Henri Queuille
| Henri Queuille | |
 | |
| 1929-ben | |
| Franciaország miniszterelnöke és nemzetgazdasági minisztere | |
| Hivatali idő 1948. szeptember 11. – 1949. október 5. | |
| Előd | Robert Schuman |
| Utód | Georges Bidault |
| Franciaország miniszterelnöke és belügyminisztere | |
| Hivatali idő 1951. március 10. – 1951. július 10. | |
| Előd | René Pleven |
| Utód | René Pleven |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái | első világháború |
| Született | 1884. március 31. Neuvic |
| Elhunyt | 1970. június 15. (85 évesen) Párizs |
| Párt | Parti radical-socialiste |
| Foglalkozás | orvos |
.png) | |
| Henri Queuille aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Henri Queuille témájú médiaállományokat. | |
Henri Queuille (Neuvic, 1884. március 31. – Párizs, 1970. június 15.) francia orvos, politikus, a Negyedik Francia Köztársaság 5., 7., és 9. miniszterelnöke.
Pályafutása[szerkesztés]
Párizsban szerzett orvosi diplomát. 1908-ban visszatért szülővárosába és rendelőt nyitott. A Parti radical-socialiste tagjaként 1912-ben bekapcsolódott a helyi politikai életbe. Beválasztották a városi tanácsba, majd polgármester, végül 1914-ben Corrèze megye nemzetgyűlési képviselője lett.
Az első világháborúban mentőorvosként vett részt a verduni és a somme-i csatában. Helytállását a Hadikereszttel jutalmazták.
1920 és 1940 között tizenkilencszer volt miniszter (mezőgazdasági, közegészségügyi, közlekedési és postaügyi valamint közmunkaügyi miniszter). 1935-től 1940-ig a szenátusban képviselte Corrèze megyét. Közlekedési és postaügyi miniszteri megbízatása alatt államosították a magánkézben lévő vasúttársaságokat és létrehozták a SNCF-t.
1940. július 10-én nem szavazott Henri Philippe Pétain teljhatalmára, ezért elvesztette polgármesteri hivatalát. Fia csatlakozott a francia ellenállási mozgalomhoz, és ő is felvette a kapcsolatot a Szabad Franciaország mozgalommal. 1943 tavaszán Londonba utazott Charles de Gaulle tábornokhoz. Májusban a BBC-ben rádiófelhívást intézett a francia parasztokhoz. Két hónappal később a Vichy-kormány megfosztotta állampolgárságától és szenátusi tagságától. Augusztusban de Gaulle Algírba küldte, ahol 1943 novemberében tagja lett a Nemzeti Felszabadítás Francia Bizottságának (CFLN).
1944 szeptemberében visszatért hazájába, és 1945 októberében ismét polgármesterré, 1946-ban pedig parlamenti képviselővé választották.
1948 és 1954 között háromszor alakított kormányt. 1949 márciusában aláírták a francia–vietnámi megállapodást, amely az egykori gyarmat függetlenségének elismerését jelentette, és áprilisban Franciaország csatlakozott az Észak-Atlanti Szerződéshez.
Források[szerkesztés]
- Henri Queuille (francia nyelven). cheminsdememoire.gouv.fr. (Hozzáférés: 2018. augusztus 19.)
- Henri Queuille (francia nyelven). senat.fr. (Hozzáférés: 2018. augusztus 19.)
