Henri Queuille

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Henri Queuille
Henri Queuille 1929-ben
Henri Queuille 1929-ben
Franciaország miniszterelnöke és nemzetgazdasági minisztere
Hivatali idő
1948. szeptember 11. 1949. október 5.
Előd Robert Schuman
Utód Georges Bidault
Franciaország miniszterelnöke és belügyminisztere
Hivatali idő
1951. március 10. 1951. július 10.
Előd René Pleven
Utód René Pleven
Katonai pályafutása
Csatái első világháború

Született 1884. március 31.
Neuvic
Elhunyt1970. június 15. (85 évesen)
Párizs
Párt Parti radical-socialiste

Foglalkozás orvos
A Wikimédia Commons tartalmaz Henri Queuille témájú médiaállományokat.

Henri Queuille (Neuvic, 1884. március 31.Párizs, 1970. június 15.) francia orvos, politikus, a Negyedik Francia Köztársaság 5., 7., és 9. miniszterelnöke.

Pályafutása[szerkesztés]

Párizsban szerzett orvosi diplomát. 1908-ban visszatért szülővárosába és rendelőt nyitott. A Parti radical-socialiste tagjaként 1912-ben bekapcsolódott a helyi politikai életbe. Beválasztották a városi tanácsba, majd polgármester, végül 1914-ben Corrèze megye nemzetgyűlési képviselője lett.

Az első világháborúban mentőorvosként vett részt a verduni és a somme-i csatában. Helytállását a Hadikereszttel jutalmazták.

1920 és 1940 között tizenkilencszer volt miniszter (mezőgazdasági, közegészségügyi, közlekedési és postaügyi valamint közmunkaügyi miniszter). 1935-től 1940-ig a szenátusban képviselte Corrèze megyét. Közlekedési és postaügyi miniszteri megbízatása alatt államosították a magánkézben lévő vasúttársaságokat és létrehozták a SNCF-t.

1940. július l0-én nem szavazott Henri Philippe Pétain teljhatalmára, ezért elvesztette polgármesteri hivatalát. Fia csatlakozott a francia ellenállási mozgalomhoz, és ő is felvette a kapcsolatot a Szabad Franciaország mozgalommal. 1943 tavaszán Londonba utazott Charles de Gaulle tábornokhoz. Májusban a BBC-ben rádiófelhívást intézett a francia parasztokhoz. Két hónappal később a Vichy-kormány megfosztotta állampolgárságától és szenátusi tagságától. Augusztusban de Gaulle Algírba küldte, ahol 1943 novemberében tagja lett a Nemzeti Felszabadítás Francia Bizottságának (CFLN).

1944 szeptemberében visszatért hazájába, és 1945 októberében ismét polgármesterré, 1946-ban pedig parlamenti képviselővé választották.

1948 és 1954 között háromszor alakított kormányt. 1949 márciusában aláírták a francia–vietnámi megállapodást, amely az egykori gyarmat függetlenségének elismerését jelentette, és áprilisban Franciaország csatlakozott az Észak-Atlanti Szerződéshez.

Források[szerkesztés]

  • Henri Queuille (francia nyelven). cheminsdememoire.gouv.fr. (Hozzáférés: 2018. augusztus 19.)
  • Henri Queuille (francia nyelven). senat.fr. (Hozzáférés: 2018. augusztus 19.)

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés]