miniszterelnököt, és Manuel Vallst nevezte ki kormányfőnek.[7] Két hónappal később európai parlamenti választásokat tartottak, amelyen Franciaországban Marine Le Pen Nemzeti Frontja végzett az élen, és a szavazatok csaknem 25%-át megszerezve a 74 elérhető mandátumból 24-et szerzett meg. A fő ellenzéki párt, az Unió egy Népi Mozgalomért (UMP, 2015-től utódpártja a Republikánusok) 21%-ra esett vissza (20 mandátum), a szocialisták pedig 14%-ra (13 mandátum).[8]

2014 augusztusában Hollande elnök arra kérte Vallst, hogy alakítsa át kormányát. Augusztus 27-én lépett hivatalba a második Valls-kormány.[9]

A 2014-es szenátusi választásokon szeptember 28-án a középjobb UMP szerzett szenátusi többséget, és Gérard Larcher lett a szenátus elnöke.

A választási rendszer

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nemzetgyűlés 577 tagját egyéni választókerületekben választják, kétfordulós rendszerben. Ha valamelyik jelölt az első fordulóban megszerzi a szavazatok több, mint 50%-át és a regisztrált szavazók több, mint egynegyedének megfelelő számú szavazatot, akkor győz és abban a választókerületben nem kell második fordulót tartani. Ha senki sem szerez ennyi szavazatot, a második fordulóba a két legtöbb szavazatot szerző jelölt kerül, és még azok a jelöltek, akik több, mint 12,5%-os eredményt értek el, ha vannak ilyenek. Ha senkinek sincs 12,5%-os, akkor a két legtöbb szavazatot szerzett jelölt jut tovább. Az 577 választókerületből 539 van az európai Franciaországban, 27 Franciaország tengerentúli megyéiben és területein, 11 pedig a külföldön élő franciáknak van fenntartva[10]

A jelöltek május 15 és 18 közt jelenthették be az indulást a választáson.[11][12] A hivatalos kampányidőszak az első forduló előtt május 22-től június 10-e éjfélig tart, a második forduló előtt pedig június 12. éjféltől június 17. éjfélig. A második fordulóban versenyben lévő jelöltek regisztrációs határideje június 13. 18:00 CEST.[3] 2002 óta az elnökválasztásokat és a törvényhozási választásokat ugyanabban az évben, egymáshoz közel tartják, hogy csökkentsék a kohabitáció kockázatát.[12]

Az első fordulós szavazásra Francia Polinéziában és Franciaország amerikai külképviseletein június 3-án, szombaton helyi idő szerint 08:00 és 18:00 között kerül sor, az Amerikán kívüli külképviseleteken pedig 4-én, vasárnap. A francia tengerentúli területeken (pl. Francia Guyana, Guadeloupe, Martinique, Saint-Barthélemy, Saint-Martin és Saint-Pierre és Miquelon) június 10., vasárnap 08:00 és 18:00 óra között szavaznak, helyi idő szerint. Az európai Franciaországban (és Mayotte, Új-Kaledónia, Réunion és Wallis és Futuna tengerentúli területeken) június 11-én vasárnap 08:00 és 18:00 vagy 20:00 között van a szavazás.[13][14]

Közvélemény-kutatások

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Grafikus összesítés

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első fordulós százalékok a felmérések átlagában:

