Ugrás a tartalomhoz

Jordan Bardella

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jordan Bardella
Született1995. szeptember 13. (30 éves)[1]
Drancy[2]
Álneveel_italiano93
Állampolgársága
Élettársa
  • Nolwenn Olivier (2019–2024)[5][6]
  • Kerridwen Chatillon (2017–2018)[7]
  • Kelly Betesh (2015–2017)[8][9]
  • Maria Carolina di Borbone delle Due Sicilie (2026–)[10]
SzüleiLuisa Bertelli-Motta
Olivier Bardella
Foglalkozása
  • politikus
  • diák
Tisztsége
  • member of the regional council of Île-de-France (2015. december 13. – )
  • szóvivő (2017. szeptember 21. – 2019. június 16.)
  • alelnök (2019. június 16. – , Nemzeti Tömörülés)
  • az Európai Parlament képviselője (2019. július 2. – 2024. július 15.)
  • pártelnök (2022. november 5. – , Nemzeti Tömörülés)
  • az Európai Parlament képviselője (2024. július 16. – )
Iskolái
  • Ensemble Scolaire Jean-Baptiste de La Salle - Notre-Dame de la Compassion (–2013)
  • Párizs-Sorbonne Egyetem (2013–2015, nincs, földrajztudomány)
Politikai pályafutása
PártNemzeti Tömörülés (2012–)[11]
A Wikimédia Commons tartalmaz Jordan Bardella témájú médiaállományokat.

Jordan Bardella (Drancy, 1995. szeptember 13.[1] –) francia szélsőjobboldali[12][13] politikus, a Nemzeti Tömörülés (RN) tagja, 2022 óta a Nemzeti Tömörülés (RN) elnöke, miután 2021 szeptemberétől 2022 novemberéig megbízott elnökként dolgozott és 2019-től 2022-ig alelnökként. 2019 óta – amikor az Nemzeti Tömörülés vezető jelöltje volt az európai parlamenti választásokon – az Európai Parlament tagja, és 2015 óta Île-de-France regionális tanácsosa.

Mielőtt a Nemzeti Tömörülés megbízott elnöke lett volna, Bardella 2019 és 2021 között alelnökként, 2017 és 2019 között pedig a párt szóvivőjeként tevékenykedett. 2018 és 2021 között a párt ifjúsági szervezetének, a Nemzeti Generációnak (GN) elnöke.

2024 júniusában-júliusában a Nemzeti Tömörülés által uralt koalíciót vezette a 2024-es francia parlamenti választáson, amely történelmi előnyökkel járt a nacionalista jobboldal számára, bár jelentősen elmaradt a várakozásoktól.

2024 júliusától kezdve a Patrióták Európáért politikai szövetség elnöke.

Élete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyermekkora és tanulmányai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jordan Bardella 1995. szeptember 13-án született Drancyben, egyedüli gyermekként egy többnyire olasz származású családban.[14] Ő egy italautomatákra szakosodott kis- és középvállalkozás tulajdonosának, Olivier Bardella-nak (1968-ban született Montreuilben,[15] olasz és francia-algériai származású) és egy speciális területi óvoda megbízottjának, Luisa Bertelli-Mota-nak (1962-ben született Torinóban, olasz származású) fiaként.[16][17][18]

Bardella anyai családja az 1960-as években hagyta el az olasz ipari háromszöget. Apai nagyapja, Guerrino Bardella, 1944-ben született, eredetileg Alvitóból,[19] érkezett Montreuil-ba 1960-ban, és 1963-ban feleségül vette Réjane Madát, aki 1944-ben született La Ferté-sous-Jouarreban. Guerrino Bardella ács-asztalosként dolgozik.[20][21]

Réjane Mada az algériai (Kabiliából) Mohand Séghir Mada (1903-1974) lánya,[22] (Mohand Séghir Mada Guendouzban (Aït R'zine) született). Mohand Séghir Mada az 1930-as években érkezett Franciaországba, hogy Villeurbanne-ban építőmunkásként dolgozzon és felesége, Denise Annette Jaeck, egy elzászi származású párizsi volt.

