François Fillon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
François Fillon
François Fillon 2010.jpg
Franciaország 19. miniszterelnöke
Hivatali idő
2007. május 17.2012. május 10.
környezetvédelmi és közlekedési miniszter
Hivatali idő
2012. február 22.2012. május 10.
oktatási miniszter
Hivatali idő
2004. március 31.2005. május 31.
szociális és munkaügyi miniszter
Hivatali idő
2002. május 7.2004. március 30.

Született 1954. március 4.
Le Mans
Párt Republikánus Párt (Franciaország)

Szülei Anne Fillon
Házastársa Penelope Kathryn Clarke
Foglalkozás jogász
Iskolái
  • University of Maine
  • Paris Descartes University - Sorbonne Paris Cité
Vallás katolikus

Díjak
  • Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének nagykeresztje (Prime Minister of France, 2007. november 21.)
  • Három Csillag érdemrend
  • Felkelő Nap érdemrend (2013. május)
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének főtisztje (Prime Minister of France, 2012)
  • Order of the Paulownia Flowers

François Fillon aláírása
François Fillon aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz François Fillon témájú médiaállományokat.

François Charles Armand Fillon (Le Mans, 1954. március 4. –) jogász, francia mérsékelt konzervatív politikus, kormányfő 2007. május 17. és 2012. május 10. között, Nicolas Sarkozy francia elnök alatt.[1][2] A Republikánus Párt (a legnagyobb francia középjobb párt, korábban Unió egy Népi Mozgalomért) jelöltje volt a 2017-es franciaországi elnökválasztáson, amin nem jutott a második fordulóba.

Miután 2002-ben munkaügyi miniszter lett Jean-Pierre Raffarin kormányában, Fillon vitatott reformokat vállalt fel, fellazítva a korábban bevezetett 35 órás munkahét szabályt, illetve a nyugdíjazás rendszerével kapcsolatban. 2004-ben oktatási miniszterként ő javasolta a róla elnevezett oktatási reformot (Fillon-törvényt).

Pártja 2016-os köztársasági elnök jelölti előválasztásain konzervatív platformon indult és úgy tűnt, nincs esélye a győzelemre. A választás előtt egy héttel még a harmadik helyre tippelték a szavazás első fordulójában, de első lett és egy héttel később legyőzte Alain Juppét a második fordulóban. Győzelme az elnöki posztért folyó verseny egyik fő esélyesévé tette Marine Le Pen (Nemzeti Front) és Emmanuel Macron (EM) mellett.

2017 márciusában Fillon lett az első a nagy francia pártok elnökjelöltjei közül, aki hűtlen kezelési eljárás célpontja lett ("Penelopegate").[3] Azzal vádolták, hogy "közpénzből euró százezreket fizetett ki a feleségének és a gyerekeinek kevés, vagy semmi munkára".[3] Ennek ellenére Fillon, tagadva a vádakat, úgy döntött, hogy nem lép vissza. Az áprilisi közvéleménykutatások azt mutatták, hogy a harmadik helyen áll és nincs esélye a második választási fordulóra, ahová ha bejutna, megverné Le Pent, de alulmaradna Macronnal szemben.[4]

Az április 23-án tartott elnökválasztáson az előzetes eredmények szerint a szavazatok 19,9 százalékát szerezte és ezzel a harmadik helyen végezve a 21,4 %-ot gyűjtő szélsőjobboldali jelölt Le Pen mögött nem jutott a második fordulóba. Még a választás éjszakáján az első helyen végzett Macron támogatására szólította fel szavazóit, és másnap lemondott párttisztségeiről.[5]

Élete[szerkesztés]

Tanulmányai, pályakezdése[szerkesztés]

Az északnyugati Sarthe megyében született. Apja közjegyző, anyja, Anne Soulet Fillon ünnepelt baszk származású történész.[6] Öccse, Dominique zonogrista és dzsesszzenész.[7][8]


Fillon 1972-ben szerzett érettségit (baccalauréat). Le Mans-ban, a Maine Egyetemen szerzett master fokozatot közjogból 1976-ban. Ezután Párizsban MAS (master of Advanced Studies) fokozatot szerzett a Párizsi Descartes Egyetemen.[9]

François Fillon a nemzetgyűlésben beszél

Politikai pályafutása is Sartheból indult, amikor 1981–ben, 27 évesen képviselővé választották. Eredetileg az AFP francia hírügynökségnél újságírónak készült, ám a politika közbeszólt. Angolellenes apja szigorú gaulle-ista szellemben nevelte, ám ez nem akadályozta meg abban, hogy nagyra értékelje a thatcheri, majd a blairi reformokat, amelyekről walesi felesége révén – akivel öt gyermekük van – közvetlen tapasztalatokat is szerezhetett.

Politikai pályafutása[szerkesztés]

Jean-Pierre Raffarin kormányában (20022005) a szociális ügyekért felelős (2002. május és 2004. március között), majd oktatási miniszter (2004 márciusától 2005 júniusáig) volt. Közoktatási reformja azonban a diákszervezetek ellenállásába ütközött, az érettségi rendszer módosítása kapcsán meghátrálásra kényszerült. A franciák 2005. május 29-én népszavazáson utasították el az európai alkotmányos szerződést, melynek következményeképp Jacques Chirac államfő átszervezte a kormányt és teljesen félreállította Fillont, aki nyíltan szakított államfővel, és mindenféle tisztség betöltése nélkül Sarkozy után az UMP második legbefolyásosabb politikusává lépett elő.

Sarkozy köztársasági elnökként 2007. május 17-én kinevezte Franciaország kormányfőjének Fillont, Dominique de Villepint váltva. Az általa vezetett 15 fős kabinetbe hét női miniszter került. Sarkozy választási veresége után május 10-én lemondott. Hollande május 15-én, elnöki beiktatása után Jean-Marc Ayrault-t nevezte ki miniszterelnökké.

Fillon 2016-ban elindult a Republikánus Párt elnöki előválasztásán, és az első fordulóban első helyen végzett.[10] A második fordulót Fillon nyerte meg, ezzel ő lett a 2017-es franciaországi elnökválasztás egyik jelöltje.[11]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés]