Ugrás a tartalomhoz

Somogyicum flórajárás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2018. november 9., 05:29-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10))

A Somogyicum a Praeilliricum flóravidék (Dél-Dunántúl) középső flórajárása. Északi, természetes határa a Balaton, a déli pedig a Drávamenti-síkság déli pereme; a sík nagyobbik része Horvátország területe. Keleten a flóravidék Kaposense és Sopianicum flórajárásával, nyugaton (Zalakaros környékén) a Saladiense flórajárással határos.

Tájegységei

Természeti viszonyai

Felszíne erősen tagolt, földtani felépítése változatos.

A két láp és a Dráva ártere síkság, a közöttük elterülő dombvidéket a jégkorszakban kialakult szélbarázdákat követő, észak-déli futású völgyek tagolják.

A Belső-Somogyi-dombság felszínét savanyú homok borítja. Ezt a homoktáblát az ugyancsak észak-déli csapású, de lösszel borított dombsor, a Marcali-hát osztja két részre. A Zselic dombjait is lösz fedi.

A Dráva, a Kapos és a Koppány, valamint mellékvizeik árterei fiatal, kavicsos és homokos folyóvízi hordalékkal borított öntésterületek.

Éghajlata

Éghajlata a Kaposense flórajárásénál kevésbé kontinentális, a Sopianicum flórajárásénál kevésbé szubmediterrán, a Saladiense flórajárásénál kevésbé szubatlanti.

Jellemző növénytársulásai és növényei

Zselic

A viszonylag sok csapadék miatt a Zselic nagy része a szubmontán bükkös övbe tartozik, ezért a bükkösök nagy területet borítanak. Jellemző erdőtársulása az ezüst hársas–bükkös (Vicio oroboidi–Fagetum).

A gyertyános-tölgyesek és a bükkösök növényzetében egyaránt sok a szubmediterrán elem:

Belső-Somogy

Belső-Somogy homokvidékének jellemző erdőtípusa a ciklámenes gyertyános-tölgyes (Fraxino pannonicae–Carpinetum). Bükkösök csak a tájegység nyugati részén, többnyire csak töredékes állományokban nőnek. Kisebb kocsányos–cseres tölgyesek (Asphodelo-Quercetum cerris) a szárazabb dombhátakon fordulnak elő. Kivételesen ritka erdőtársulása a homoki bükkös (Leucojo verni-Fagetum). A dombok között folyó patakokat égerligetek és tölgy–kőris–szil ligetek kísérik, a pangó vizes mélyedésekben fűz- és égerlápok foltjait találjuk.

A legszárazabb homokhátakon eredetileg savanyú homokpuszta-gyepek nőttek, jellemzően a magyar csenkeszes–ezüstperjés (Festuco dominii-Corynephoretum). Ezeket a telepített fenyvesek jórészt kiszorították.

A berkek

A Baláta-tó

A fonyódi Nagy-Berek jellemző növénytársulása a télisásos (telelősásos, Cladietum marisci). Ennek jellemző növényei:

A valamennyi berekre jellemző társulások közül

Marcali-hát

Erdei növényzete az ugyancsak lösszel borított Zselicére emlékeztet, de lényegesen kevesebb benne a szubmediterrán elem.

Drávamenti-síkság somogyi része

A Dráva árterét fiatal hordalék (kavics, homok) borítja. Flórája a Baranyához tartozó Dráva-sík növényzetére emlékeztet, bár egyes szubmontán elemek itt valamivel gyakoribbak.

Források