Manuel Valls

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Manuel Valls
Franciaország miniszterelnöke
Hivatali idő
2014. március 31. – 2016. december 6.
ElődJean-Marc Ayrault
UtódBernard Cazeneuve
Franciaország belügyminisztere
Hivatali idő
2012. május 6. – 2014. március 31.
ElődClaude Guéant
UtódBernard Cazeneuve
Évry polgármestere
Hivatali idő
2001. március 18. – 2012. június 3.

Született1962augusztus 13. (61 éves)
Barcelona, Spanyolország
PártSzocialista Párt

SzüleiLuisangela Galfetti
Xavier Valls
HázastársaAnne Gravoin
Foglalkozástörténész
Iskolái
Vallásrómai katolikus egyház

Díjak
  • Order of Merit of Ivory Coast
  • Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének nagykeresztje (2014)
  • a francia Becsületrend főtisztje
  • Katolikus Izabella-rend nagykeresztje (2015)
  • Grand Cross of the Order of Civil Merit (2013)
  • Commander of the Order of Ouissam Alaouite (2011)
  • Knight of the National Order of the Lion (2013)
  • Commander of the National Order of Mali
A Wikimédia Commons tartalmaz Manuel Valls témájú médiaállományokat.

Manuel Carlos Valls Galfetti (Barcelona, 1962. augusztus 13. –) francia történész, szocialista politikus, az Ötödik Francia Köztársaság 21. miniszterelnöke.

Pályafutása[szerkesztés]

Édesapja, Xavier Valls katalán festőművész (1923–2006), édesanyja, Luisangela Galfetti svájci olasz színésznő, aki Ticino kantonból származik. Valls 17 évesen csatlakozott az Ifjú Szocialisták Mozgalmához, hogy támogathassa példaképét, a francia Szocialista Pártban (PS) a második baloldalt képviselő Michel Rocard-t François Mitterrand-nal szemben. Egyetemi évei alatt tagja volt a Francia Diákszakszervezetnek (Unef-ID), és Michel Rocard tanácsadója lett a diákságot érintő kérdésekben. 1982-ben kapta meg a francia állampolgárságot. 1986-ban szerzett diplomát történelem szakon az Université Paris 1 Panthéon-Sorbonne-on. 1985-ben kilépett az Emberi Jogok Francia Ligájából, mert a szervezet tiltakozott az ETA tagjainak Spanyolországba történő kitoloncolása ellen. 1983 és 1986 között Robert Chapuis Ardèche megye képviselője mellett volt parlamenti munkatárs.

24 évesen beválasztották az Île-de-France regionális tanácsába, amelynek első elnökhelyettese lett 1998-ban. 1988-ban Argenteuil-ben a PS helyi elnökévé választották. Lionel Jospin kormánya idején (1997–2002) kormányzati szóvivő volt. 1989 és 1998 között Argenteuil helyettes polgármestere volt. Ezután a Párizshoz közeli Évry polgármestere 2001 márciusától 2012. június 18-ig. 2002-től Essonne megye 1. számú választókerületének nemzetgyűlési képviselője volt 2012. július 9-ig.

2007-ben Nicolas Sarkozy meghívta François Fillon kormányába a politikai nyitás jegyében, de Valls visszautasította az ajánlatot. 2012. május 16-tól belügyminiszter volt a szocialista Jean-Marc Ayrault kormányában. Belügyminiszterként népszerű lett, mivel a tabudöntögetőnek számító és tekintélyelvű személyiségéről ismert politikus keménykezűnek mutatkozott a terrorizmus és a migrációs válság jelenségeinek kezelésében. A 2014-es helyhatósági választásokon elért gyenge szocialista eredmény után 2014. március 31-én François Hollande az Ötödik Francia Köztársaság 21. miniszterelnökévé nevezte ki. Augusztus 25-én Valls bejelentette, hogy a gazdaságpolitikája elleni éles bírálatok miatt a kormánya lemond,[1] ám az államfő újra őt kérte fel kormányfőnek. A következő nap megalakult az új kormány, melynek gazdasági minisztere a 36 éves Emmanuel Macron, Hollande köztársasági elnök korábbi gazdasági tanácsadója lett. Újdonság, hogy az oktatási tárcát most először vezette női miniszter Najat Vallaud-Belkacem személyében.[2]

2016. december 5-én bejelentette, hogy elindul a 2017-es franciaországi elnökválasztáson és ezért benyújtja a lemondását,[3] utódja Bernard Cazeneuve korábbi belügyminiszter lett.[4] A PS által rendezett 2017 januári előválasztáson azonban meglepetésre csak a második helyen végzett Benoît Hamon volt oktatási miniszter mögött, így nem ő lett a párt elnökjelöltje.[5] (Érdekesség, hogy a szocialista előválasztásokon megjelenő jobboldali szavazók a jobboldali elnökjelölttel szemben esélytelenebbnek gondolt szocialista jelöltre, Hamonra szavaztak és a baloldaliak is hasonló módon ejtették ki Nicolas Sarkozyt a jobboldali előválasztáson, majd azután a két nagy párt jelöltje egyaránt elmaradt Macron és Le Pen mögött az elnökválasztáson.) Az elnökválasztáson Macront támogatta.[6] A 2017-es nemzetgyűlési választáson ugyan nem lett az En Marche, Macron új pártjának a jelöltje, de az sem állított vele szemben ellenjelöltet,[7] és azután Évryben, ahol korábban polgármester volt, újraválasztották képviselőnek.

2017. június 27-én közölte, hogy kilép a meggyengült Szocialista Pártból.[8]

2018 októberében bejelentette, hogy elindul a barcelonai polgármester-választáson.[9]

Írásai[szerkesztés]

  • La Laïcité en face, 2005.
  • Les Habits neufs de la gauche, 2006.
  • Pour en finir avec le vieux socialisme … et être enfin de gauche, 2008.
  • Pouvoir, 2010.
  • Sécurité : la gauche peut tout changer, 2011.
  • L’énergie du changement – Abécédaire optimiste, 2011.
  • La Laïcité en France, 2013.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lemondott a francia kormány. hvg.hu, 2014. augusztus 25. (Hozzáférés: 2014. augusztus 25.)
  2. Megalakult az új francia kormány. Origo.hu, 2014. augusztus 26. (Hozzáférés: 2014. augusztus 26.)
  3. Lemond a francia miniszterelnök – 24.hu, 2016. december 5.
  4. A belügyminiszter lesz az új francia kormányfő – Origo, 2016. december 6.
  5. Benoit Hamon lesz a baloldal elnökjelöltje Franciaországban – Origo, 2017. január 29.
  6. Váratlan támogatót kapott a legesélyesebb francia elnökjelölt – Index, 2017. március 29.
  7. Macron bemutatta a gondosan kiválasztott képviselőjelöltjeit – Index, 2017. május 12.
  8. Otthagyta a Szocialista Pártot Manuel Valls Archiválva 2018. április 10-i dátummal a Wayback Machine-ben – Magyar Nemzet, 2017. június 27.
  9. Barcelonát vezetné a korábbi francia kormányfő, miközben Katalónia Madridot zsarolja – 24.hu, 2018. október 3.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés]