Zélandia
Koordináták: d. sz. 40°, k. h. 170°40.000000°S 170.000000°E
Zélandia, más néven Tasmantis vagy új-zélandi kontinens nagyrészt a tengerszint alatt fekvő kontinenstöredék a Csendes-óceán délnyugati részén. Mintegy 60-85 millió éve szakadt el Ausztráliától, amellyel együtt kb. 85-130 millió éve vált külön Antarktikától.[2] Egyes feltételezések szerint 23 millió éve teljes területét tenger boríthatta,[3][4] és területének 93%-át ma is víz borítja.
Leírás
Zélandia területe 3,5 millió km², több, mint Grönlandé vagy Indiáé, és majdnem a fele Ausztrália területének. A hosszúkás alakú kontinens északon Új-Kaledóniától (déli szélesség 19°) délen Új-Zéland szubantarktikus szigeteiig (déli szélesség 56°) nyúlik,[2] ami megfelel Skandinávia északi csücske és Kréta távolságának. A legnagyobb szárazföld Új-Zéland, ezt követi Új-Kaledónia.
A kontinens tengerszint alatti területének főbb részei a Lord Howe-hát, a Challenger-plató, a Campbell-plató, a Norfolk-hátság és a Chatham-hát. Hozzá tartozik továbbá a kisebb kiterjedésű Louisiade-plató, Mellish-hát, Kenn-plató, Chesterfield-plató és Dampier-hátság.[5] A különállónak látszó Gilbert-fenékhegy (Fiordlandtól északnyugatra) szintén Zélandia része,[6] ugyanakkor a Bollons-fenékhegy (a Chatham-szigetektől délre) kapcsolata Zélandiával egyelőre nem tisztázott.
Zélandia tengerrel borított részein jelentős halászmezők találhatók, és itt fekszik Új-Zéland legnagyobb földgázmezője is (Taranaki partjai mentén). A Déli-szigettől délre az 1960-as évek óta kutatnak kőolaj után, mindeddig kevés sikerrel.[7] A tengerfenék ásványkincsei között található vastartalmú homok, vulkáni eredetű fémszulfidok, ferromágneses gumók.[8]
Geológia
Zélandia alapvetően két, közel párhuzamos gerincből áll, amelyek között egy inaktív hasadékvölgy húzódik. A gerinceket kontinentális kéreg alkotja, azonban mivel az vékonyabb a szokásosnál (csak mintegy 20 km vastag), néhány sziklás kis sziget kivételével nem érik el a tengerszintet, hanem csak mintegy 1000-1500 m-re emelkednek a mélytengeri síkság fölé.
Mintegy 25 millió éve Zélandia déli része (amely a Csendes-óceáni-lemezen helyezkedik el) az alpi-vető mentén elkezdett elcsúszni az északi részhez képest (amely az Ausztrál-lemezen fekszik). Az ennek eredményeként létrejött, mintegy 500 km-es elmozdulás jól látható a geológiai térképeken.[9] Ugyanezen elmozdulás nyomán szakadt meg az Új-Kaledóniai medence és a Bounty-árok folytonossága.
A lemezhatár mentén kialakult feszültség hatására emelkedett ki a Déli-Alpok hegylánca. Az erózió miatt a hegység magassága csak csekély mértékben tükrözi a teljes függőleges elmozdulást. Északabbra, a Csendes-óceáni-lemez alábukása kiterjedt vulkanizmust hozott létre, például a Coromandel-félszigeten és a Tapuo vulkáni területen. Az ehhez kapcsolódó szétsodródás és szubdukció nyomán keletkezett a Hauraki-árok, később a Whakatane-árok és a Wanganui-medence.
A kontinenstöredék területén ezt megelőzően, a Gondwanáról való leszakadás előtt, alatt és után is működtek tűzhányók. Bár Zélandia mintegy 6000 km-t sodródott a földköpenyhez képest azután, hogy elszakadt Antarktikától, ezen vulkánok anyagának összetétele mégis hasonló a szétválás előtt a közelükben fekvő ausztráliai és antarktiszi területekéihez.
E vulkánosság nyomai számos helyen fellelhetők a kontinens területén, bár jellemzően kis mennyiségben. Ez alól csak a Banks- és Otago-félszigetet felépítő pajzsvulkánok jelentenek kivételt. Ezenkívül több kisebb területen zajlott vulkanizmus a késő kréta és a kainozoikum egész folyamán, ám ennek okai máig sem tisztázottak. A miocén során Zélandia északi része (Lord Howe-hát) áthaladhatott egy forró folt felett, létrehozva ezzel a Lord Howe-fenékhegyláncot.
