Választási küszöb

A választási küszöb (parlamenti, kizárási, bekerülési vagy bejutási küszöb) a listás választási rendszerek egy intézménye. A bejutási küszöb a legkomolyabb szűrőt jelenti a választásokon induló szervezetek számára. Lényege, hogy egy előre meghatározott szavazataránynál alacsonyabb támogatottságot, vagy egy meghatározott szavazatszámnál kevesebb szavazatot megszerző pártok nem részesülhetnek a listás szavazatokért járó mandátumokból.

A választási küszöb jelentősége

A listás parlamenti választási rendszerek arányos rendszerek. Ezekben a választásokon egymással versengő pártok a szavazatok arányában jutnak mandátumhoz. A klasszikus rendszerben a listás szavazatok adott százalékát megszerző párt a listáról kiosztható mandátumok adott százalékához jutott, ezzel a felálló parlament gyakorlatilag a lakosság teljes politikai sokszínűségét leképezte. A küszöb nélküli arányos rendszer előnyének a politikai pluralizmus megjelenítése nevezhető. Az arányos listás rendszer azonban az előnyöket jócskán meghaladó nehézségeket is jelent a parlamentarizmus számára. A viszonylag kis támogatottságot élvező pártok is könnyen parlamenti képviselethez juthatnak. Ez a politikai teret igen szegmentálttá teheti. A rengeteg apró, sok esetben egymásnak ellentmondó programot képviselő párt megnehezíti a kormányzó többség létrehozását. A számtalan kisebb párt blokkolhatja a kormányzást, komplikálja és drágítja a parlament működését, illetve szinte lehetetlenné teheti politikai kompromisszumok kialkudását. A parlamentarizmus működése szempontjából kedvezőbb az, ha a parlament összetétele csak bizonyos korlátok között képezi le a társadalom politikai sokszínűségét, a választás pedig egy kormányzó többséget biztosítani képes pártstruktúrát eredményez.

A választási küszöb a választási törvénybe vagy az alkotmányba beépített intézmény. Lényege, hogy a választóknak csak egy kisebbsége által támogatott pártok listás mandátumhoz jutását megakadályozza. A mandátumok szétosztásakor a küszöb alatti eredményt elérő pártokra adott szavazatok nem kerülnek beszámításra, lényegében elvesznek. Az minimális társadalmi bázisú pártokra adott szavazatok így hiábavaló szavazatnak számítanak. A rendszer a pártokat és a politizáló személyeket szövetkezésre, a társadalmi támogatottság növelésére ösztönzi, a választókat pedig arra, hogy a bejutásra inkább esélyes pártokra szavazzanak.

A küszöbnek köszönhetően a parlamenti politika megőrzi ugyan plurális mivoltát, de kevésbé tagolttá, könnyebben áttekinthetővé válik. Maga a pártstruktúra is koherensebbé lesz, az egyes pártokon belüli csoportoknak nem éri meg az apróbb nézetkülönbségek miatt új pártot alapítani, hiszen egy párt népszerűvé tétele hosszú idő, a választási küszöb elbukása pedig a hatalomból való teljes kiszorulást jelentené az új szervezet számára. A küszöb megnehezíti, de nem lehetetleníti el az új pártok politikai életbe történő bekapcsolódását.

A küszöb típusai

A választási küszöbnek két formája van. Az nem intézményesített (természetes, rejtett, vagy informális) küszöb azokban a választási rendszerekben működik, ahol nem írnak elő elérendő eredményt a pártok számára. A parlamentbe történő bejutáshoz ebben az esetben is szükséges egy szavazatarány elérése, ez pedig a mandátumok kiosztásának matematikai természetéből adódik. A nem intézményesített küszöböt nehéz pontosan meghatározni, leginkább azt a szavazatarányt tekintik küszöbnek, amely garantálja, hogy egy pártnak legalább egy képviselője mandátumhoz jut az adott választókerületben. Ezt a határt a ((100/képviselői helyek száma)+1)+szavazatok legkisebb száma képlettel lehet kiszámítani. Egy öt képviselői helyről döntő választókerületben a 20% fölötti eredményt elérő pártok lehetnek biztosak legalább egy mandátumban, a 10% alatti eredményt elérő pártok pedig bizonyosan elbuknak. A tényleges természetes küszöb magassága függhet az induló pártok számától, a közöttük fennálló erőviszonyoktól, illetve a mandátumok elosztásakor használt matematikai módszertől.