A felmérés forrása Adatfelvétel ideje Minta
mérete
LO NPA PCF FI EELV PS PRG DVG REM MoDem UDI LR DVD UPR DLF FN Egyéb
Ipsos 2017. május 26-28. 1127 0,5% 2% 11,5% 3% 9% 29,5% 22% 2,5% 18% 2%
Kantar Sofres Archiválva 2017. június 3-i dátummal a Wayback Machine-ben 2017. május 24-28. 2022 1% 2% 12% 3,5% 8% 1% 31% 18% 1,5% 0,5% 2,5% 17% 2%
Harris Archiválva 2017. július 18-i dátummal a Wayback Machine-ben 2017. május 23-26. 905 2% 2% 14% 3% 7% 31% 18% 3% 19% 1%
OpinionWay 2017. május 23-24. 2103 1% 2% 15% 10% 28% 20% 2% 19% 3%
Elabe 2017. május 23-24. 1011 0,5% 2% 12% 2,5% 6,5% 33% 20% 1,5% 19% 3%
Ifop-Fiducial 2017. május 18-19. 950 0,5% 1,5% 15% 2,5% 7% 31% 19% 2,5% 18% 3%
Harris 2017. május 16-18. 940 1% 2% 16% 3% 6% 32% 18% 3% 19%
OpinionWay 2017. május 16-18. 1997 1% 2% 14% 11% 27% 20% 2% 20% 3%
Harris 2017. május 15-17. 4598 1% 2% 15% 3% 6% 32% 19% 3% 19%
Harris 2017. május 9-11. 941 2% 2% 14% 3% 7% 29% 20% 3% 20%
Harris 2017. május 7. 2376 1% 2% 13% 3% 8% 26% 22% 3% 22%
Kantar Sofres Archiválva 2020. augusztus 9-i dátummal a Wayback Machine-ben 2017. május 4-5. 1507 2% 1% 15% 3,5% 9% 24% 22% 2,5% 21%
Ifop-Fiducial 2017. május 4-5. 1405 1% 2% 16% 3% 9% 22% 2,5% 20% 1,5% 20% 3%
OpinionWay 2017. április 24. - május 1. 5032 1% 10% 13% 26% 24% 3% 19% 4%
Törvényhozási választások 2012. június 10. 0,5% 0,3% 6,9% (FG) 5,5% 29,4% 1,7% 3,4% 1,8% 4,0% 27,1% 2,9% 0,6% 13,6% 2,4%

Mandátum-előrejelzések az első forduló előtt

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A felmérés forrása Adatfelvétel ideje Minta
mérete
UDI PCF PS PRG DVG EELV REM MoDem LR UD DVD FN DLF Egyéb
Kantar Sofres Archiválva 2017. június 3-i dátummal a Wayback Machine-ben 2017. május 24-28. 2022 20–30 40–50 320–350 140–155 10–15 5–10
OpinionWay* 2017. május 23-24. 2103 25–30 25–30 310–330 140–160 10–15
OpinionWay* 2017. május 16-18. 1997 20–25 40–50 280–300 150–170 10–15
OpinionWay* 2017. április 24. - május 1. 5032 6–8 28–43 249–286 200–210 15–25
2012-es törvényhozási választások 2012. június 17. 10 (FG) 280 12 22 17 2 194 20 13 2 2 3
* Az 577-ből 535 választókerületre (csak az európai Franciaországban; nincsenek benne Korzika, a tengerentúli területek és a külföldön élő franciák); lásd: A francia közvélemény-kutatási bizottság tájékoztatója PDF (franciául)

Választási térképek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A két forduló nyerteseinek összehasonlítása párthovatartozás szerint

Az 1. forduló nyertesei
A 2. forduló nyertesei


A 2017. június 11-ai és 18-ai francia nemzetgyűlési választások eredménye
Első forduló

2017. június 11.

Második forduló

2017. június 18.