Biogeográfia
Új-Kaledónia az ősi kontinens északi peremén fekszik, Új-Zéland pedig az azt kettészelő lemezhatáron. Ezek a területek az antarktikus flórabirodalom északi nyúlványai, araukáriákkal és kőtiszafafélékkel. A Curio-öbölben a Gondwanától való elszakadás előtti, jura időszaki erdők fosszilizálódott fatörzsei láthatók, hasonlóak a mai kaurikhoz és norfolk-szigeti fenyőhöz.[10] Ezeket vulkáni iszapárak temették el, majd a növényi szövetek helyét szilícium-dioxid foglalta el, létrehozva a fosszíliákat.
Glaciális időszakok idején Zélandia jelenleginél nagyobb területei kerültek szárazra. Korábban úgy gondolták, a kontinensen nem voltak bennszülött emlősfajok, de a 2006-ban az Új-Zéland Otago régiójában talált, miocén kori fosszilis állkapocs ennek ellenkezőjét tanúsítja.[11]
Politikai felosztás
- Új-Zéland – 267 988 km², 93%
- a két fő sziget, a környező szigetek, valamint az Ellenlábas-szigetek, Auckland-szigetek, Bounty-szigetek, Campbell-szigetek és a Chatham-szigetek (de a Kermadec-szigetek vagy a Macquarie-sziget nem)
- Új-Kaledónia és a környező szigetek – 18 576 km², 7%
- Ausztrália egyes külbirtokai
- Lord Howe-szigetcsoport (Új-Dél-Wales) – 56 km², 0,02%
- Norfolk-sziget – 35 km², 0,01%)
- Elizabeth- és Middleton-zátony – 0,25 km²
Teljes szárazföldi terület ~ 286 655 km²
Népesség
- Új-Zéland – 4 430 400 fő
- Új-Kaledónia – 252 000 fő
- Norfolk-sziget – 2302 fő
- Lord Howe-szigetcsoport – 347 fő
- Elizabeth- és Middleton-zátony – lakatlan
Teljes népesség: 4 685 000 fő
Jegyzetek
- ↑ Figure 8.1: New Zealand in relation to the Indo-Australian and Pacific Plates (angol nyelven). The State of New Zealand’s Environment 1997, 1997. [2007. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. április 20.)
- ↑ a b Keith Lewis; Scott D. Nodder and Lionel Carter: Zealandia: the New Zealand continent (angol nyelven). Te Ara Encyclopedia of New Zealand, 2007. január 11. (Hozzáférés: 2007. február 22.)
- ↑ „Searching for the lost continent of Zealandia”, The Dominion Post, 2007. szeptember 29. (Hozzáférés: 2007. október 9.) (angol nyelvű) „Nem jelenthetjük ki teljes bizonyossággal, hogy itt mindig szárazföld volt. A geológiai bizonyítékok jelenlegi elégtelen volta miatt kénytelenek vagyunk figyelembe venni azt a lehetőséget is, hogy egykor egész Zélandiát tenger borította.”
- ↑ Campbell, Hamish. In Search of Ancient New Zealand (angol nyelven). North Shore, New Zealand: Penguin Books, 166–167. o. (2007). ISBN 978-0-14-302088-2
- ↑ Mortimer, Nick (2006). „Australian Earth Sciences Convention” (angol nyelven), 4. o.
- ↑ Wood, Ray, Vaughan Stagpoole, Ian Wright, Bryan Davy and Phil Barnes. New Zealand's Continental Shelf and UNCLOS Article 76 (PDF), Institute of Geological and Nuclear Sciences series 56; NIWA technical report 123 (angol nyelven), Wellington, New Zealand: Institute of Geological and Nuclear Sciences Limited; National Institute of Water and Atmospheric Research, 16. o. (2003). Hozzáférés ideje: 2007. február 22. „A folyamatos alapszerkezet, a kéreg vastagsága és a tengerfenék szétterjedését mutató jelek hiánya bizonyítják, hogy a Gilbert-fenékhegy az új-zélandi földtömeg folytatása.” Archiválva 2007. február 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Great South Basin – Questions and Answers (angol nyelven), 2007. július 11. (Hozzáférés: 2008. április 18.)
- ↑ New survey published on NZ mineral deposits (angol nyelven), 2007. május 30. (Hozzáférés: 2008. április 18.)
- ↑ Figure 4. Basement rocks of New Zealand (4. ábra: Új-Zéland alapkőzetei)'. UNCLOS Article 76: The Land mass, continental shelf, and deep ocean floor: Accretion and suturing. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. április 21.)
- ↑ Fossil forest: Features of Curio Bay/Porpoise Bay Archiválva 2008. október 17-i dátummal a Wayback Machine-ben Hozzáférés ideje: 2007-11-06
- ↑ Campbell, Hamish. In Search of Ancient New Zealand. North Shore, New Zealand: Penguin Books, 183–184. o. (2007). ISBN 978-0-14-302088-2
További információk
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Zealandia (continent) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
