Nemzeti Tömörülés
| Nemzeti Tömörülés | |
 | |
| A Nemzeti Tömörülés logója | |
| Adatok | |
| Elnök | Marine Le Pen |
| Alelnök |
Steeve Briois, Jordan Bardella |
| Alapítva | 1972. október 5. (50 éves) |
| Székház | 76-78 rue des Suisses, 92000 Nanterre, Hauts-de-Seine |
| Ifjúsági tagozat | Nemzeti Generáció |
| Tagok száma | 51551 (2015) |
| Ideológia |
Francia nacionalizmus[1] Nemzeti konzervativizmus[2] Bevándorlásellenesség[3] Antiglobalizmus[4] Protekcionizmus[5] Euroszkepticizmus[6] |
| Politikai elhelyezkedés | jobboldali[7][8][9][10][11] illetve szélsőjobboldali[12][13][14][15] |
| Parlamenti jelenlét |
Alsóházban: 8 / 577 2 / 348 23 / 79 |
| Európai párt | Identitás és Demokrácia Párt |
| EP-frakció | Identitás és Demokrácia |
| Hivatalos színei | Kék, Fehér, Vörös |
| Franciaország politikai élete | |
| Weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nemzeti Tömörülés témájú médiaállományokat. | |
A Nemzeti Tömörülés avagy néha Nemzeti Gyűlés (franciául Rassemblement national, RN; 2018-ig Nemzeti Front, franciául Front national, FN) egy nacionalista, szélsőjobboldali,[16][17][18][19][20] protekcionista, bevándorlásellenes, globalizációellenes, euroszkeptikus francia párt.
Története[szerkesztés]
A Nemzeti Front 1972-ben jött létre, alapítója Jean-Marie Le Pen. A párt eredetileg ultranacionalista volt. Le Pen a 2002-es franciaországi elnökválasztások második helyezettjeként bejutott a második fordulóba, amelyen kihívója, Jacques Chirac 64,4 százalékkal legyőzte őt, de a II. fordulóba való bejutás a pártnak már önmagában is dicsőség volt, hiszen azelőtt mindig rosszul szerepeltek a parlamenti- és elnökválasztásokon.
2011. január 15. óta Marine Le Pen vezeti. Az alapító lánya igyekezett szalonképesebbé tenni a pártot, politikája szélesebb körű elfogadtatására törekedett, ezért például apját a holokauszt relativizálása és idegengyűlölet miatt 2015 augusztusában kizárták a pártból.[21] A Nemzeti Front alapító tagja volt a Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetségének, de 2013 őszén a párt kilépett a szövetségből.
Marine Le Pen bejutott a 2017-es francia elnökválasztás második fordulójába, és 2017. április 24-én taktikai okokból lemondott pártelnöki tisztségéről,[22] de nem sikerült az elnökválasztást megnyernie. Marine-t 2018-ban újraválasztották pártelnöknek.[23]
2018 júniusában a párt új nevet vett fel: Nemzeti Tömörülés.[24]
Választási programja[szerkesztés]
Marine Le Pen a 2012-es franciaországi elnökválasztás első fordulóján a szavazatok 17,90%-át szerezte meg. Választási ígéreteit 12 pontban foglalta össze:[25]
- A nyugdíjak és a legalacsonyabb fizetések emelése.
- A tömeges bevándorlás megállítása, a francia állampolgárok élvezzenek elsőbbséget a munkaerőpiacon, a szociális juttatások (lakás) terén.
- A közbiztonság erősítése.
- A közerkölcs javítása, vissza kell adni a francia népnek a döntéshozatalhoz való jogát népszavazás útján.
- Hatékonyan működő közszolgálat megszervezése, minőségi egészségügyi ellátás minden francia állampolgár számára.
- A gyermeküket egyedül nevelő, vagy főállású anyák pénzügyi támogatása.
- Tudásorientált oktatási intézményekre van szükség, az iskolákban helyre kell állítani a fegyelmet és a teljesítmény, a tudás, szorgalom alapján történő érdemi elbírálást.
- Fel kell lendíteni a hazai ipari termelést észszerű vámkorlátozások bevezetésével.
