Lord Howe-szigetcsoport

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lord Howe-szigetcsoport
Világörökség
Lord Howe Island from North.jpg
A Lord Howe-sziget a Lidgbird és a Gower heggyel
Adatok
Ország Ausztrália
Típus Természeti helyszín
Kritériumok VII, X
Felvétel éve 1982
Elhelyezkedése
Lord Howe-szigetcsoport  (Ausztrália)
Lord Howe-szigetcsoport
Lord Howe-szigetcsoport
Pozíció Ausztrália térképén
d. sz. 31° 45′ 21″, k. h. 159° 15′ 02″Koordináták: d. sz. 31° 45′ 21″, k. h. 159° 15′ 02″

A Lord Howe-sziget egy apró sziget a Csendes-óceánban 600 km-re keletre Ausztrália földrész partjaitól, mely közigazgatásilag Ausztráliához tartozik. A Ball piramisával együtt a Lord Howe-sziget Testülete kormányozza, amely Új-Dél-Wales állam 175 helyi testületének egyike, és a Közép-északi Part Statisztikai Részlegéhez tartozik. Bár saját irányító testülete van, mégsem tekintik önálló önkormányzati területnek [1]. A Lord Howe-szigetcsoport 1982-ben került a Világörökségek listájára különleges szépségéért, és az itteni biodiverzitás jelentősége miatt. A Lord Howe-sziget Tengeri Park óvja a szigetcsoportot körülvevő vizeket.

A szigeten érvényes időzóna UTC+10:30. Nyári időszámítás idején ez csak félórát csúszik: UTC+11.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Lord Howe-szigetet 1788. február 17-én fedezte fel a Henry Lidgbird Ball főhadnagy parancsnokolta HMS Supply nevű hajó Botany Bayből a Norfolk-szigetek felé vezető útján, amire azért indultak, hogy fegyenctelepet hozzanak létre a hajón szállított raboknak. A visszaúton, 1788. március 13-án a sziget földjére küldte néhány emberét. A sziget lakatlannak bizonyult, és minden jel szerint a Csendes-óceán déli vidékét lakó polinézek sem ismerték. A szigeten emelkedő Lidgbird-hegy és a Ball piramisa szigetek is a főhadnagyról kapta nevét. A szigetet Richard Howe, Howe első grófjának, az admiralitás első lordjának tiszteletére nevezték el.

Az Új-Dél-Wales és a Norfolk-sziget között közlekedő kormányzati hajók közül elég sok kikötött itt, és megálltak itt a bálnavadászok és a kereskedők hajói is. Néhány hajós élelemforrásnak kecskéket, disznókat telepített a szigetre, de állandó település nem jött létre egészen 1834-ig, amikor is megépült a ma „Ótelep” néven ismert rész. 2003-ban a szigetnek 371 lakosa volt.

1974 előtt nem volt reptér, a szigetet csak hajón vagy a Sydney-ből induló, a korallszirttel körbezárt lagúnán leszálló hidroplánon lehetett megközelíteni. 2002-ben a Királyi Haditengerészet HMS Nottingham rombolója nekiment a Wolf Rock zátonynak, és kis híján elsüllyedt.[2]

Geológiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ball piramisa

A Lord Howe-sziget kifli alakú, körülbelül 10 km (6 mérföld) hosszú és 2 km (1 mérföld) széles. Egy hétmillió éves tűzhányó erodálódott maradványa. A sziget kifli alakja egy korallzátonyt és egy lagúnát ölel körül. A tengeralatti hegység jellegű szigetcsoport 1000 km-re nyúlik észak felé, ami nagy valószínűséggel az Indo-ausztrál kéreglemezek divergens módon észak felé, egy magmával töltött pont fölött történő mozgásának következménye. Ez a láncolat egy a Lord Howe Rise néven ismert kiemelkedések egyike a fennsíkon, ami az elsüllyedt Zealandia kontinens része.

A 777 m magas Lidgbird hegy és a 875 m magas Gower hegy uralják a szigetet. Mindkettő bazaltból épül fel, amely az egykori hatalmas vulkáni kalderát megtöltő lávafolyamok maradványa. A láva 6,4 millió évvel ezelőtt hömpölygött itt, a szigeten zajló utolsó vulkanikus tevékenység részeként. A tűzhányó azután a ma látható formájára erodálódott.

Itt látható a világ legdélebbi korallzátonya, 31° -nál.

Az 562 m magas Ball piramisa egy apró, sziklás sziget 23 km-re délre a Lord Howe-szigettől[3], és szintén egy lepusztult vulkáni maradvány. A környéken levő számos vulkanikus gúla alkotta apró szigetecskék közül ez a legnagyobb.

Növény- és állatvilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Lord Howe-sziget egy különleges szárazföldi ökorégió, amely Lord Howe-szigeti szubtrópusi esőerdő néven ismert. Az ausztrál ökozónához tartozik, sok mindenben rokon Ausztrália, Új-Guinea és Új-Kaledónia élővilágával. A Lord Howe-sziget sosem tartozott a kontinenshez, teljes növény- és állatvilága a tengeren át érkezett. A sziget őshonos növényfajainak csaknem fele endemikus. Az egyik legismertebb ezek közül kenciapálma (Howeia endemikus pálmanemzetség, amelynek mindkét faja szép szobanövény. Évente több milliót exportálnak belőle, így az idegenforgalom mellett ez a sziget fő bevételi forrása.

A sziget másik endemikus jellemzője a világító gomba, amely heves esőzések után jelenik meg. A pálmaerdőkben nő, és a szedés után még néhány napig világít. A fénye olyan erős, hogy sötétben olvasni lehet mellette.