Intézményesített küszöbről beszélhetünk, amikor a választási eljárásról szóló törvényben határozzák meg egy vagy több elérendő kritériumot. A kritérium a legtöbbször szavazatarányt jelent, amelyet a választásokon leadott érvényes szavazatok százalékában fejeznek ki. Magyarországon és a legtöbb országban ez 5%. A kritérium lehet abszolút értékű is, tehát jelenthet egy adott szavazatszámot. Az 1945-ös magyarországi választáson például 14 000 érvényes szavazat jelentett egy mandátumot az induló pártok számára. A kritérium lehet összetett is. (Például: az érvényes szavazatok 5%-ának megszerzése országos szinten, illetve az ország legalább két régiójában.) A kritériumoknak léteznek a szavazati arányoktól elszakadó formái is, például ha egy párt csak a megszerzett egyéni képviselői helyek bizonyos száma esetén részesülhet a listás szavazatokért szétosztandó mandátumokból.

A küszöb egyes országokban

A küszöb Magyarországon

Az 1919-es választási törvényig Magyarországon az egyéni választókerületekre alapozott választási rendszer volt érvényes, ezekben az időkben bejutási korlát értelemszerűen nem volt. Magyarországon elsőként az 1919-es IX. néptörvény (amely alapján nem bonyolítottak egyetlen választást sem), illetve az 1925-ös választási törvény honosította meg a listás (akkori kifejezéssel lajstromos) választás intézményét. Egyik törvény sem határozott meg bejutási küszöböt, a pártok a megszerzett szavazatok arányában jutottak mandátumhoz. Az 1938-as választási törvény megszüntette az országos listákat, helyettük pedig bevezette a vármegyei listákat. Ezek esetében a törvény 7. §-a kimondja az arányosság követelményét, tehát nem állapít meg választási küszöböt. A vármegyei lajstromok által elérhető helyek alacsony száma (a vármegyék többségében 1-2) miatt ezen helyeken az adminisztratív bejutási küszöb olyan magasnak adódott, hogy szinte kizárólag a Magyar Élet Pártja juthatott mandátumhoz. Az 1945-ös választási törvényben 14 000 szavazatért járt egy képviselői mandátum, illetve ugyanezt a modellt vette át az 1947-es választási törvény is. Ez volt az első parlamenti küszöb, amely nem relatív, hanem abszolút küszöböt határozott meg. Az 1949-es választásokra lényegében ugyanez a rendszer maradt életben, ám értelmét veszítvén. A Népfront indulásával a pártok közötti vetélkedés megszűnt. A Népfront választási monopóliuma a tét nélküli választást eredményezte, ahol az egyetlen induló gyakorlatilag tetszőleges mértékben lépte át a választási küszöböt.

Az 1990-es rendszerváltás előtt az Országgyűlés a választásokra készülve 4%-os bejutási küszöböt jelöltek ki, amelyet a megyei pártlistákra adott szavazatok alapján határoztak meg. A közös és kapcsolt listán induló pártok számára 10, illetve (három vagy annál több párt közös listájára) 15%-os bejutási küszöböt írtak elő. Az 1990-es országgyűlési választás után az Alkotmánybíróság egy panasz nyomán megvizsgálta a bejutási küszöböt, de azt nem találta az Alkotmánnyal ellentétesnek. Az 1994-es választásokra az önállóan induló pártokra vonatkozó küszöböt 5%-ra emelték, ez az előírás azóta érdemben változatlan. 2003-ban az 5%-os küszöböt emelték át a Európai Parlament képviselőinek megválasztásáról szóló törvénybe is.

