Zlatar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zlatar
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Krapina-Zagorje
Község Zlatar
Jogállás város
Polgármester Miroslav Kopjar
Irányítószám 49250
Körzethívószám (+385) 049
Népesség
Teljes népesség 2889 fő (2001)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 180 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Zlatar (Horvátország)
Zlatar
Zlatar
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 46° 05′ 30″, k. h. 16° 04′ 40″Koordináták: é. sz. 46° 05′ 30″, k. h. 16° 04′ 40″
A Zlatar weboldala

Zlatar város és község Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Belec, Borkovec, Cetinovec, Donja Batina, Donja Selnica, Ervenik Zlatarski, Gornja Batina, Gornja Selnica, Juranšćina, Ladislavec, Martinšćina, Petruševec, Ratkovec, Repno, Šćrbinec, Vižanovec, Završje Belečko és Znož települések tartoznak hozzá.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zágrábtól 32 km-re északkeletre a horvát Zagorje területén fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zlatart a 13. század végén "Zlatharia" néven királyi birtokként említik először. Maga a település a Szentháromság tiszteletére szentelt kápolnájával 1451-ben Cillei Frigyes gróf adománylevelében szerepel először "Zlatharya" alakban. A középkorban az osterci Szent Márton plébániához tartozott, melyet 1789-ben a lobori plébániához csatoltak. Borkovec birtokosa Fodróczy György 1464-ben Mátyás királytól zlatarra vásártartási jogot kapott. 1659-ben Keglivich Péter kérésére I. Lipót király Szent Lőrinc és Szent Bertalan ünnepére évi két országos vásár tartására adott engedélyt a zlatari Szűz Mária kápolna mellett. A korábban említett Szentháromság kápolna sorsa nem ismert. A 15. századi Szűz Mária kápolna helyett a 17. század elején a hívek új kápolnát építettek, melyet Domitrovics Péter zágrábi püspök szentelt fel a Nagyboldogasszony tiszteletére. Az egyhajós épület szentélyében a Mária mennybemenetele oltár állt, a két mellékoltárt Szent András és Szent János apostoloknak szentelték. A kápolnának szószéke, kórusa, orgonája és harangtornya is volt benne két haranggal.

Kedvező elhelyezkedésének köszönhetően a török veszély elmúltával Zlatar fejlődése is megindult. 1699-ben Martinšćinából a plébánia székhelyét Zlatarba tették át. A régi kápolna helyén, lényegében annak bővítésével felépült az új Nagyboldogaaszony plébániatemplom, melyet 1762-ben szenteltek fel. A 19. században fellendült a kulturális élet is. 1842-ben létrehozták első iskoláját, első tanítója Ladislav Kutnjak volt. 1866-ban az alispáni intézmény megszűnésével a város 11 év után elveszítette a megyén belüli korábbi rangját és mindössze járási székhely és községközpont maradt. 1873-ben Zlatarban megalakult az első olvasókör, melynek hetven tagja volt. 1877-ben létrehozták az önkéntes tűzoltóegyletet, 1883-ban pedig a vadásztársaságot. 1906-ban a templom közelében Mihinić plébános kezdeményezésére új lány nevelde és kolostor létesült. 1907-ben bevezették a telefont, kerékpáros klub, énekkar és tamburazenekar alakult. Még ebben az évben két helyi hetilap is megjelent a “Hrvatska Hrvatom” és a “Zlatarski tjednik “, melyeket Viktor Suliboj itteni nyomdájában állítottak elő.

A településnek 1857-ben 1276, 1910-ben 2535 lakosa volt. Trianonig Varasd vármegye Zlatari járásának székhelye volt. 1922-ben megalapították az Oštrc labdarúgó egyesületet. A második világháború alatt a partizánok kétszer támadták Zlatart. Először 1943 októberében, majd 1944 januárjában, végül 1945. május 9-én vonultak be a városba. 1955-ben Zlatar járási székhely lett, Zlatar község pedig 1962-ben alakult meg újra. 2001-ben a községnek összesen 6506, a városnak magának 2889 lakosa volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt plébániatemplom elődje az azonos titulusú kápolna még a 17. század elején épült. Ennek meghosszabbításával és szélesítésével épült meg a későbbi plébániatemplom. Először az új szentélyt, a sekrestyét és a Szent Kereszt kápolnát építették fel. A legnagyobb építkezések Juraj Bišćan és Matija Antun Lončarić plébánosok idején 1758 és 1768 között zajlottak, ekkor nyerte el a templom a mai latin kereszt alaprajzú alakját. A főhajó 22 méter hosszú és 9 méter széles, a szentély 10 méter hosszú és 8 méter széles, a mellékhajók 9 méter hosszúak és 7 méter szélesek lettek. A főhajó magassága 15 méter, a harangtorony 37,60 méter magas. Az új barokk plébániatemplomot 1762. augusztus 22-én szentelte fel Stjepan Putz zágrábi püspök. A templom átépítése 1887 és 1889 között történt Herman Bolle tervei szerint neogótikus stílusban. Ekkor épültek a Szent József, a Szent Borbála, a Szent Balázs és Nepomuki Szent János oltárok, a Szent Kereszt oltár helyett pedig Jézus Szíve oltár épült. A sekrestyét az északi oldalra a torony mellé tették át. Az új orgona 1889-ben készült Hefferer zágrábi műhelyében, a régi barokk orgonát Lovrečannak adták. A templomot 1902-ben teljesen kifestették. Második megújítása Ivan Mihelčić plébános idején a 20. század első felében történt. 1913-ban elkészült az új keresztút. 1934-ben Josip Andres újra teljesen kifestette a belsejét. A plébánia alapításának 300. évfordulójára elkészült a templom megújított főoltára, melyet 1999. október 31-én szenteltek fel. J. Holzinger alkotása. Kincsei közül a legértékesebbek két kehely 1761-ből és 1762-ből, valamint az 1796-ban készült szentségtartó.
  • Az emeletes késő barokk plébánia 1698-ban épült.
  • A Keglevich család emeletes kúriája a 18. század végén épült.
  • Szent Cirill és Metód tiszteletére szentelt kápolnája 1883-ban épült.
  • Zlatarban művészeti galéria működik, ahol minden második évben megrendezik a horvát képzőművészek talákozóját.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2011. június 22.)