Apai nagyapja, Guerrino Bardella és Réjane Mada elváltak, és Guerrino Casablancában telepedett le,[23] ahol feleségül vett egy Hakima nevű marokkói nőt.[24][25]

Jordan Bardella a drancyi helyi tanács toronyházában nőtt fel, és később azt állította, hogy "szerény származást és társadalmi szálat" képvisel a politikában.[26][27][28] Apja üzlettulajdonos volt, Montmorency gazdagabb külvárosában élt, és Bardella a hétvégét és a szerdai napokat ott töltötte.[29] A kritikusok azzal érvelnek, hogy szereti elhagyni az apját, amikor azokra a szociális nehézségekre összpontosít, amelyekkel Franciaország legszegényebb megyéjében kellett felnőnie, egy olyan társadalmi hotspotban nőtt fel, ahol a legmagasabb a bevándorlók aránya. Annak ellenére, hogy megvan a maga bevándorlástörténete, hátrányos helyzetben lévőként mutatja be magát, akinek sikerült teljesen beilleszkednie, elhagynia a külvárost és megemelnie a társadalmi státuszát.[30]

Miután a Jean-Baptiste-de-La-Salle magánlíceumban kitűnő érettségit szerzett közgazdasági és társadalomtudományi szakon,[31] Bardella földrajzot tanult a Sorbonne Egyetemen, de abbahagyta, hogy a politikára összpontosítson.[32][33]

Kezdetek a Nemzeti Frontban (2012–2017)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2012-ben Bardella 16 évesen a Nemzeti Front (FN) tagja lett,[31] és azt mondta, hogy "inkább Marine Le Penért csatlakozott, mint a Nemzeti Frontért" (Marine Le Pen ekkor a Nemzeti Front vezetője volt).[34][35] Ezután a Nemzeti Front Seine-Saint-Denis megyei titkára lett, így 2014-ben, 19 évesen, a párt valaha volt legfiatalabb hivatali tisztviselője volt.[36] 2015. február 16-tól június 30-ig Bardella a Nemzeti Front európai parlamenti képviselője, Jean-François Jalkh parlamenti asszisztenseként dolgozott.[37][38] Ebben az időszakban Bardellát a politikai megfigyelők vezető személyiségnek tartották a Nemzeti Fronton belüli francia külvárosi ügyeket illetőleg.[39]

Bardella a 2015-ös megyei választásokon Tremblay-en-France település képviseletében indult. Ő és jelölttársa, Christine Prus a szavazatok 41%-ával veszített a második fordulóban.[40] A 2015-ös regionális választásokon Seine-Saint-Denisben a Nemzeti Front listavezetője volt, és beválasztották Île-de-France regionális tanácsába.[41]

2016 januárjában Bardella létrehozta a Nemzeti Fronthoz kötődő Banlieues Patriotes nevű szervezetet, melynek célja a nagyvárosok elhanyagolt peremeinek gondozása volt.[42] Ezt követően Marine Le Pen kampánycsapatának tagja lett a 2017-es franciaországi elnökválasztáson, amelyen másodikként végzett.[43] Bardella az abban az évben megtartott törvényhozási választásokon Seine-Saint-Denis 12. választókerületében volt jelölt, de az első fordulóban a szavazatok 15%-ával kiesett.[44][45]

A Nemzeti Tömörülés alelnökeként és az Európai Parlament tagjaként (2017–2021)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Nemzeti Front 2017-es elnökválasztási veresége és Florian Philippot alelnök lemondását követően Bardellát Sébastien Chenu és Julien Sanchez mellé nevezték ki a párt szóvivőjévé.[46][47] A következő évben Le Pen a Front National de la Jeunesse (FNJ) elnökévé is kinevezte, amelyből ugyanabban az évben Nemzeti Generáció (Genération Nation, GN) lett.