A választási küszöböt jelenleg a 2011. évi CCIII. törvény 14.§-ának két szakasza szabályozza. Ennek értelmében az önállóan induló pártlistáknak 5%-ot, két párt közös pártlistájának 10%-ot, három vagy több párt közös listájának legalább 15%-os támogatást kell kapnia a listás mandátum elnyeréséhez. Magyarországon a 2018-as választás óta a választási küszöb egyben a frakcióalapítási küszöb is. Az 5%-os támogatottságot megszerző pártoknak van joguk országgyűlési frakciót alapítani, az az alatti szervezeteknek viszont nincs.

Más országokban

Izrael

Izrael a túlságosan alacsonyan tartott választási küszöb talán legismertebb példája. Az izraeli társadalom kezdetétől fogva rendkívül szegmentált. A vallási, etnikai és politikai tekintetben sokszínű ország szavazói a legkülönfélébb pártokat támogatják, amelyeknek választási programjai csak nehezen összeegyeztethetők egymással. Az ország 1947-es megalapítása után a választási küszöböt 1%-on állapították meg. Az 1950-es évektől az 1980-as évekig tartott választásokon rendszeresen 12-15 párt jutott be a parlamentbe. A sokszor radikális kis pártok igényei miatt az 1980-as évekre nehézzé vált a nagy pártok számára a kormánytöbbség megalkotása, majd egyben tartása. Elkezdődött az izraeli belpolitika egyik leghosszabb ideig zajló szélmalomharca, a minimális társadalmi bázissal rendelkező kispártok kiszorítása a parlamentből. 1988-ban a küszöböt 1%-ról 1,5%-ra emelték. A lépés kis hatással volt csak a választási eredményekre. 1988-ban még 15, 1992-ben 10, 1996-ban 11 párt jutott a parlamentbe. (Jól illusztrálja az izraeli parlament tagoltságát, hogy az 1996 és 1999 között működő első Netanjahu-kormányt hat parlamenti párt támogatta, de a kormányzat mögött a képviselők így is csak a parlament 55%-át tették ki. Az ugyanezen időszakban a kormányt támogató Nemzeti Vallásos Párt hét minisztert adott a kormánynak, miközben csak öt parlamenti képviselője volt.) 2003-ban újabb kísérletet következett a küszöb felemelésére, ekkor 2%-ra emelték azt fel, ám az eredmény elmaradt, a parlamentbe továbbra is 11-et meghaladó számú párt képviselői ültek, a stabil kormánytöbbség fenntartása pedig visszatérő probléma maradt. 2013-ban a küszöböt 3,2%-ra emelték, de ekkorra az izraeli társadalom annyira szegmentálódott, hogy ez nem csökkentette a parlamentbe jutó pártok számát. A 2019-et követő két évben öt választást kellett tartani, mert a Kneszetbe képviselőket küldő pártok képtelenek voltak megegyezni a kormányalakításban.

Németország

Az FPD elkeseredett aktivistái az 5%-os küszöb elbukásának estéjén

A német nyelven fünf-prozent-Hürde (öt százalékos gát) névvel illetett intézkedés a német választási rendszer egyik legtöbbet emlegetett intézménye. A Köztársaság idején a választásokat küszöb nélküli rendszerben bonyolították, amely igen nagy számú törpepártot juttatott be a Reichstagba. Jellemző, hogy 1924-es májusi választáson 13 párt jutott képviselethez. Az éles politikai szembenállás mellett az elaprózódott pártstruktúra lehetetlenné tette a stabil kormánytöbbség kialakítását, ezért még abban az évben újra választást kellett tartani. Az 1924 decemberi megismételt választáson a Reichstagban képviselt pártok száma 14-re nőtt, ami ismét lehetetlenné tette egy stabil kormánytöbbség felállítását. A pártok Hans Luther szakértői kormányának felállításával próbálták meg áthidalni a nagy számú koalícióképtelen párt által jelentett problémákat. A nagy számú frakció által felszabdalt, veszekedésbe hajló végtelen vitákkal terhelt német parlament rendkívül népszerűtlenné vált a polgárok körében, akik egyre inkább a parlamentarizmussal szemben álló erők, a nemzetiszocialisták és a kommunisták irányában kezdtek tájékozódni. A német politikai gondolkodás a Weimari Köztársaság népszerűtlenségét a parlament működésképtelenségének is tulajdonította.