14 tengeri és 18 szárazföldi madárfaj költ a szigetcsoporton, közte az endemikus barna bozótguvat (Gallirallus sylvestris) és 3 helyi jellegű alfaj: a sárga légykapó (Pachycephala pectoralis contempta), az ezüstös pápaszemesmadár (Zosterops lateralis tephropleurus) és a tarka rablóvarjú (Strepera graculina crissalis).

Mióta az ember a szigetre érkezett, több őshonos madárfaj kihalt. A Lord Howe-szigeti fú (Porphyrio albus), a fehértorkú galamb (Columba vitiensis godmanae), kecskepapagáj (Cyanoramphus novaezelandiae subflavescens) és az ausztrál szula (Sula tasmani) a 19. század telepesei tevékenysége nyomán tűntek el. Az 1918-ban elsüllyedt Makambo hajóval érkező házi patkány betelepülése egy második kihalási hullámot indított el, melynek áldozatul esett a szürkefejű rigó (Turdus poliocephalus vinitinctus), a Lord Howe-szigeti pápaszemesmadár (Zosterops strenuus) valamint a Norfolk-szigeti énekes seregély (Alponis fusca hulliana), az örvös legyezőfarok (Rhipidura fuliginosa cervina) és a szigeti bokormadár (Gerygone insularis).

A szigeten egyetlen őshonos emlős maradt fenn, mégpedig a nagy erdei denevér (Eptesicus sagittula). Az endemikus Nyctophilus howensis denevérfajnak csak egy koponyáját találták meg, feltételezhetően már kihalt. Kihalásának az lehetett az oka, hogy a patkánypopuláció parttalan elszaporodása ellen az 1920-as években betelepített tasmán gyöngybagoly vadászott rá. Ugyanez a bagoly okozhatta a kakukkbagoly (Ninox novaeseelandiae albaria) kipusztulását is.

Kenciapálma-erdő a Lord Howe-szigeten

Két szárazföldi hüllő őshonos a szigeteken: egy vakondgyík (Leiolopisma lichenigera)) és egy gekkó (Phyllodactylus guentheri). Mindkettő ritka a főszigeten, a kisebb szigeteken azonban gyakoriak. Egy másik szkink (Lampropholis delicata) és a levelibéka (Litoria dentata) véletlenül került ide a közelmúltban Ausztráliából.

A Lord Howe-szigeti botsáska (Dryococelus australis) a fekete patkányok megjelenése után nemsokkal eltűnt. 2001-ben felfedezték egy apró csoportjukat a Ball piramisának lejtőin, a Melaleuca howeana bokorban.

Szintén csak itt él a gerinctelen Placostylus csigafajta életére szintén hatással van a fekete patkány. Ez az egykor gyakori faj ma a veszélyeztetettek listáján szerepel, és létrehoznak egy programot a fogságban való szaporításukra, hogy megmentsék ezt a csigát.

Neville Coleman ausztrál vízalatti fotográfus albumot készített 1001 Nudibranches – Catalog of Indo-Pacific Sea Slugs (1001 Csupaszkopoltyús – az Indiai és Csendes ocean meztelen tengeri csigái) címmel a Lord Howe-szigetcsoporton található különféle csupaszkopoltyús csigák bemutatására.

Több, mint 400 féle hal található a Lord Howe vizeiben, amelyek közül 9 csak ebben a régióban él. 80-nál is több korall alkotja a szigeteket körülvevő zátonyokat.

A Lord Howe-szigetek erdeinek mintegy 10 százalékát kiirtották a földművelés miatt, további 20 százalékát pedig a háziállatokként tartott marha, vadbirka, kecske, és disznó legeltetésével háborgatják. A Lord Howe flóráját és faunáját jó néhány idetelepített faj veszélyezteti. A vadsertést nemrégiben kiirtották a szigetről, a kecskeszaporulatot csökkentették, és folyamatosan igyekeznek ellenőrzés alatt tartani a betelepített patkányok, egerek és növények populációját. Egy ilyen program keretében sikerült az 1970-es években csupán 20 élő bozótguvat egyedszámát ma mintegy 200-ra növelni.

Veszélyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tim Flannery The Weather Makers (“Időjárás-csinálók”) című könyvében olvasható elemzés szerint a Lord Howe-sziget ökoszisztémáját a klímaváltozás és a globális felmelegedés veszélyezteti. A zátonyokat a vízhőmérséklet emelkedése fenyegeti. Főleg a Nagy-korallzátony van kitéve a globális felmelegedés Ausztráliában érezhető hatásainak, és ugyanez igaz a Lord Howe-szigetek zátonyaira.[4] A hűvös éghajlat növény- és állatvilágának nem tesz jót a hőmérsékletemelkedés, hiszen például a Gower hegy tetején vagy annak közelében élő fajok nem tudnak följebb vándorolni, hogy az életükhöz szükséges hőmérsékleti körön belül maradhassanak. A patkányok folyamatos fenyegetést jelentenek a szigetek madárfajai számára.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Lord Howe Island című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. Regional Statistics, New South Wales, 2004
  2. Battle to save stricken warship”, BBC News, 2002. július 7. (Hozzáférés ideje: 2007. március 8.) 
  3. Geography and Geology, Lord Howe-szigeti Turizmus Szövetsége.
  4. Jones, R.N. (2004) Managing Climate Change Risks, in Agrawala, S. and Corfee-Morlot, J. (eds.), The Benefits of Climate Change Policies: Analytical and Framework Issues, OECD, Paris, 249–298, cited in the CSIRO's Climate Change Impacts on Australia and the Benefits of Early Action to Reduce Global Greenhouse Gas Emissions"

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lord Howe-szigetcsoport témájú médiaállományokat.