Vörhenyeshasú kakukk
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Cacomantis variolosus (Horsfield & Vigors, 1826) | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Vörhenyeshasú kakukk témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Vörhenyeshasú kakukk témájú kategóriát. |
A vörhenyeshasú kakukk (Cacomantis variolosus) a madarak osztályának kakukkalakúak (Cuculiformes) rendjébe, ezen belül a kakukkfélék (Cuculidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Thomas Horsfield és Nicholas Aylward Vigors írták le 1826-ban, a Cuculus nembe Cuculus variolosus néven.[3]
Alfajai[szerkesztés]
- Cacomantis variolosus addendus Rothschild & Hartert, 1901
- Cacomantis variolosus aeruginosus Salvadori, 1878
- Cacomantis variolosus blandus Rothschild & Hartert, 1914
- Cacomantis variolosus dumetorum (Gould, 1845)
- Cacomantis variolosus everetti Hartert, 1925
- Cacomantis variolosus infaustus Cabanis & Heine, 1863
- Cacomantis variolosus macrocercus Stresemann, 1921
- Cacomantis variolosus oreophilus Hartert, 1925
- Cacomantis variolosus sepulcralis (S. Muller, 1843)
- Cacomantis variolosus variolosus (Vigors & Horsfield, 1827)
- Cacomantis variolosus virescens (Bruggemann, 1876)
- Cacomantis variolosus websteri Hartert, 1898[2]
Előfordulása[szerkesztés]
Ausztrália, Indonézia, a Fülöp-szigetek, Kelet-Timor Malajzia, Mianmar, Palau, Pápua Új-Guinea, a Salamon-szigetek, Szingapúr és Thaiföld területén honos.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, mangroveerdők és cserjések, valamint legelők és vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 21–28 centiméter, testtömege 34 gramm.[3]
 |
Életmódja[szerkesztés]
Legfőképp rovarokkal táplálkozik, különösen szőrös hernyókkal.[3]
Szaporodása[szerkesztés]
Fészekparazita, mint a legtöbb kakukkfaj. Szaporodási ideje szeptembertől januárig tart. A dajkamadár fészkébe 1 tojást helyez.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. április 3.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. április 3.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. április 3.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. április 3.)
