Schmalkaldeni szövetség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Német-római Birodalom allegóriája V. Károllyal

A schmalkaldeni szövetség 1531. február. 27-én megalakuló politikai és vallási szövetség. Kilenc protestáns német fejedelem és tizenegy szabad birodalmi város V. Károly ellen létrehozott közössége.

Részt vevők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alapítók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

terület városok
Hessen
Szászország
Braunschweig-Lüneburg
Mansfeld
Anhalt-Bernburg
Braunschweig-Grubenhagen
Erbach
Strassburg
Ulm
Konstanz
Reutlingen
Memmingen
Lindau
Biberach
Isny
alsószász város Hanza város
Magdeburg Bréma
Lübeck (1536-ig)

Később csatlakozók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

terület szabad város
Anhalt-Dessau (1536)
Fürstentum Anhalt-Zerbst (1536)
Pommern-Stettin (1536)
Pommern-Wolgast (1536)
Brandenburg-Küstrin (1538)
Rochlitz
Nassau-Saarbrücken (1537)
Nassau-Weilburg (1537)
Schwarzburg-Arnstadt
Tecklenburg (1538)
Württemberg (1536)
Braunschweig-Wolfenbüttel (1542)
Szász Hercegség (1537–1541)
Esslingen (1531/32)
Nordhausen (1532)
Frankfurt am Main (1536)
Augsburg (1536)
Kempten (1536)
Heilbronn (1538)
Svábföld (1538)
Dinkelsbühl (1546)
Bopfingen (1546)
szász városok Hanza városok
Einbeck (1531/32)
Goslar (1531/32)
Braunschweig (1531/32)
Hannover (1536)
Göttingen (1531)
Hildesheim (1543)
Osnabrück (1544)
Hamburg (1536)
Minden (1536)

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1530-ban az augsburgi birodalmi gyűlés elutasította az ágostai hitvallást. Decembertől V. Károly társuralkodóvá emelte maga mellé öccsét, Ferdinándot, beszüntette Buda ostromát, hogy szembe tudjon nézni a schmalkaldeni szövetséggel.

A schmalkalkedni szövetség 1532-ben Franciaországot is bevonta a császárellenes ligába. Ezzel a Német-római Birodalom nehéz helyzetbe került, hiszen nyugaton a franciákkal, délkeleten a törökökkel, az országon belül pedig a protestáns fejedelmekkel kellett szembenézni.

1536-ban Luther Márton az ágostai hitvallástól eltérő hitvallást szerkesztett (schmalkaldeni cikkelyek), amelyet a következő évben a mantovai zsinaton szándékozott a protestantizmus védelmében felhasználni. A schmalkaldeni szövetség 1537-es második gyűlése azonban nem fogadta el ezeket. A katolikus válaszlépés a Szent Liga megalapítása volt 1538-ban.

1541-ben I. Fülöp hesseni tartománygróf és Móric szász választófejedelem is átállt a császári oldalra, miután III. Pál kiátkozta Fülöpöt és I. János Frigyest.

Az 1545-ben kezdődő tridenti zsinaton a schmalkaldeni szövetség képviselői nem jelentek meg. A szövetség olyan belső problémát jelentett V. Károlynak, hogy 1545. november 15-én 15 éves fegyverszüneti egyezményt kötött I. Szulejmánnal, így a keleti veszély elhárításával 1546-ban megkezdődött a schmalkaldeni háború, amelyet III. Pál és Bajorország mellett egyes protestáns fejedelmek is támogattak. 1546. decemberében a császári seregek elől a szövetség hadserege kardcsapás nélkül futott meg.

A háború két külön szakaszra osztható. Az első szakasza a birodalom déli részén folyt, és habár nagyobb összecsapásra nem került sor, Károly helyzete nem volt bíztató: a protestáns csapatok még együtt voltak a tehetséges Sebastian Schärtlin von Burtenbach főhadparancsnok vezetése alatt. A szövetségen belüli problémák azonban kezdtek kiütközni: a burtenbachi parancsnok egyre inkább háttérbe szorult a tapasztalatlan János Frigyessel szemben, aki nem tudta ebben a sikeresebb első szakaszban a döntő ütközetet kivívni, sem a kezdeményezést megragadni. Vele szemben a 16. század egyik legtehetségesebb katonai parancsnoka, Alvarez de Toledo, Alba hercege állott. Másrészt a szövetség kezdett széthúzni, nem volt olyan vezetőjük vagy szervük, mint amit a másik oldalon a császár személye testesített meg, aki korlátlan úr volt a hadi és diplomáciai ügyek terén. Egyre nyilvánvalóbbá volt a szövetség pénzügyi és politikai válsága. A második szakaszban a front északra tolódott: Ferdinánd – többek között magyar huszárjaival – és Móric szász választófejedelem egyesült seregei támadták a szász választófejedelem birtokait, aki erre földjei védelmére rendelte a szövetséges csapatok nagy részét. Ez végzetes stratégiai hibának bizonyult, hiszen a könnyen védhető déli várakat adta fel, amelyeket Károly és Alba herceg hamar elfoglaltak. A déli harctér mentesülése után a császári csapatok északra vonulhattak Ferdinánd és Móric megsegítésére, és így az erők összpontosításával már felülkerekedtek a császári csapatok a szétszórt és megoszlott szövetséges hadak felett.

1547. március 31-én meghalt I. Ferenc francia király, ezzel véget ért a francia–német háború, és V. Károly a nyugati hadszíntéren is mentesült a nyomás alól. Április 24-én a mühlbergi csatában a schmalkaldeni szövetség teljes vereséget szenvedett. Magdeburg és Bréma kivételével a schmalkaldeni szövetség tagjai hűségesküt tettek a császárnak. A Német-római Birodalom ezzel belső problémáit is felszámolta, ezért az 1547. június 19-én megkötött első drinápolyi békét meglehetősen erős felháborodás fogadta a birodalom keleti részein és Magyarországon.

V. Károly az egyetemes zsinat folytatásáig átmeneti hitvallási formulát szerkesztetett (augsburgi interim). A protestánsok és katolikusok közötti viszályokat végül a Ferdinánd által tető alá hozott 1555-ös augsburgi vallásbéke rendezte. Ehhez hozzájárult, hogy Szász Móric 1552-ben ismét tábort váltott, és tárgyalásokat kezdeményezett V. Károllyal.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bertényi Iván, Gyapay Gábor – Magyarország rövid története (Maecenas, 1992)
  • Fodor Pál – Magyarország és a török hódítás (Argumentum, 1991)
  • Kulcsár Péter – A Jagelló-kor (Gondolat, 1981)
  • Károlyi Árpád: Magyar huszárok a schmalkaldeni háborúban. (Századok, 1877.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]