Déli-Alpok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Déli-Alpok
South Island.jpg
Hó borítja a Déli-Alpok hegyláncát Új-Zéland Déli-szigetén ezen a műholdfelvételen

Hely  Új-Zéland
Hegység Déli-Alpok
Legmagasabb pont Aoraki/Mount Cook (3754 m)
Típus üledékes és kristályos
Elhelyezkedése
Déli-Alpok (Új-Zéland)
Déli-Alpok
Déli-Alpok
Pozíció Új-Zéland térképén
d. sz. 43° 30′, k. h. 170° 30′Koordináták: d. sz. 43° 30′, k. h. 170° 30′

A Déli-Alpok egy hegyvidék, amely Új-Zéland Déli-szigetének közepén húzódik. Legmagasabb részei a hegyvonulat nyugati részein helyezkednek el. A Déli-Alpok kifejezés az egész hegységre vonatkozik, jóllehet különböző neveket adtak a kisebb hegyvidéki részeknek. A hegységhez tartozik a Déli-sziget fő vízválasztóvonala is, mely elválasztja egymástól a jóval népesebb keleti vidéket, illetve a gyéren lakott nyugatabbi partvidéket.[1] Politikailag a fő vízválasztó választja el Canterbury régiót és West Coast régiót.

Elhelyezkedése és jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Déli-Alpok 450 kilométer hosszan nyúlik el észak-déli irányban. Legmagasabb csúcsa a 3754 méter magas Aoraki, amely a Mount Cook hegyen található és egyben ez Új-Zéland legmagasabb pontja is. A hegységben további hat olyan kiemelkedés található, mely meghaladja a 3000 méteres tengerszint feletti magasságot. A hegyvidéket át meg átszeldelik a glaciális (gleccservájta) völgyek és tavak. Egy 1970-ben végzett kutatásnak köszönhetően kiderült, hogy a Déli-Alpok területén több, mint 3000 darab egy hektárnál nagyobb területű gleccser helyezkedett el a jégkorszak idején,[2] melyek közül a legnagyobb kiterjedésű a 29 kilométer hosszúságú Tasman gleccser volt, amely a Pukaki-tó környékéről eredt.[3] Gleccserek által vájt tavak láncolata található a hegylánc keleti részén, amely a Coleridge-tótól a Wakatipu-tóig tart, amely délen az Otago régióban található.

A Déli-Alpok elnevezést James Cook kapitány találta ki 1770. március 23-án, aki csodálatos magaslatokként jellemezte a hegyvidéket.[4] A hegységet már korábban is megemlítette Abel Tasman 1642-ben, aki leírásában a Déli-sziget nyugati partvidékét „a felemelkedő magaslatok földjének” nevezte.[5]

A Déli-Alpok geológiailag a csendes-óceáni tűzgyűrű mentén helyezkedik el és a csendes-óceáni lemez délnyugatról nyugat felé tolja és összenyomja az északi irányba tartó Indo-ausztrál kőzetlemezzel északnyugaton.[6] Az elmúlt 45 millió év során e nyomóhatásnak engedelmeskedve fokozatosan kiemelkedett az óceánból a Déli-Alpok hegyvonulata, bár a hegyvidékeinek egy részét az erózió már elpusztította. A hegység felgyűrődésének folyamata az elmúlt 5 millió évben felgyorsult és a mai napig is tartó lemeztektonikai mozgásoknak köszönhetően ez a folyamat továbbra is folytatódik, amely földrengéseket okoz a szigeten az alpesi törésvonal mentén. A folyamatos kiemelkedés ellenére az alpesi törésvonal mentén a kőzetmozgás nem függőleges, hanem oldalazó irányú.[7]

A Déli-Alpok látványa a Mount Huttról

A magasabb hegycsúcsokon az éghajlat hegyvidéki, amely akár egész évben megmaradó hó és jégtakaróval jár a hidegebb időjárással párhuzamosan.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Southern Alps című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Beck, Alan Copland. Topography, from An Encyclopaedia of New Zealand, edited by A. H. McLintock, originally published in 1966. Te Ara - the Encyclopedia of New Zealand. Updated 22-Apr-2009.
  2. Chinn, T. J. (2001). Distribution of the glacial water resources of New Zealand, Journal of Hydrology (New Zealand), 40(2), 139–187.
  3. Lambert, M. (ed) (1989) Air New Zealand Almanack Wellington: New Zealand Press Association. p. 165
  4. Sablon:ReedPlacenames1975 p. 384.
  5. Orsman, H. and Moore, J. (eds) (1988) Heinemann Dictionary of New Zealand Quotations, Heinemann, Page 629.
  6. Campbell, Hamish, Hutching, Gerard. In Search of Ancient New Zealand. North Shore and Wellington, New Zealand: Penguin Books, in association with GNS Science (2007). ISBN 978-0-14-302088-2 
  7. Campbell, Hamish, Hutching, Gerard. In Search of Ancient New Zealand. North Shore and Wellington, New Zealand: Penguin Books, in association with GNS Science, 204–205. o (2007). ISBN 978-0-14-302088-2