Tolnai Gábor (irodalomtörténész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Tulipanos (vitalap | szerkesztései) 2021. február 26., 11:27-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Magyar esszéírók kategória hozzáadva (a HotCattel))
Tolnai Gábor
SzületettTolnai Gábor
1910. december 29.
Kunszentmiklós
Elhunyt1990. február 17. (79 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaBerkovits Ilona
Foglalkozásaíró, irodalomtörténész, esszéíró, könyvtáros, egyetemi tanár
Tisztsége
IskoláiFerenc József Tudományegyetem (–1934)
KitüntetéseiBaumgarten-díj (1940)
József Attila-díj (1960)
Akadémiai Aranyérem (1980)
SírhelyeFiumei Úti Sírkert[1]
Az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója
Hivatali idő
1946 1947
ElődGyörke József
UtódVarjas Béla
SablonWikidataSegítség

Tolnai Gábor (Kunszentmiklós, 1910. december 29.[2]Budapest, 1990. február 17.[3]) irodalomtörténész, esszéíró, egyetemi tanár, az MTA tagja.

Életpályája

Szülei: Tolnai Béla (1879-1962)[4] kereskedő és Schwarcz Irén (1890-1963)[5] voltak.[6] Budapesten érettségizett a református gimnáziumban. Egyetemi tanulmányait Szegeden végezte, Sík Sándor és Mészöly Gedeon tanítványa volt. 1933-ban szerzett tanári és bölcsészdoktori diplomát. Egyik alapító tagja volt a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának.

Egyetemi évek alatt ebben az épületben élt Tolnai Gábor és Radnóti Miklós

1934-től az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa, 1946-1947 között főigazgatója volt. 1948-ban az MTA levelező, 1962-ben pedig rendes tagja lett. 1948-1949 között a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban az egyetemi és tudományos főosztály élén működött. 1949-1950 között római követ volt. 1953-1980 között az ELTE régi magyar irodalomtörténeti tanszékének vezetője.

Szerkesztette a Magyar Századok, a Régi Magyar Prózai Emlékek, A Múlt Magyar Tudósai című könyvsorozatot. 1953-1959 között az Irodalomtörténeti Közlemények, 1957-1962 között pedig a Kortárs című folyóiratot is szerkesztette. 1965-től szerkesztette a Magyar Tudományos Akadémia idegen nyelvű irodalomtörténeti folyóiratát, az Acta Litteraria Academiae Scientiarum Hungaricae-t. 1952-1973 között a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottságában titkári, majd elnöki tisztet töltött be.

2017. október 14-én Falcsik Mari költőnő egy 1974-ben vizsgáztatóként elkövetett abúzusról számolt be.[7]

Társasági tagság

Művei

  • A szabadvers és a lírai formák válsága (1931)
  • Erdély magyar irodalmi élete (1933)
  • Régi magyar főurak (1939)
  • Végzetes esztendők (1945)
  • Vázlatok és tanulmányok (1955)
  • Évek – századok (1958)
  • A tenger és a szél (1964)
  • Itália dicsérete (1965)
  • Federico García Lorca (1968)
  • Tanulmányok (1970)
  • Örökség és örökösök (1974)
  • Maradj velem, mert beesteledett (1977)
  • Nőnek az árnyak (1981)
  • Fejedelmi Erdély (1984)
  • Szóbeli jegyzék. Róma 1949–1950 (1987)
  • Árnyból szőtt lelkek, Hoffmann Edith sziluettjei (1988)

Jegyzetek

Források

További információk

  • Kortárs magyar írók
  • A Thuribulum aureum. Arany temjénező, az az A híres neves Tolnai Gábornak jeles írásairól való tizenkét idvességes elmélkedések...; összeáll. Klaniczay Tibor, Tarnai Andor; Magyar Iparművészeti Főiskola, Bp., 1983