Gubaševo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gubaševo
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Krapina-Zagorje
Község Zabok
Rang falu
Polgármester Ivan Hanžek
Irányítószám 49210
Körzethívószám (+385) 049
Népesség
Teljes népesség 253 fő (2001)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 147 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gubaševo  (Horvátország)
Gubaševo
Gubaševo
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 46° 01′ 10″, k. h. 15° 52′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 01′ 10″, k. h. 15° 52′ 00″

Gubaševo falu Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Zabokhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zágrábtól 25 km-re északra, községközpontjától 3 km-re délnyugatra horvát Zagorje és a megye déli részén az A2-es autópálya közelében fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település neve a 16. században tűnik fel először, amikor birtokosai a Gubasóczi grófok a Babics családnak adnak el itt földet. Nevét vélhetően első birtokosairól a Gubasócziakról kapta, akik a 16. századtól táblabírákat, zágrábi kanonokokat, udvari kancellárt és számos magas tisztséget betöltő hivatalnokot adtak az országnak. A településnek 1857-ben 330, 1910-ben 328 lakosa volt. Trianonig Varasd vármegye Klanjeci járásához tartozott. Fejlődése csak a második világháború után indult meg. Közigazgatásilag Veliko Trgovišće községhez tartozott és a közigazgatás átszervezése után az 1990-es években csatolták Zabok községhez. 2001-ben 253 lakosa volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falutól délkeletre áll a Gjalski család gredicei kastélya, mely a 18. század utolsó harmadában épült. Elődje a Gubasócziak fából épített kúriája volt. Tulajdonosai a Gubasóczi és a Komáromy családok voltak, majd 1813-ban a Babics családé lett. Itt született 1854-ben Ksaver Šandor Gjalski neves horvát író és itt is halt meg 1935-ben. Ma kastélyszálló működik benne.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2011. augusztus 15.)