Georges Bidault

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Georges Bidault
Georges Bidault.jpg
Franciaország ideiglenes kormányának elnöke és külügyminisztere
Hivatali idő
1946. június 24. 1946. december 16.
Előd Félix Gouin
Utód Vincent Auriol
Franciaország miniszterelnöke
Hivatali idő
1949. október 28. 1950. június 24.
Előd Henri Queuille
Utód Henri Queuille
Katonai pályafutása
Csatái

Született 1899. október 5.
Moulins
Elhunyt1983. január 26. (83 évesen)
Cambo-les-Bains
Párt Mouvement républicain populaire

Házastársa Suzanne Borel
Foglalkozás
Iskolái Lycée Saint-Louis-de-Gonzague
Vallás római katolikus egyház

Díjak
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének nagykeresztje
  • Companion of the Liberation
  • Médaille de la Résistance
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének nagymestere
A Wikimédia Commons tartalmaz Georges Bidault témájú médiaállományokat.

Georges Bidault (Moulins, 1899. október 5.Cambo-les-Bains, 1983. január 26.) francia politikus, újságíró, ellenálló, 1946. június 24. és december 16. között ideiglenes kormányfő, és de facto Franciaország elnöke.

Pályafutása[szerkesztés]

Két éves volt, amikor édesanyja meghalt. A családi hagyomány szerint halála előtt azt kérte, hogy Georges az otthonukhoz közeli jezsuita iskolában tanuljon. Nem tudhatták előre, hogy a kongregációk iskoláit be fogják zárni. Az apa megtartotta ígéretét, és az olaszországi Ivrea közelében működő jezsuita iskolába íratta be fiát, aki hét évig tanult az intézményben.

1916-ban a Sorbonne-on kezdte meg történelmi tanulmányait. 1917/18 telén mozgósították az évfolyamukat, és még tartott kiképzés, amikor aláírták a compiègne-i fegyverszünetet. Néhány héttel később Saint-Maixent-l’École-ba, a gyalogsági tisztképző iskolába vezényelték, ahol történelmet tanított 1921-ig. Káplári rangban leszerelték, de rövidesen újra behívták, és részt vett a Ruhr-vidék elfoglalásában.

Ezt követően folytatta tanulmányait a Sorbonne-on. 1924-ben a Francia Fiatalok Katolikus Szervezetének elnökhelyettesévé választották. 1925-ben történelem szaktanári vizsgát tett, és tanított Valenciennes-ben, Reimsben végül Párizsban, ahol tanítványa volt Jean d’Ormesson is. 1934-ben vált ismertté neve, amikor a l’Aube katolikus napilapban jelentek meg külpolitikai vezércikkei. A második világháború idején, 1940 februárjában önkéntesként őrmesteri rangban vonult be a hadseregbe. Június 8-án fogságba esett Soissons mellett. A németországi fogolytáborból szabadon engedték, mert az első világháború veteránja volt.

Lyonban lett középiskolai tanár, és rögtön csatlakozott az ellenálláshoz. A Jean Moulin által a déli zónában alapított Combat ellenálló csoport vezetői közé tartozott. Ő volt az összekötő a Combat és Charles de Gaulle között.

Georges Bidault de Gaulle tábornok jobbján vonul a Champs-Élysée-n 1946. augusztus 26-án

1944. augusztus 26-án, a Párizs felszabadulását követő napon Bidault de Gaulle jobb oldalán vonult a Champs-Élysées-n. A tábornok az ideiglenes kormány külügyi posztjára hívta 1944. szeptember 9-én (1944–54 között több kormányban volt külügyminiszter). Novemberben megalakult a Mouvement républicain populaire párt, amelynek egyik alapítója volt. 1945 októberében Loire megye képviselőjévé választották. 1945-ben az ENSZ Alapokmányának aláírója francia részről. 1946. június 24-től december 16-ig az ideiglenes kormány élén állt. 1947 februárjában Franciaországot képviselte a párizsi békeszerződések aláírásakor. 1947. március 4-én a dunkerque-i szerződés egyik aláírója. 1948. március 17-én aláírta a brüsszeli szerződést. 1949. október 28. és 1950. június 24. között a francia kormány élén állt. 1951. augusztus 11-től 1952. január 20-ig honvédelmi miniszter René Pleven második kormányában.

Ellenezte Algéria függetlenségét, és csatlakozott a Titkos Katonai Szervezethez (Organization de l'armée secrète), amely a franciák algériai jelenlétének védelmére jött létre 1961. február 11-én. 1962. május 20-án néhány társával ellenállási szervezetet hozott létre Rómában, és júliusban megvonták mentelmi jogát felforgató tevékenység miatt. Elhagyta Franciaországot, de Németországból is kiutasították egy újságcikke miatt. Portugália Brazíliába kényszerítette. 1967-ben Belgiumba költözött, és csak 1968 júniusában térhetett vissza hazájába, miután amnesztiában részesült.

Írásai[szerkesztés]

  • Discours sur la CED, 1953.
  • Algérie, l’oiseau aux ailes coupées, 1958.
  • D’une résistance à l’autre, 1965.
  • Entretiens avec Guy Ribeaud, 1968.

Források[szerkesztés]

  • Georges Bidault (francia nyelven). Mouvement républicain populaire. (Hozzáférés: 2018. július 23.)
  • Georges Bidault (francia nyelven). Ordre de la Libération. (Hozzáférés: 2018. július 23.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]