SzámaAránya (%)SzámaAránya (%)
Választásra jogosultak 47 570 988 100,00 47 292 967 100,00
Távolmaradók 24 403 480 51,30 27 125 535 57,36
Résztvevők 23 167 508 48,70 20 167 432 42,64
a résztvevők arányában (%)a résztvevők arányában (%)
Üres szavazólapok 357 018 1,54 1 397 496 6,93
Érvénytelen szavazatok 156 326 0,67 593 159 2,94
Érvényes szavazatok 22 654 164 97,78 18 176 777 90,13
Politikai pártok, pártszövetségek, csoportokSzavazatokSzavazatokMandátumok (1)
számaaránya (%)számaaránya (%)
A Köztársaság Lendületben 6 391 269 28,21 7 826 432 43,06 308 (303)
Republikánus Párt 3 573 427 15,77 4 040 016 22,23 112
MoDem 932 227 4,12 1 100 790 6,06 42 (45)
Szocialista Párt 1 685 677 7,44 1 032 985 5,68 30
Demokraták és Függetlenek Uniója 687 225 3,03 551 760 3,04 18
Engedetlen Franciaország 2 497 622 11,03 883 786 4,86 17
Vegyes baloldali 362 281 1,60 263 619 1,45 12 (13)
Francia Kommunista Párt 615 487 2,72 217 833 1,20 10
Nemzeti Front 2 990 454 13,20 1 590 858 8,75 8
Vegyes jobboldali 625 345 2,76 306 240 1,68 6 (7)
Regionális pártok (Korzikai Változás, A Nép Szolgája (Francia Polinézia), Martinique-i Függetlenségi Mozgalom) 204 049 0,90 137 453 0,76 5
Független 500 309 2,21 100 574 0,55 3
Baloldali Radikális Párt 106 311 0,47 64 860 0,36 3
Környezetvédők 973 527 4,30 23 197 0,13 1
Szélsőjobboldal 68 320 0,30 19 030 0,10 1
Talpra Franciaország! 265 420 1,17 17 344 0,10 1
Szélsőbaloldal 175 214 0,77 0 0 0
Forrás: Belügyminisztérium – Egész Franciaország (franciául)
(1) Zárójelben azok száma áll, akik a Nemzetgyűlés hivatalában 2017. június 19-ig az adott politikai párthoz való tartozásukat bejelentették. Forrás: Liste des députés élus à l'issue des deux tours les 11 et 18 juin 2017 – Assemblee-nationale.fr (elérés: 2017. június 20.) (franciául)
  1. Nincs Macron-mánia: megújul az elit, de amatőrök nehezíthetik a kormányzást – 24.hu, 2017. június 12.
  2. Francia választások: végleges eredmények – Origo, 2017. június 12.
  3. 1 2 Vincent Michelon (2017. május 21.). "La campagne officielle des législatives commence lundi : tout savoir sur son déroulement". LCI. Hozzáférés: 2017. május 26.
  4. Erlanger, Steven (2012. június 17.). "French Socialists Win Majority in Parliament". The New York Times. ISSN 0362-4331. Hozzáférés: 2016. december 17.
  5. Angelique Chrisafis in Paris. kerültek.h-president "François Hollande sworn in as president in low-key ceremony | World news". The Guardian. Hozzáférés: 2016. augusztus 4. {{cite web}}: Check |url= value (súgó)
  6. Mail, Daily (2013. november 17.). "Hollande rating falls even further: French President's approval score dips below 20% | Daily Mail Online". Dailymail.co.uk. Hozzáférés: 2016. augusztus 4.
  7. Samuel, Henry. "Manuel Valls, France's new prime minister: profile". Telegraph. Hozzáférés: 2016. augusztus 4.
  8. "Results of the 2014 European elections - Results by country - France - European Parliament". Europarl.europa.eu. Hozzáférés: 2016. augusztus 4.
  9. "RECAP: Hollande orders Valls to name new gov't - The Local". Thelocal.fr. 2014. augusztus 25. Hozzáférés: 2016. augusztus 4.
  10. Electoral system IPU
  11. "Élections législatives de 2017 : Mémento à l'usage des candidats de métropole et d'outre-mer" (PDF). Ministry of the Interior. 2017. Hozzáférés: 2017. május 8.
  12. 1 2 Eléa Pommiers (2017. április 26.). "Comment se déroulent les élections législatives". Le Monde. Hozzáférés: 2017. május 4.
  13. "Décret no 2017-616" (PDF). Assemblée nationale. 2017. április 24. Hozzáférés: 2017. május 8.
  14. "Circulaire no JUSC1709622C" (PDF). Ministère de la Justice. 2017. március 24. 2019. június 26. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2017. május 8.