- Meg kell szüntetni a nemzetközi pénzpiacoktól való függőséget, hogy ki lehessen lépni az adósságspirálból.
- Újra kell tárgyalni az uniós szerződéseket a nemzeti szuverenitás visszaszerzése érdekében.
- Érvényesíteni kell a köztársasági laicitást a politikai–vallási követelések ellenében.
- Franciaország diplomáciai és katonai függetlenségének visszaszerzése.
Választási eredmények[szerkesztés]
| Választások éve | Az első fordulóban szerzett szavazatok száma | Az első fordulóban szerzett szavazatok % | A második fordulóban szerzett szavazatok száma | A második fordulóban szerzett szavazatok % | Megszerzett helyek |
|---|---|---|---|---|---|
| 1973 | 108 616 | 0,5% | — | — | 0 |
| 1978 | 82 743 | 0,3% | — | — | 0 |
| 1981 | 44 414 | 0,2% | — | — | 0 |
| 1986 | 2 699 307 | 9,8% | — | — | 35 |
| 1988 | 2 353 466 | 9,8% | — | — | 1 |
| 1993 | 3 155 702 | 12,7% | 1 168 143 | 5,8% | 0 |
| 1997 | 3 791 063 | 14,9% | 1 435 186 | 5,7% | 1 |
| 2002 | 2 873 390 | 11,1% | 393 205 | 1,9% | 0 |
| 2007 | 1 116 136 | 4,3% | 17 107 | 0,1% | 0 |
| 2012 | 3 528 373 | 13,6% | 842 684 | 3,66% | 2 |
| 2017 | 2,990,454 | 13,2% | 1,590,858 | 8,8% | 8 |
Elnökválasztás[szerkesztés]
| Választások éve | Az első fordulóban szerzett szavazatok száma | Az első fordulóban szerzett szavazatok % | A második fordulóban szerzett szavazatok száma | A második fordulóban szerzett szavazatok % | |
|---|---|---|---|---|---|
| 1974 | Jean-Marie Le Pen | 190 921 | 0,8% | — | — |
| 1981 | — | — | — | — | — |
| 1988 | Jean-Marie Le Pen | 4 376 742 | 14,4% | — | — |
| 1995 | Jean-Marie Le Pen | 4 570 838 | 15,0% | — | — |
| 2002 | Jean-Marie Le Pen | 4 804 713 | 16,9% | 5 525 032 | 17,8% |
| 2007 | Jean-Marie Le Pen | 3 834 530 | 10,4% | — | — |
| 2012 | Marine Le Pen | 6 421 426 | 17,9% | — | — |
Regionális tanácsok[szerkesztés]
| Választások éve | Az első fordulóban szerzett szavazatok száma | Az első fordulóban szerzett szavazatok % | A második fordulóban szerzett szavazatok száma | A második fordulóban szerzett szavazatok % | Megszerzett helyek (összesen 1880) |
|---|---|---|---|---|---|
| 1986 | 2 654 390 | 9,7% | — | — | 137 |
| 1992 | 3 396 141 | 13,9% | — | — | 239 |
| 1998 | 3 270 118 | 15,3% | — | — | 275 |
| 2004[26] | 3 564 064 | 14,7% | 3 200 194 | 12,4% | 156 |
| 2010[27] | 2 223 800 | 11,4% | 1 943 307 | 9,2% | 118 |
| 2015[28] | 6 018 672 | 27,73% | 6 820 477 | 27,10% | 358 |
Európai parlamenti választások[szerkesztés]
| Választások éve | Megszerzett szavazatok száma | Megszerzett szavazatok % | Helyek száma | Helyezés |
|---|---|---|---|---|
| 1984 | 2 210 334 | 11,0% | 10 / 81 |
4. |
| 1989 | 2 129 668 | 11,7% | 10 / 81 |
3. |
| 1994 | 2 050 086 | 10,5% | 11 / 87 |
5. |
| 1999 | 1 005 113 | 5,7% | 5 / 87 |
8. |
| 2004 | 1 684 792 | 9,8% | 7 / 78 |
4. |
| 2009 | 1 091 691 | 6,3% | 3 / 74 |
6 |
| 2014[29] | 4 712 461 | 24,86% | 24 / 74 |
1. |
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a National Front (France) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ http://www.parties-and-elections.eu/france.html
- ↑ http://www.nytimes.com/2014/10/01/world/seeking-new-heights-in-france-national-front-thinks-locally.html?_r=0
- ↑ Archivált másolat. [2013. augusztus 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 27.)
