Déli-Alpok
| Déli-Alpok | |
| Hó borítja a Déli-Alpok hegyláncát Új-Zéland Déli-szigetén ezen a műholdfelvételen | |
|
|
|
| Hely | |
| Hegység | Déli-Alpok |
| Legmagasabb pont | Aoraki/Mount Cook (3754 m) |
| Típus | üledékes és kristályos |
| Térkép | |
A Déli-Alpok egy hegyvidék, amely Új-Zéland Déli-szigetének közepén húzódik. Legmagasabb részei a hegyvonulat nyugati részein helyezkednek el. A Déli-Alpok kifejezés az egész hegységre vonatkozik, jóllehet különböző neveket adtak a kisebb hegyvidéki részeknek. A hegységhez tartozik a Déli-sziget fő vízválasztóvonala is, mely elválasztja egymástól a jóval népesebb keleti vidéket, illetve a gyéren lakott nyugatabbi partvidéket.[1] Politikailag a fő vízválasztó választja el Canterbury régiót és West Coast régiót.
Elhelyezkedése és jellemzői [szerkesztés]
A Déli-Alpok 450 kilométer hosszan nyúlik el észak-déli irányban. Legmagasabb csúcsa a 3754 méter magas Aoraki, amely a Mount Cook hegyen található és egyben ez Új-Zéland legmagasabb pontja is. A hegységben további hat olyan kiemelkedés található, mely meghaladja a 3000 méteres tengerszint feletti magasságot. A hegyvidéket át meg átszeldelik a glaciális (gleccservájta) völgyek és tavak. Egy 1970-ben végzett kutatásnak köszönhetően kiderült, hogy a Déli-Alpok területén több, mint 3000 darab egy hektárnál nagyobb területű gleccser helyezkedett el a jégkorszak idején,[2] melyek közül a legnagyobb kiterjedésű a 29 kilométer hosszúságú Tasman gleccser volt, amely a Pukaki-tó környékéről eredt.[3] Gleccserek által vájt tavak láncolata található a hegylánc keleti részén, amely a Coleridge-tótól a Wakatipu-tóig tart, amely délen az Otago régióban található.
A Déli-Alpok elnevezést James Cook kapitány találta ki 1770. március 23-án, aki csodálatos magaslatokként jellemezte a hegyvidéket.[4] A hegységet már korábban is megemlítette Abel Tasman 1642-ben, aki leírásában a Déli-sziget nyugati partvidékét „a felemelkedő magaslatok földjének” nevezte.[5]
A Déli-Alpok geológiailag a csendes-óceáni tűzgyűrű mentén helyezkedik el és a csendes-óceáni lemez délnyugatról nyugat felé tolja és összenyomja az északi irányba tartó Indo-ausztrál kőzetlemezzel északnyugaton.[6] Az elmúlt 45 millió év során e nyomóhatásnak engedelmeskedve fokozatosan kiemelkedett az óceánból a Déli-Alpok hegyvonulata, bár a hegyvidékeinek egy részét az erózió már elpusztította. A hegység felgyűrődésének folyamata az elmúlt 5 millió évben felgyorsult és a mai napig is tartó lemeztektonikai mozgásoknak köszönhetően ez a folyamat továbbra is folytatódik, amely földrengéseket okoz a szigeten az alpesi törésvonal mentén. A folyamatos kiemelkedés ellenére az alpesi törésvonal mentén a kőzetmozgás nem függőleges, hanem oldalazó irányú.[7]
A magasabb hegycsúcsokon az éghajlat hegyvidéki, amely akár egész évben megmaradó hó és jégtakaróval jár a hidegebb időjárással párhuzamosan.
Fordítás [szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Southern Alps című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
Források [szerkesztés]
- ↑ Beck, Alan Copland. Topography, from An Encyclopaedia of New Zealand, edited by A. H. McLintock, originally published in 1966. Te Ara - the Encyclopedia of New Zealand. Updated 22-Apr-2009.
- ↑ Chinn, T. J. (2001). Distribution of the glacial water resources of New Zealand, Journal of Hydrology (New Zealand), 40(2), 139–187.
- ↑ Lambert, M. (ed) (1989) Air New Zealand Almanack Wellington: New Zealand Press Association. p. 165
- ↑ Sablon:ReedPlacenames1975 p. 384.
- ↑ Orsman, H. and Moore, J. (eds) (1988) Heinemann Dictionary of New Zealand Quotations, Heinemann, Page 629.
- ↑ Campbell, Hamish, Hutching, Gerard. In Search of Ancient New Zealand. North Shore and Wellington, New Zealand: Penguin Books, in association with GNS Science (2007). ISBN 978-0-14-302088-2
- ↑ Campbell, Hamish, Hutching, Gerard. In Search of Ancient New Zealand. North Shore and Wellington, New Zealand: Penguin Books, in association with GNS Science, 204–205. o (2007). ISBN 978-0-14-302088-2