A 2019-es franciaországi európai parlamenti választáson Bardellát 23 évesen a Nemzeti Tömörülés listáján (ahogyan a Nemzeti Frontot 2018-ban átnevezték) listavezetőnek jelölték.[48][49] A Libération "Marine Le Pen bábjának" nevezte, és sok szavazó tapasztalatlannak tartotta.[50][51] Ennek ellenére a választáson 23 mandátummal az első helyen a Nemzeti Tömörülés végzett és a szavazatok 23,3%-ával megelőzte Emmanuel Macron elnök Köztársaság Lendületben pártját, így az Európai Unió történetének második legfiatalabb képviselője lett (a német Ilka Schrödert 21 évesen választották meg).[52] A Nemzeti Front delegációjának többi tagjával együtt az Identitás és Demokrácia (ID) képviselőcsoport tagja az Európai Parlamentben.[53] Tagja az Európai Parlament Petíciós Bizottságának is.[54][55]

Bardellát 2019. június 16-án kinevezték a Nemzeti Tömörülés második alelnökévé, 2021-ben pedig első alelnökévé.[56] A 2021-es francia regionális választásokon ő vezette a Nemzeti Tömörülés listáját Île-de-France-ban, és a szavazatok 13,8%-át szerezte meg. Ezzel szemben a Valérie Pécresse vezette jobboldali lista nyert a szavazatok 46%-ával.[57][58] Richard Werly újságíró a vereséget annak tulajdonította, hogy Bardella "nem tudott meggyőző regionális szempontot találni a családi kapcsolatai ellenére".[59]

A Nemzeti Tömörülés elnökeként (2022-től)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bardella a Nemzeti Tömörülés megbízott elnöke lett, miután Le Pen lemondott azért, hogy indulhasson a 2022-es franciaországi elnökválasztáson.[60] Bardellát 2022. november 5-én választották meg a Nemzeti Tömörülés elnökévé a szavazó párttagok között 85%-kal megelőzve Louis Aliotot.[61][62]

2024 július 8-tól kezdve a Patrióták Európáért jobb-szélsőjobboldali politikai szövetség elnöke.

