Frakció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A frakció a politikai életben egy politikai párt tagjainak szervezett csoportosulása. Ma általában szűkebb értelemben, egy politikai párt parlamenti (országgyűlési) illetve helyi önkormányzati képviselőcsoportjának megnevezésére használják.

Általánosabb értelemben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általánosabb értelemben a politikai párton belüli frakció olyan párton belüli csoportosulás, amely nem ért egyet a párt politikai irányvonalával vagy annak bizonyos kérdéseivel, külön álláspontot képvisel, esetleg külön szervezeti központot hoz létre és a csoportosuláshoz tartozókat a külön álláspont képviseletére kötelezi. A kommunista pártok a legszigorúbban tiltják tagjaiknak a párton belüli frakciók alakítását (a "frakciózás" tilalma), mivel úgymond "A frakció megbontja a forradalmi párt eszmei, politikai és szervezeti egységét, aláássa a pártfegyelmet, akadályozza a pártot céljainak megvalósításában."[1]

A frakció mint képviselőcsoport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A parlamenti képviselőcsoport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

"A pártok képviselőcsoportjai (a frakciók) a modern parlamentek, a parlamenti kormányzati rendszerek alapintézményei. A pártok éppen az Országgyűlésben működő képviselőcsoportjaik révén valósíthatják meg hatékonyan alkotmányos feladatukat, a népakarat közvetítését.

A frakciók a politikai véleményformálás, a vélemény egységes képviseletének eszközei. Lehetővé teszik, hogy több száz szétszórt, egyéni vélemény helyett néhány egyértelmű álláspont, vélemény jelenjen meg és ütközzön a parlamenti vitájában. A frakciószerveződés tehát jelentősen növeli a parlament működésének hatékonyságát és a stabilitását."[2]

A frakciók megalakítása Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az Alaptörvény szerint az országgyűlési képviselők tevékenységük összehangolására a Házszabályban meghatározott feltételek szerint képviselőcsoportot alakíthatnak.
  • A Házszabály szerint az ugyanazon párthoz tartozó képviselők hozhatnak létre képviselőcsoportot.
  • Az 1990-94-ben a Házszabály szerint legalább 10 képviselő alakíthatott képviselőcsoportot. Az 1994-ben elfogadott új Házszabály szerint ehhez már legalább 15 képviselő kellett. Ezt a rendelkezést az Alkotmánybíróság 1998-ban alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette, mivel megakadályozta a választási küszöböt (5%-ot) átlépő pártokat (1998-ban a MIÉP-et) abban, hogy frakciót alakítsanak, ha 15-nél kevesebb képviselőjük jutott be a parlamentbe. A frakcióalakítás szabályait ezért újból rendezni kellett a Házszabályban. A mulasztást csak a 2007 decemberében elfogadott házszabály-módosítás orvosolta. E szerint frakciót legalább 10 képviselő alakíthat. Frakciót alkothatnak az ugyanahhoz a párthoz tartozó képviselők akkor is, ha számuk ugyan nem éri el a tízet, de pártjuk listáról szerzett mandátumot, feltéve ha közülük mindenki ehhez a képviselőcsoporthoz csatlakozik.
  • A Házszabály helyébe lépő, az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló, 2012. április 20-tól hatályos országgyűlési határozat a korábbiaknál szigorúbb feltételeket támaszt a frakcióalakításhoz. Eszerint csak azokhoz a pártokhoz (jogutódjához) tartozó képviselők alakíthatnak frakciót, amely pártok a képviselők előző választásán országos listát állítottak és mandátumot szereztek.
  • A 2013. szeptember 1-től hatályos házszabályi rendelkezések szerint: ha a közös listát állító és mandátumot szerző pártok közös frakciót alakítanak, akkor ehhez továbbra is 12 képviselő szükséges, de egy önálló országos listát állító párt már 3 képviselővel is alakíthat frakciót.
  • A képviselő csak egy frakciónak lehet tagja. A képviselő a frakcióból kiléphet, és a frakció is dönthet úgy, hogy valamely tagját kizárja. A kilépett vagy kizárt képviselőt függetlennek kell tekinteni. Az így függetlenné vált képviselő azonban hat hónap elteltével bármely képviselőcsoporthoz csatlakozhat. A független képviselők frakcióalakítására 1994-tól az országgyűlés Házszabálya sem ad lehetőséget.[3]

A frakciók feladatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A frakcióalakítás célja a képviselők országgyűlési tevékenységének összehangolása. A frakciók feladatai (jogosultságai) is alapvetően ezt szolgálják.
  • A plenáris (és bizottsági) vitában a képviselőcsoportok általában politikailag egységesen lépnek fel. A törvényjavaslatok és más indítványok támogatásáról vagy elutasításáról a frakciók állást foglalnak és tagjaiktól többnyire ennek megfelelő szavazást várnak el. A frakciófegyelmet különböző módon biztosítják.

A frakcióknak és vezetőiknek meghatározó szerepük van a parlamenti munka számos fontos kérdésében. Ilyen például a parlamenti tisztségviselők és a bizottságok tagjainak jelölése, a plenáris ülések napirendjének kialakítása. A képviselők a frakciók „delegáltjaiként" vesznek részt a parlamenti bizottságok munkájában. A plenáris ülés vitáinak szabályai is a frakciótagolásra épülnek, miszerint mindig más frakcióhoz tartozó képviselőnek kell szót adni, kormánypárti-ellenzéki változó sorrendben, illetőleg a limitált vitáknál képviselőcsoportonként egy-egy képviselő szólalhat fel.

A frakciók szervezete és működése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Házszabály rendelkezései csak a legfontosabb, garanciális jelentőségű kérdésekre térnek ki: a frakció megalakítására, megszűnésére és gazdálkodására. Rendelkeznek arról is, hogy a frakció tagjai sorából vezetőt, helyetteseket és más tisztségviselőket választ.
  • A frakciók szervezetének és a működésének részletes szabályait a frakció által elfogadott Alapszabály vagy Szabályzat határozza meg. A frakciószabályzatok nem jogi normák, de azáltal, hogy meghatározzák a képviselőcsoportok működését, szervezetét, befolyásolják a frakciótagok jogainak gyakorlását, lehetőségeit.
  • Ha a frakcióvezető akadályoztatva van, jogait a helyettese gyakorolja.
  • A frakcióvezető feladata, hogy a képviselőcsoport véleményét különböző fórumokon képviselje, fontos kérdésekben ismertesse a frakció álláspontját a plenáris üléseken, intézze a frakció ügyeit, illetve biztosítsa a képviselők jelenlétét az Országgyűlés ülésein.
  • A frakcióvezetők számára a házszabályi rendelkezések jelentős jogosítványokat biztosítanak. Így például szavazati joggal tagjai a Házbizottságnak, javaslatot tehetnek a bizottságok által elutasított indítványok tárgysorozatba-vételére, megjelölhetik azokat a képviselőket, akik azonnali kérdéseket tesznek fel stb. Az Alaptörvény szerint az Országgyűlés feloszlatása előtt a frakcióvezetők véleményét is ki kell kérni.[4]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Politikai kisszótár. Kossuth Könyvkiadó,Budapest 1976. 120. old.
  • parlament.hu

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Politikai kisszótár 120. old.
  2. Parlament.hu
  3. Ugyanott.
  4. Ugyanott.