Ugrás a tartalomhoz

Rösler Endre

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Rősler Endre szócikkből átirányítva)
Rősler Endre
SzületettRősler Endre Flórián József
1904. november 27.[1][2][3]
Budapest[4]
Elhunyt1963. december 12. (59 évesen)[2]
Budapest[4]
Állampolgárságamagyar
HázastársaSennyei Vera (h. 1940–1947)[5]
Morgányi Jozefin (h. 1951–1963)
SzüleiRősler Nándor
Schvachulay Amália
Foglalkozása
  • operaénekes
  • hangversenyénekes
  • énektanár
IskoláiBudai Ciszterci Szent Imre Gimnázium (–1922)
Kitüntetései
Halál okaszívinfarktus
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (47. parcella, 9. sor, 21. sír)
A Wikimédia Commons tartalmaz Rősler Endre témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Rősler Endre sírja Budapesten. Kerepesi temető: 47-9-21. Berán Lajos alkotása.

Rősler Endre Flórián József (gyakran tévesen Rösler, külföldön Andreas Rösler; kiejtés: "Rőzler") (Budapest, 1904. november 27.Budapest, 1963. december 13.[6][7]) magyar operaénekes (tenor).

Életpályája

[szerkesztés]

Rősler Endre Budapest lágymányosi részén született Rősler Nándor bankigazgató és Schvachulay Amália gyermekeként.[8] Bár nemesi–nagypolgári szülei nem voltak muzikálisak, ő és bátyja játszottak hangszeren (Endre hegedült) és énekeltek. Első zenei képzését egy távoli rokontól kapta. Az operához a vele egyidős Nádasdy Kálmánnal való barátsága révén került közel. Az 1922-ben letett érettségi után joghallgató és belügyminisztériumi tisztviselő lett egy évre, közben komolyabb énektanulmányokat kezdett baritonként dr. László Gézánál. Négy év után már tenor hanggal vált meg első mesterétől. A Sándor ErzsiBosnyák Zoltán-házaspár ajánlására szerződtette ösztöndíjasnak az Operaház 1926. október 1-jén. További tanulmányok céljából Milánóba utazott Giuseppe De Lucához,(wd) ahonnan 1927 márciusában tért vissza bátyja halála miatt.

Operai debütálására 1927. május 18-án került sor Alfred Germont-ként Verdi La Traviatájában. Második évadában már a társulat rendes tagja volt. Rövid időn belül számtalan lírai tenor szerepet énekelt el, de 1931-ben diftéria és szövődményei miatt hónapokra távol maradt a színpadtól. Felépülése után visszatért Milánóba, hogy Edoardo Garbinnál(wd) tanuljon. 1932-ben énekel először súlyosabb tenorszerepet: Florestant a Fidelioban.

Az 1930-as években pályája csúcsán volt. Sorra vette át a visszavonuló Székelyhidy Ferenc szerepeit. Első dalestjét 1928-ban adta, 1930-tól a budapesti, majd a nemzetközi hangversenyélet sokat foglalkoztatott oratóriuménekese. A műfaj több mint ötven darabját énekelte három évtized alatt. Bach passióinak Evangélistáitól Szabó Ferenc Feltámadott a tengeréig. Palló Imrével énekelte a szólókat 1936. november 10-én a Cantata Profana magyarországi bemutatóján. A Psalmus Hungaricus Zsoltárénekesét közel hetvenszer szólaltatta meg élete során, többször szcenírozva is. 1934-ben háromszor Arturo Toscanini vezényletével énekelte. Kodálynak kedvenc tenoristája volt a Székely fonó ősbemutatójától, amikor a legényt énekelte.

1935-ben több ízben énekelte a Salzburgi Ünnepi Játékokon a Fidelio Florestanját, ami valamennyire már meghaladta képességeit, de a vezénylő Toscanini maximálisan elégedett volt vele.

Bécsben a ’40-es évekig rendszeresen visszajáró koncerténekes volt. A Psalmus szólistájaként eljutott Athéntól Boroszlóig.

Az 1950-es években lemondott operaházi főszerepeiről (és kiemelt fizetéséről), több kisebb buffó és karaktertenor alakot vett fel repertoárjára. 1953-tól tanított a Zeneakadémián, zsűrizett énekversenyen.

Első felesége Sennyei Vera színésznő, a második Morgányi Jozefin, az Operaház balettkarának tagja volt. Halálát két, néhány napon belül bekövetkező szívinfarktus okozta. Utoljára nyolc nappal a végzetes esemény előtt lépett fel. Berán József által alkotott sírja a Fiumei Úti Sírkertben található.

Elsősorban Mozart operáiban nyújtott kimagasló alakításokat.

Tárnokon, ahol nyaralója volt, utcát neveztek el róla.

Szerepei

[szerkesztés]

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]