- ↑ Zaslove, Andrej. "Exclusion, Community, and a Populist Political Economy: The Radical Right as an Anti-Globalization Movement", Comparative European Politics (2008) 6, 169–189. doi:10.1057/palgrave.cep.6110126
- ↑ Archivált másolat. [2014. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 27.)
- ↑ Archivált másolat. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 27.)
- ↑ http://content.time.com/time/specials/packages/article/0,28804,2085728_2085727_2085707,00.html
- ↑ http://uk.businessinsider.com/frances-right-wing-national-front-is-positioning-itself-to-take-advantage-of-this-weeks-attacks-2015-1?r=US&IR=T
- ↑ Archivált másolat. [2015. július 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 27.)
- ↑ http://global.britannica.com/topic/National-Front-political-party-France[halott link]
- ↑ http://www.ibtimes.co.uk/france-right-wing-front-national-party-under-investigation-over-illegal-campaign-financing-1495747
- ↑ Archivált másolat. [2015. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 27.)
- ↑ http://www.theguardian.com/world/2015/mar/22/front-national-far-right-france-local-elections-nicolas-sarkozy-ump-win-first-round
- ↑ http://www.wsj.com/articles/marine-le-pen-and-geert-wilders-to-announce-far-right-bloc-1434440594
- ↑ http://www.lemonde.fr/les-decodeurs/article/2015/04/10/pourquoi-le-fn-reste-resolument-un-parti-d-extreme-droite_4613845_4355770.html
- ↑ Jews in Le Pen's party make blacklist of candidates with neo-Nazi ties (angol nyelven). The Jerusalem Post | JPost.com . (Hozzáférés: 2022. április 11.)
- ↑ Factsheet: National Rally (Rassemblement National, previously Front National or National Front) (amerikai angol nyelven). Bridge Initiative . (Hozzáférés: 2022. április 11.)
- ↑ Pourquoi le FN reste résolument un parti d’extrême droite. In: Le Monde, 23. Marc 2016, abgerufen am 24. April 2017.
- ↑ Gilles Ivaldi, Marc Swyngedouw: Rechtsextremismus in populistischer Gestalt. Front National und Vlaams Blok. In: halshs.archives-ouvertes.fr, Januar 2006.
- ↑ Marine Le Pen a Nemzeti Tömörülés újraválasztott pártelnöke (magyar nyelven). euronews, 2021. július 4. (Hozzáférés: 2022. április 12.)
- ↑ Kizárták saját pártjából Jean-Marie Le Pent. Origo.hu, 2015. augusztus 20. (Hozzáférés: 2015. augusztus 24.)
- ↑ Lemondott Le Pen – Hír TV, 2017. április 25.
- ↑ Újraválasztották Marine Le Pent pártelnöknek, nevet válthat a Nemzeti Front – Magyar Nemzet, 2018. március 11.
- ↑ Nevet változtat a francia Nemzeti Front. 24.hu, 2018. június 1. (Hozzáférés: 2018. június 15.)
- ↑ The 2011 Time 100 (angol nyelven). Time, 2011. (Hozzáférés: 2014. június 4.)
- ↑ Résultat des élections Régionales 2004 (francia nyelven). Francia Belügyminisztérium. (Hozzáférés: 2011. szeptember 6.)
- ↑ Résultat des élections Régionales 2010 (francia nyelven). Francia Belügyminisztérium. [2012. március 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 6.)
- ↑ Résultat des élections Régionales 2015 (francia nyelven). Francia Belügyminisztérium. (Hozzáférés: 2015. december 23.)
- ↑ Mes démarches / A votre service - Ministère de l'Intérieur (francia nyelven). Elections.interieur.gouv.fr. (Hozzáférés: 2015. március 31.)
További információk[szerkesztés]
- A Nemzeti Tömörülés honlapja (franciául)
|
