Trencsénsztankóc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Trencsénsztankóc (Trenčianske Stankovce)
TrencStankovce.jpg
Utcakép
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Trencséni
Járás Trencséni
Turisztikai régió Felső-Vágmente
Rang község
Első írásos említés 1212
Polgármester Eva Beňovičová
Irányítószám 913 11
Körzethívószám 032
Népesség
Teljes népesség 3074 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 125 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 208 m
Terület 24,50 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Trencsénsztankóc  (Szlovákia)
Trencsénsztankóc
Trencsénsztankóc
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 50′ 30″, k. h. 17° 59′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 50′ 30″, k. h. 17° 59′ 00″
Trencsénsztankóc weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Trencsénsztankóc (szlovákul Trenčianske Stankovce) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Trencséni járásban. Kisszaniszló, Nagyszaniszló, Rozvád és Vágszállás egyesítése. 2011-ben 3074 lakosából 2988 szlovák volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Trencséntől 8 km-re délre fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A község területén már a történelem előtti időkben is éltek emberek. Ezt bizonyítják a Nagyszaniszló és Vágszállás területén a Dlhé és Krátke Hradištia nevű településrészen talált régészeti leletek, melyek egykori erődített településre utalnak. Sztankóc első írásos említése "possessio Stanuk" néven 1345-ből származik. Az egykor egységes település a 15. században két falura oszlott, Nagy- és Kissztankócra. Kissztankóc 1410-ben "Parva Stank" néven tűnik fel. 1439-ben Nagysztankócot is megemlítik "Noghstankouecz" alakban. A település nevének eredete a szláv Stanislav névre megy vissza, melyet később Szaniszló névre magyarosítottak. Sztankóc kezdetben a helyi nemes Sztankóczi család birtoka volt, majd kihalásuk után a Bársony, Kolocsanyi, Ruttkay, Décsi, Ottlik, Szilvay és Tersztyánszky családoké volt. Később a trencséni váruradalom része lett. A trencséni uradalom urbáriuma szerint 1549-ben malom állt a településen, mely a nagybiróci evangélikus egyházhoz tartozott. A két település a 16. század végétől a nagybiróci uradalmi majorhoz tartozott, csak a 19. században lett önálló. 1663-ban a török égette fel a két falut. 1708-ban a közvetlen közelében dúlt a trencséni csata. A 17. században említik a nagybiróci kompot, mely a Vágon át szállította az utasokat és a mai Sztankóc területén működött. Lakói főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak, de voltak köztük kézművesek is. 1683-ban Nagysztankócon két mészáros és egy takács űzte mesterségét. A 18. században fakereskedés, 1875-ben fűrészmalom üzemelt a községben. 1877-ben Kissztankócon molnár, három kocsmáros és kovács is működött. A 19. század második felében uradalmi pálinkafőzdéje és téglagyára is volt.

Vályi András szerint "SZTANKÓCZ. Kis, és Nagy Sztankócz. Két tót faluk Trentsén Várm., amannak földes Ura B. Révay Uraság, melly fekszik Rozvaczhoz, ’s Turnához közel; ennek pedig Gr. Illésházy Uraság, fekszik Szeleczhez közel, és annak filiája; lakosaik katolikusok; földgyeik jól termők, fájok, réttyek, legelőjök elég van." [2]

Fényes Elek szerint "Sztankócz, (Kis), tót falu, Trencsén vmegyében, közel a Vágh bal partjához: 202 kath., 102 evang., anya templommal, termékeny jó határral. F. u. többen. Ut. p. Trencsén 2 óra. " [3]

"Sztankócz (Nagy), tót falu, Trencsén vmegyében, 240 kath., 346 evang., 6 zsidó lak. Nagy erdő. F. u. a dubniczai uradalom. " [3]

Rozvád első írásos említése 1212-ben történt "terra Rozowag" alakban. Később "Rozvacz, Raxowag, Roswas" neveken szerepel a különböző forrásokban. Eredetileg a Bazini grófok birtoka volt, majd a trencséni Demján és Pribic családé. A 16. század végétől határának egy része a trencséni váruradalomhoz, ezen belül a nagybiróci uradalmi major igazgatása alá tartozott. 1663-ban a települést felégette a török. 1746-tól Rozvád önálló uradalmi major lett. Lakói mezőgazdasággal, halászattal foglalkoztak, melynek nagy hagyományi voltak a településen. 1877-ben a falunak két kocsmárosa, ezen kívül uradalmi pálinkafőzdéje is volt.

Vályi András szerint " ROZVALD. Trents. Várm. földes Ura Gr. Illésházy Uraság, fekszik Turnóhoz közel, mellynek filiája. " [2]

Fényes Elek szerint " Rozvadz, tót falu, Trencsén vgyében, a dubniczi uradalomban: 186 kath., 16 evang. lak. Ut. p. Trencsén. " [3]

Vágszállás első írásos említése 1403-ban "Zedlysna" alakban történt. 1496-ban "Zedlych", később "Sedlych, Zelychna, Sedlyznye" néven szerepel a korabeli forrásokban. Nemesi község volt számos birtokossal, közülük a Szedliczky, Kopcsászkó, Bremecskó, Glosz, Dubniczky, Adamovszky, Szilágyi, Valentini, Omaszta, Nevedzky, Szilvay, és Thurzó családok a jelentősebbek. Köztük találjuk a cseh származású Lipszky családot, melynek birtoka a neves térképész Lipszky János halála után a gölnicbányai Seldenreich családé lett, akik a 19. században Zsolnayra magyarosították nevüket. 1877-ben a faluban több kézműves, így kőműves, kovács és asztalos is volt.

Vályi András szerint " SZEDLICZNA. Tót falu Trentsén Várm. földes Urai több Urak, lakosai katolikusok, fekszik Turnához közel, mellynek filiája, határja meglehetős, javai külömbfélék." [2]

Fényes Elek szerint " Szedliczna, tót falu, Trencsén vmegyében, a Vágh balpartján: 158 kath., 33 evang., 30 zsidó lak. Termékeny határ; jó rét és legelő; erdő; synagoga. F. u. többen. Ut. p. Trencsén 1 óra. " [3]

1910-ben Kisszaniszlónak 352, Nagyszaniszlónak 704, Rozvádnak 217, Vágszálllásnak 206, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig valamennyi falu Trencsén vármegye Trencséni járásához tartozott. A négy települést 1972-ben egyesítették.

2001-ben 2800 lakosából 2758 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A község modern római katolikus temploma 1994-ben épült.
  • Kisszaniszló evangélikus temploma 1784-ben épült.
  • Nagyszaniszló haranglába 1859-ben épült klasszicista stílusban.
  • Kisszaniszló és Vágszállás haranglába 18. századi népi alkotás.
  • Vágszállásnak egykor zsinagógája is volt, mely a II. világháborúban semmisült meg.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vágszálláson született 1766. április 10-én és hunyt el 1826. május 2-án Lipszky János katonatiszt, térképész, a magyar térképészet egyik meghatározó alakja.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]