Nyilatkozatai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2024-es francia parlamenti választási kampányban megismételte Ukrajna támogatását, beleértve a nyugati fegyverszállítást is, és Oroszországot fenyegetésnek nevezte Európára nézve.[63] Hangsúlyozta, hogy „mindenáron” meg kell próbálni megtalálni azokat az eszközöket, amelyekkel Ukrajna visszanyerheti szabadságát, Oroszország „súlyos agressziója” és „Ukrajna szuverenitásának megsértése” után. Azonban kizárta, hogy francia csapatokat küldjenek Ukrajnába.[64]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. 1 2 French National Directory of Representatives, 9 April 2019
  2. ↑ "www.europarl.europa.eu/meps/en/131580/JORDAN_BARDELLA/home".
  3. ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2024. március 2..
  4. ↑ "Members of the European Parliament". Az Európai Parlament képviselői.
  5. ↑ "Paris Match". Paris Match (francia nyelven). Hachette Filipacchi Médias. Hozzáférés: 2021. december 1..
  6. ↑ "www.lejdd.fr/Politique/europeennes-jordan-bardella-tete-de-liste-du-rassemblement-national-aux-airs-de-faire-valoir-3837410". Hozzáférés: 2024. június 16..
  7. ↑ "www.mediapart.fr/journal/politique/041122/presidence-du-rn-derriere-la-victoire-de-jordan-bardella-la-gud-connection-en-embuscade". Hozzáférés: 2024. június 16..
  8. ↑ "www.lexpress.fr/politique/regionales-jordan-bardella-jeune-candidat-fn-mene-campagne-en-seine-saint-denis_1741668.html". Hozzáférés: 2024. július 15..
  9. ↑ "www.vice.com/fr/article/3k7vq5/kelly-betesh-la-it-girl-de-la-droite-hardcore". Hozzáférés: 2024. július 15..
  10. ↑ "Pourquoi Bardella officialise sa relation avec la princesse de Bourbon ?" (francia nyelven). 2026. április 9. Hozzáférés: 2026. április 9..
  11. ↑ "www.ouest-france.fr/politique/jordan-bardella/video-jordan-bardella-devient-president-du-rassemblement-national-40186ad7-2dac-4cfe-8579-230f85ceacf5".
  12. ↑ "At 28, Bardella could become youngest French prime minister at helm of far-right National Rally". AP News (angol nyelven). 2024. július 1. Hozzáférés: 2024. július 9..
  13. ↑ "At 28, Bardella could become youngest French prime minister at helm of far-right National Rally". Hozzáférés: 2024. {{cite web}}: Check date values in: |accessdate= (súgó)
  14. ↑ Hacot, Valérie (2018. december 25.). "Jordan Bardella, le rajeunissement national". leparisien.fr (francia nyelven). 2018. december 31. dátummal az eredeti címről archiválva.
  15. ↑ « Jordan Bardella, l’Italien : retour sur les origines piémontaises du chef de file du RN aux élections européennes [archive] », sur lemonde.fr, 23 mai 2024
  16. ↑ Jean-Louis Beaucarnot, « Jordan Bardella », dans Le Tout-Politique 2022, Éditions de l'Archipel, 2022
  17. ↑ Marie-Pierre Bourgeois, « Darmanin et Bardella citent leur mère pour défendre leur vision de la réforme des retraites [archive] », sur BFM TV, 13 avril 2022
  18. ↑ Franck Johannès, « Jordan Bardella, la tête bien lisse du Rassemblement national [archive] », Le Monde, 13 juin 2021
  19. ↑ Jean-Louis Beaucarnot, « Les racines familiales de Jordan Bardella [archive] », sur rfgenealogie.com, 24 mai 2024
  20. ↑ « Généalogie de Réjane MADA [archive] », sur Geneanet
  21. ↑ « Vu d'Italie. Jordan Bardella à la conquête des banlieues [archive] », sur courrierinternational.com, 10 mai 2019
  22. ↑ Farid Alilat, « Origines algériennes de Jordan Bardella : enquête sur un tabou - Jeune Afrique.com [archive] », sur JeuneAfrique.com
  23. ↑ Fadwa Islah, « Après l’Algérie, le Maroc : nouvelles révélations sur les liens de Jordan Bardella avec le Maghreb - Jeune Afrique.com [archive] », sur JeuneAfrique.com
  24. ↑ "French elections: Who is 28-year-old far-right leader Jordan Bardella?". Sky News (angol nyelven). 2024. június 10. dátummal az eredetiből archiválva.
