Vörhenyesfarkú tüskebujkáló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vörhenyesfarkú tüskebujkáló
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Légykapófélék (Muscicapidae)
Nem: Cercotrichas
Faj: C. galactotes
Tudományos név
Cercotrichas galactotes
(Temminck, 1820)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vörhenyesfarkú tüskebujkáló témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vörhenyesfarkú tüskebujkáló témájú médiaállományokat és Vörhenyesfarkú tüskebujkáló témájú kategóriát.

A vörhenyesfarkú tüskebujkáló (Cercotrichas galactotes) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez és a légykapófélék (Muscicapidae) családjához tartozó faj.[1]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Coenraad Jacob Temminck holland ornitológus írta le 1820-ban, a Sylvia nembe Sylvia galactotes néven.[2] Egyes szervezetek az Erythropygia nembe sorolják Erythropygia galactotes néven.[3]

Alfajai[szerkesztés]

A következő két afrikai alfaját újabban többnyire önálló fajként, a Cercotrichas minor alfajaiként tartják számon.

  • Cercotrichas galactotes minor
  • Cercotrichas galactotes hamertone

Előfordulása[szerkesztés]

A költőidőszakban Európa és Észak-Afrika mediterrán vidékein, a Közel-Keleten és Pakisztánban él. Részben vándormadár, az állomány egy része télen Kelet-Afrikába és India melegebb területeire költözik.

Természetes élőhelyei szubtrópusi és trópusi lombhullató erdők, füves puszták, szavannák és cserjések, folyók és patakok környékén, valamint ültetvények, vidéki kertek és városias régiók. Vonuló faj.[4]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 15 centiméter, testtömege 20–28 gramm,[2] szárnyfesztávolsága pedig 22–27 centiméter. Feje, háta és szárnyai és farka vörhenyesbarnák, hasa piszkosfehér. Vékony fehér és barna szemsávja van.

Életmódja[szerkesztés]

Gerinctelenekkel, főleg rovarokkal táplálkozik.[2]

Szaporodása[szerkesztés]

Cuculus canorus canorus + Cercotrichas galactotes

Fészekalja 3-4 tojásból áll.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma nagy és stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. június 22.)
  2. a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. június 22.)
  3. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. június 22.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. június 22.)

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]