Baróti Lajos (labdarúgó)

Baróti Lajos
Személyes adatok
Születési dátum	1914. augusztus 19.
Születési hely	Barót, Magyarország
Halálozási dátum	2005. december 23.
Halálozási hely	Budapest, Magyarország
Állampolgárság	magyar
Poszt	hátvéd
Felnőtt klubok1
Időszak Klub Mérk. (Gól) 1928–1936 Szegedi AK 1936–1946 Szegedi FC 1946–1948 Győri ETO
Válogatottság
1939–1941 Magyarország 020(0)
Edzőség
Időszak Klub 1948–1952 Győri Vasas ETO 1952–1953 Budapesti Postás 1953–1957 Budapesti Vasas 1957–1966 Magyarország 1967–1971 Újpesti Dózsa 1971–1972 Peru 1972–1974 Budapesti Vasas 1975–1978 Magyarország 1979 Wacker Innsbruck 1980–1982 Benfica Lissabon
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Baróti Lajos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Baróti Lajos (szül. Kratochfill Lajos, Barót, (ma: Románia), 1914. augusztus 19. – Budapest, 2005. december 23.): magyar labdarúgó, edző, a magyar labdarúgó-válogatott volt szövetségi kapitánya, Baróti Dezső irodalomtörténész testvére. Unokája Váczi Eszter, énekesnő (Jazz + Az).

Játékos-pályafutása

1928-ban kezdett futballozni a Szegedi AK (1936-tól Szeged FC) együttesében. Ebben a csapatban töltötte el majdnem teljes játékos-pályafutását. 1946-ben hagyta el Szegedet és a Győri ETO csapatában játszott két évig, ahol befejezte aktív pályafutását. 1941-ben bajnoki bronzérmes volt a Szegeddel. Játékosként 1939-ben és 1941-ben egy-egy alkalommal szerepelt a magyar labdarúgó-válogatottban. 1935-ben pedig a főiskolai világbajnok csapat tagja volt. Még aktív pályafutása alatt jogi tanulmányokat folytatott Szegeden, ahol 1940-ben abszolutóriumot szerzett.

Edzői pályafutása

A Testnevelési Főiskolán 1947-ben szerzett edzői, majd 1956-ban szakedzői diplomát. 1948-ban visszavonulása után vette át addigi csapatának, a Győri ETO edzéseit, majd 1952-ben a Budapesti Postás csapatánál dolgozott, ahonnan egy évvel később a Budapesti Vasas edzéseit. Első jelentősebb edzői sikereit evvel a klubbal érte el, amikor 1956-ban és 1957-ben megnyerte a Közép-európai Kupát, egyszer a magyar labdarúgó-bajnokságot és egyszer a Magyar Népköztársaság Kupáját. 1957-ben mesteredzői címet szerzett. Ugyanebben az évben a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányává nevezték ki. Az 1966-ig tartó időszakban három világbajnokságon és egy Európa-bajnokságon (ahol bronzérmet szerzett) is részt vett, az 1964-es tokiói olimpián aranyérmet szerzett a válogatottal. 1967-ben az Újpesti Dózsa vezetőedzőjévé nevezték ki, amellyel három alkalommal nyert bajnokságot. 1971-ben egy évig a perui labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya volt, majd 1972-ben visszatért régi klubjához, a Budapesti Vasashoz, amellyel újra sikerült megnyernie a Magyar Népköztársaság Kupát. 1975 és 1978 között újra a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya lett és kvalifikálta a csapatot az 1978-as labdarúgó-világbajnokságra. 1979-ben rövid ideig az osztrák Wacker Innsbruck együttesének edzéseit vezette, majd 1980 és 1982 között a portugál Benfica Lissabon vezetőedzője volt. Ezután vonult vissza az edzőségtől.

1989-től a Magyar Labdarúgóedzők Testületének tiszteletbeli elnöke volt. 2000-ben az Európai Labdarúgó Szövetség életműdíjában, 2004-ben pedig Magyar Örökség Díjban részesült.

Források

• Biográf Ki Kicsoda 2004, Biográf Kiadó, Budapest, 2003, 111. old.
• Nekrológ a FootballTop21 honlapján
• Nekrológ a Magyar Televízió honlapján