  25. ↑ "Jordan Bardella: 28-year-old 'captain' of France's far right party". France 24 (francia nyelven). 2024. június 10. 2024. június 9. dátummal az eredeti címről archiválva.
  26. ↑ "Vu d'Italie. Jordan Bardella à la conquête des banlieues". Courrier international (francia nyelven). 2019. május 10. 2019. május 10. dátummal az eredetiből archiválva.
  27. ↑ "Européennes : Le Rassemblement national abat sa carte jeune". parismatch.com (francia nyelven). 2018. december 27. 2018. december 27. dátummal az eredetiből archiválva.
  28. ↑ Berteloot, Tristan (2018. december 26.). "Jordan Bardella, poupée de Front pour les européennes". Libération (francia nyelven). 2021. április 30. dátummal az eredetiből archiválva.
  29. ↑ "Jordan Bardella, la tête bien lisse du Rassemblement national". Le Monde.fr (francia nyelven). 2021. június 13. 2021. június 13. dátummal az eredetiből archiválva.
  30. ↑ "Jordan Bardella: Der smarte Aufsteiger von le Pens Gnaden". Tagesschau (német nyelven). 2024. június 15. 2024. június 15. dátummal az eredeti címről archiválva.
  31. 1 2 Cohen, Roger (2024. június 8.). "Jordan Bardella, the New Face of France's Right". The New York Times (amerikai angol nyelven). Vol. 173, no. 60180. A9. o. ISSN 0362-4331. 2024. június 8. dátummal az eredetiből archiválva.
  32. ↑ "Le FN affiche sa volonté de (re)conquérir les banlieues". Le Monde.fr (francia nyelven). 2016. szeptember 3. 2016. szeptember 3. dátummal az eredetiből archiválva.
  33. ↑ Kahn, Olivier (2019. május 16.). "Politique. Jordan Bardella, l'insouciance de la jeunesse". vsd.fr (francia nyelven). 2019. május 16. dátummal az eredetiből archiválva.
  34. ↑ magazine, Le Point (2015. december 2.). "Régionales: Jordan Bardella, jeune candidat FN, mène campagne en Seine-Saint-Denis". Le Point. 2015. december 12. dátummal az eredetiből archiválva.
  35. ↑ JDD, Le (2019. január 12.). "Européennes : Jordan Bardella, tête de liste du Rassemblement national aux airs de faire-valoir". lejdd.fr (francia nyelven). 2019. január 13. dátummal az eredetiből archiválva.
  36. ↑ "Les 'jeunes loups' de Marine Le Pen". Les Echos Start (francia nyelven). 2017. május 5. 2020. augusztus 4. dátummal az eredetiből archiválva.
  37. ↑ Jean-François Jalkhot a 2014-es európai parlamenti választáson a kelet-franciaországi választókerület képviselőjeként beválasztották az Európai Parlamentbe. Ott kezdetben független volt, de 2015-től a Nemzet és Szabadság Európája (ENF) képviselőcsoport tagja volt, ami 2015. június 15-én alakult meg és legfontosabb pártjai a Nemzeti Front és az Osztrák Szabadságpárt voltak.
  38. ↑ "Le passé caché d'assistant parlementaire de Jordan Bardella". Challenges (francia nyelven). 2019. április 18. 2019. április 18. dátummal az eredetiből archiválva.
  39. ↑ "Au FN, Jordan Bardella devient 'M. Banlieues'". l'Opinion (francia nyelven). 2015. október 8. 2021. november 22. dátummal az eredetiből archiválva.
  40. ↑ l'Intérieur, Ministère de. "Résultats des élections départementales 2015". interieur.gouv.fr (francia nyelven). 2015. április 17. dátummal az eredetiből archiválva.
  41. ↑ "Découvrez les 17 élus du 93 au conseil régional". leparisien.fr (francia nyelven). 2015. december 14. 2015. december 22. dátummal az eredetiből archiválva.
  42. ↑ "Le FN lance son collectif Banlieues patriotes". LEFIGARO (francia nyelven). 2016. január 26. 2016. január 27. dátummal az eredetiből archiválva.
  43. ↑ "Le nouveau visage du FN". leparisien.fr (francia nyelven). 2014. július 16. 2022. január 18. dátummal az eredetiből archiválva.
  44. ↑ "Tout savoir sur Jordan Bardella, tête de liste RN aux élections européennes". CNEWS (francia nyelven). 2019. január 7. 2019. január 7. dátummal az eredetiből archiválva.
  45. ↑ l'Intérieur, Ministère de. "Résultats des élections législatives 2017". interieur.gouv.fr (francia nyelven). 2017. július 19. dátummal az eredetiből archiválva.
  46. ↑ "Après le départ de Philippot, Le Pen confie la communication du FN à Rachline". LEFIGARO (francia nyelven). 2017. szeptember 21. 2017. szeptember 21. dátummal az eredetiből archiválva.
  47. ↑ "Jordan Bardella nommé porte-parole du FN". leparisien.fr (francia nyelven). 2017. szeptember 21. 2021. április 22. dátummal az eredetiből archiválva.
  48. ↑ "French far-right names 23-year-old as top candidate in EU elections". RFI. 2019. január 7. 2019. január 7. dátummal az eredetiből archiválva.
  49. ↑ Heath, Ryan (2019. január 7.). "French far-right chooses 23-year-old as top EU candidate". POLITICO. 2019. január 7. dátummal az eredetiből archiválva.
  50. ↑ Sage, Adam. "Jordan Bardella: Fresh face of French far right gives Marine Le Pen hope for future". The Times (angol nyelven). Video by Alexis Sogl. ISSN 0140-0460. 2019. május 22. dátummal az eredetiből archiválva.
  51. ↑ Berteloot, Tristan. "Jordan Bardella, poupée de Front pour les européennes". Libération (francia nyelven). 2021. április 30. dátummal az eredetiből archiválva.
  52. ↑ JDD, Le (2019. január 12.). "Européennes : Jordan Bardella, tête de liste du Rassemblement national aux airs de faire-valoir". lejdd.fr (francia nyelven). 2019. január 13. dátummal az eredetiből archiválva.
  53. ↑ "Parlement européen. Le groupe du RN et de la Ligue devient ' Identité et démocratie '". Ouest-France. 2019. június 12. 2022. március 29. dátummal az eredetiből archiválva.
  54. ↑ Kayali, Laura (2019. január 7.). "French far right picks 23-year-old to lead EU election campaign". POLITICO. 2019. január 7. dátummal az eredetiből archiválva.
  55. ↑ "Dans quelle(s) commission(s) parlementaire(s) siègent les eurodéputés français ?". Touteleurope.eu (francia nyelven). 2019. július 20. 2021. április 17. dátummal az eredetiből archiválva.
  56. ↑ "Jordan Bardella promu 2ème vice-président du Rassemblement national". Europe 1 (francia nyelven). 2019. június 16. 2019. június 16. dátummal az eredetiből archiválva.
  57. ↑ l'Intérieur, Ministère de. "Résultats des élections régionales 2021". interieur.gouv.fr (francia nyelven). 2021. augusztus 16. dátummal az eredetiből archiválva.
  58. ↑ l'Intérieur, Ministère de. "Résultats des élections régionales 2015". interieur.gouv.fr (francia nyelven). 2015. december 10. dátummal az eredetiből archiválva.
  59. ↑ "Jordan Bardella, héritier Le Pen par intérim". Le Temps (francia nyelven). 2021. július 4. ISSN 1423-3967. 2021. július 4. dátummal az eredetiből archiválva.
  60. ↑ "Présidentielle 2022 : Marine Le Pen cède la tête du RN à Jordan Bardella et lance sa campagne". France Bleu (francia nyelven). 2021. szeptember 12. ISSN 1423-3967. 2021. szeptember 12. dátummal az eredetiből archiválva.
  61. ↑ "French far-right set to pick Bardella, 27, as Le Pen successor". France 24 (angol nyelven). 2022. november 5. 2022. november 5. dátummal az eredetiből archiválva.
  62. ↑ "France's far-right party RN elects new president to replace Le Pen". The Guardian (angol nyelven). 2022. november 5. 2022. november 5. dátummal az eredetiből archiválva.
  63. ↑ "Bardella will keine binationalen Franzosen mehr auf wichtigen Posten". Zeit Online. 2024. június 24. {{cite web}}: Unknown parameter |abruf= ignored (|access-date= suggested) (súgó)
  64. ↑ "Le soutien limité de Bardella à la défense de l'Ukraine". Le Monde.fr (francia nyelven). 2024. június 21. {{cite web}}: Unknown parameter |abruf= ignored (|access-date= suggested) (súgó)

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jordan Bardella című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jordan_Bardella&oldid=27571350”