A küszöb bevezetésére az NSZK-ban a második világháború után, 1953. július 8-án került sor. Az 1949-es választáson még 10 párt jutott képviselethez a bonni parlamentben, az 1953-as új törvény alapján megválasztott Bundestagban már csak hat. A korlát bevezetése főként a korábban sikeres regionális pártok kimúlását eredményezte, ezek közül csak a bajor CSU tudott megkapaszkodni az országos politikában. A regionális kötődésű pártokat a későbbiekben is sújtotta a küszöb, a csak egyes országrészekben népszerű pártoknak (pl. az egykori NDK-ban erős PDS-nek, vagy a főkény nyugatnémet bázisú FPD-nek és Zöldeknek) többször is erősen meg kellett küzdenie a küszöb átlépéséért az országos választásokon.

Oroszország

A Szovjetunió széthullása utáni időszakban többször is kísérleteztek a parlamenti küszöb „finomhangolásával”. Az első választásokat a szovjet időkből megörökölt szabályok alapján bonyolították: a Duma 450 képviselőjéből 225-öt választottak listás szavazással, a mandátumokat az 5%-os küszöböt elérő pártok kaphatták meg. A zűrzavaros években azonban az orosz pártstruktúra rendkívül felszabdalttá vált, a küszöböt nyolc párt is elérte, így az 1993-as választás a küszöb ellenére egy teljesen széttagolt, Borisz Jelcin elnökkel szemben álló parlamentet eredményezett. Az 1995-ös (előrehozott) választáson a küszöb már jobban működött, négy párt szerzett mandátumot pártlistáról, ám az elnök mögött álló többség kialakítása. Az 1999-es választásokra ezért egy formabontó, kettős kritériumú intézményesített választási küszöbben készült fel az orosz állam: A „fő küszöb” továbbra is öt százalék volt, azonban ha az 5%-ot el nem érő pártok együttes eredménye nem érte el az összes leadott szavazatok 50%-át, akkor a 3% fölötti eredményt elérő pártok is eredményeik sorrendjében részesülhetnek a szétosztandó listás mandátumokból egészen addig, amíg a küszöbön felülre kerülő pártok együttesen el nem érik az összes leadott szavazat 50%-át. Ez az arányosságot erősíteni szándékozó kettős küszöb csak két választáson át élt, a "kisküszöb" alkalmazására egyik alkalommal sem került sor. (1999-ben egyetlen párt sem végzett a 2 és 5 százalék közötti sávban, 2003-ban az 5%-ot meghaladó négy párt együttes eredménye 70% fölött volt.) 2005-ben Vlagyimir Putyin elnök teljesen átrajzolta a választási rendszert. A választókerületeket megszüntette, a választórendszert pedig teljesen arányos listás rendszerré alakították át. Hogy megelőzzék a politikai paletta felaprózódását a küszöböt megemelték 7%-ra. A 7%-os küszöb a 2007-es és a 2011-es választásokon volt érvényben, majd visszatértek a korábbi rendszerhez.

Törökország

A Népi Demokrata Párt hívei a küszöb átlépését ünneplik Isztambulban 2015-ben

1980 előtt a török belpolitikai élet folyamatos krízist élt át. Az egymással vetélkedő jobb- és baloldali pártok szinte kormányozhatatlanná tették a polgárháború peremén tántorgó országot. A permanens kormányválságnak 1980-ban a török hadsereg puccsa vetett véget. A hatalomátvétel után a katonai kormányzat egy ideiglenes nemzetgyűlést nevezett ki, amelynek feladatául szabta egy új, működőképes parlamentet szavatoló alkotmány létrehozását. A hunta vezetőinek kívánsága az volt, hogy a török választások egyértelmű eredménnyel járjanak, a kormányalakítás könnyű, a ciklusközepi kormányválságok és miniszterelnök-cserék pedig elkerülhetők legyenek, illetve a baloldali és kurd pártok ne kerülhessenek kormányzati pozícióba. Az alkotmányozó nemzetgyűlés az összetett feladatot egy egyedülállóan magas, 10%-os bejutási küszöb megállapításával oldotta meg. A magasan tartott török küszöböt számtalan kritika érte a későbbiekben. A 10%-os bejutási küszöb képes volt ugyan szavatolni egy stabil kormányzati hátteret adó parlament megválasztását, ám az ország politikai megrázkódtatások sorát szenvedte el a parlamenten kívül rekedt politikai erők radikalizálódása, illetve a pártstruktúra olykor radikális átalakulásai miatt.

Országok választási küszöb nélkül

Értelemszerűen nincs választási küszöb azon országokban, amelyekben nem listás rendszerben zajlik a választás. Ezek közé tartozik az egyéni választókerületekre épülő brit, fehérérosz és francia választási rendszer. A listás választások során nem alkalmaz küszöböt Finnország, Dél-Afrika és Hollandia. Szintén nem tartalmaz választási küszöböt Portugália, Bosznia-Hercegovina és Észak-Macedónia regionális listákkal (ún. kislistákkal) működő rendszere.

A választási küszöb működése

Emlékezetesebb bukások és átcsúszások

Magyarországon

• Az 1990-es választáson 4% volt az érvényes küszöb. A bejutási határhoz közel végzett a történelmi szociáldemokrata párt örökségét valló Magyarországi Szociáldemokrata Párt (3,55), illetve az önmagára a Kádár-rendszer politikai örököseként tekintő Magyar Szocialista Munkáspárt (3,68%). A két bukásnak főként a politikai baloldalon lettek hosszútávú következményei. Az MSZDP néhány év alatt kiszorult a politikai porondról, átengedvén a szociáldemokrata párt szerepét az parlamentbe bejutó Magyar Szocialista Pártnak. Az MSZMP kispárti létre rendezkedett be és még évtizedeken keresztül folytatta működését, de Magyarországon – ellentétben más rendszerváltó kelet-európai országokkal – a politikai balszél tartósan parlamenti képviselet nélkül maradt.
• Az 1994-es választáson az 5%-os küszöbhöz legközelebb a Munkáspárt (3,18%) járt. Említendő a korábban országgyűlési frakcióval rendelkező MIÉP 1,58%-os veresége.
• 1998-ban ismét a Munkáspárt (3,95%) közelítette meg legjobban a küszöböt.
• 2002-ben a MIÉP ismét parlamenti pártként bukott el 4,37%-kal.
• 2006-ban az MDF 5,04%-os eredményt ért el, amivel éppen csak meg tudták őrizni parlamenti jelenlétüket. A párt alig 2428-cal szerzett több szavazatot az aktuális küszöbnél, ez az országgyűlési választások történetének legszűkebb "átcsúszása".
• 2009-ben az EP-választáson az SZDSZ alig 2,16%-os eredménye a párt nagyon súlyos vereségét jelentette. A nagy múltú liberális pártban a küszöb elbukását követően olyan súlyos szervezeti és politikai válság alakult ki, hogy az egy évvel későbbi országgyűlési választáson már elindulni sem tudott.
• 2014-ben az EP-választáson az LMP ért el 5,04%-os eredményt. A párt az 5%-os határnál 930-cal szerzett több szavazatot. Ez a magyarországi EP-választások történetének legalacsonyabb mandátumot érő választási eredménye.

Európában

• A választási küszöb működésének minden bizonnyal legszélsőségesebb példája a 2002-es törökországi választásé. A 10%-os választási küszöböt az 1999-ben megválasztott parlament minden pártja elbukta. A magasra emelt küszöböt mindössze két párt tudta átlépni, az öt és tíz százalék közötti zónában azonban további öt párt rekedt meg, ezek képviselet nélkül maradtak. A győztes iszlamista Igazság és Fejlődés Pártja a szavazatok 34%-ával a képviselői helyek kétharmadához jutott, a szavazók 46,33%-a politikai képviselet nélkül maradt a parlamentben. A választási eredmény megrázta a török belpolitikát és új irányt szabott az ország fejlődésének.
• 2015-ben a lengyelországi választásokon az önállóan induló pártok számára 5, a szövetségben induló pártok számára 8%-os küszöb volt érvényben. Az akkori lengyel baloldal teljesen visszaszorult, népszerűsége alacsony volt, szervezetileg szétesett. A választások előtt hat baloldali párt létrehozta az Egyesült Baloldal nevű választási szövetséget, amely azonban rendkívül népszerűtlennek bizonyult, a választások előtti közvélemény-kutatások olykor csak 3-4%-ra mérték a szövetséget. A választáson az EB a szavazatok 7,55%-át gyűjtötte, ezzel egyetlen mandátumot sem szerzett. A demokratikus lengyel választások történetében először fordult elő, hogy egy teljes politikai oldal (esetünkben a baloldal) képviselet nélkül maradjon a parlamentben. A 2015-ös választásokon a szavazók 16%-a támogatott mandátumhoz nem jutó pártot. A baloldal bukása abszolút többséghez juttatta a Jog és Igazságosság pártot, amely kormányt alakíthatott.
• 2013-ban Németországban 5%-os küszöb volt. A liberális FDP a második világháború utáni (nyugat)német parlament állandó szereplője volt; egyedülállóan hosszú időn, 48 éven át volt kormánypárt. A párt a 2009-'13-as ciklusnak a Bundestag harmadik legerősebb frakciójával, a kormányzó koalíció tagjaként indult neki. A 2013-as választások idején a FDP népszerűsége már évek óta a küszöb környékén stagnált, mégis óriási meglepetés volt, hogy a liberális párt a szavazatok 4,8%-át megszerezve kiesett a Bundestagból. A modern német parlamentarizmusban ekkor fordult elő elsőként, hogy a liberális politikai szegmens parlamenti képviselet nélkül maradt. A kiesés nem volt végzetes az FDP számára. A párt négy év múlva új vezetőkkel és újragondolt politikai mondanivalóval (pl. bevándorlásellenes tézisekkel) megerősödve tért vissza a Bundestagba.
• A 2017-es osztrák választás előtt a 12-15%-os népszerűségű Zöld Párt nem vette fel a párt választási listájára Peter Pilzet, a zöldmozgalom és a párt emblematikus politikusát, aki korábban többször kritizálta a párt működését. Pilz válaszul kilépett a Zöld Pártból és saját választási listát indított. A konfliktus katasztrofális következményekkel járt a zöldmozgalom politikai képviseletére. A 2013-ban még 12%-os támogatottságú párt népszerűsége zuhanni kezdett, a választáson már csak 3,7%-ot értek el. A Zöld Párt 31 év parlamenti politizálás után kényszerült távozni a törvényhozásból. A sors fintora, hogy a „pártütő” Pilz listája átlépte a 4%-os küszöböt, így Pilz képviselő maradhatott.

Az elvesző szavazatok aránya az egyes választásokon

Az első, 1990-es választásokon a listás szavazatoknak még 15,81%-a érkezett olyan pártlistára, amely végül nem érte el az akkor még csak 4%-os határt. Az első tapasztalatok után a választók gyorsan megtanulták, hogy szavazataikkal inkább a bejutásra esélyes pártokat érdemes segíteniük, így a következő választáson a végül elbukó pártokra adott szavazatok aránya folyamatosan csökkent. (Ezen folyamatban az is szerepet játszhatott, hogy az induló pártlisták száma is visszaesett, a kis pártok már a jelöltállításnál elbuktak.) Az országgyűlési választásokon 2006-ban adtak le a legkevesebben "elvesző szavazatot", akkor mindössze a szavazatok 3,22%-a nem eredményezett mandátumot. Az EP választásokon 2014-ben a szavazatok 99,09%-a mandátumot eredményezett. A 2010-es évek tapasztalatai alapján az az összegzés adható, hogy a küszöbnek köszönhetően a szavazatok 1-8%-a vész el.