Zádor Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zádor Jenő
Életrajzi adatok
Született 1894. május 11.
Bátaszék
Elhunyt 1977. április 5. (82 évesen)
Los Angeles
Pályafutás
Műfajok filmzene, opera
Aktív évek 1922–1977
Hangszer zongora
Tevékenység zeneszerző

Zádor Jenő (külföldön Eugene Zádor) (Bátaszék, 1894. május 11.Los Angeles, 1977. április 5.) magyar zeneszerző. Ma emléke főként mint a hollywoodi filmipar egyik legtermékenyebb hangszerelőjeként és zeneszerzőjeként él.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már gyermekként virtuózan zongorázott. Bécsben Richard Heubergernél, Lipcsében Max Regernél tanult zeneszerzést és -tudományt. A münsteri egyetemen doktori címet szerzett. 1922-től a bécsi új konzervatóriumban, 1935-től a budapesti Zeneakadémián tanított. 1939-ben kivándorolt az USA-ba. Előbb New Yorkban próbálkozott a Kolumbusz Kristóf c. operájával, majd 1940-től Hollywoodban tanított és több mint százhúsz film zenéjét hangszerelte vagy komponálta. Rózsa Miklósnak állandó munkatársa volt. Színvonalas munkája ellenére Oscar-díjat nem kapott, de szakmai körökben nagy elismertségnek örvendett.

Stílusban Reger és Richard Strauss követője volt. Korai, Bécsben komponált műveiben Alban Berg és Arnold Schönberg hatása is érződik.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • operák, balettek, szimfonikus művek, kamara- és zongoraművek, dalok.
  • Rapszódia cimbalomra és zenekarra (1969)
  • A holtak szigete (opera, bem. Budapest, Operaház, 1928);
  • Rembrandt (opera, bem. Gera, 1930);
  • Kolumbusz Kristóf (opera, bem. Bécs, 1939);
  • Csipkerózsika ébredése (opera, bem. Saarbrücken, 1931);
  • A revizor (opera Gogol nyomán, 1935; átdolgozta 1952);
  • A szűz és a faun (egyfelvonásos, bem. Los Angeles, 1964);
  • A mágikus szék (egyfelvonásos, bem. Baton-Rouge, 1966);
  • A vörös malom (1965–67, bem. New York, 1968);
  • A gépember (balett, 1933, bem. Braunschweig, 1934).
  • Szimfonikus művei: Bánk bán (1918); Romantikus szimfónia (1922); Sinfonica Tecnica (1932, bem. Bp., 1935); Rondo zenekarra (bem. Bp., 1933); Táncszimfónia (1936); Gyermekszimfónia (1941); Pastorale és tarantella (bem. Chicago, 1942); Elégia és tánc (bem. Philadelphia, 1954); Henry Bold figyelemre méltó kalandjai (narrátorral zenekarra, 1963); Zenekari tanulmányok (1970).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Brockhaus–Riemann zenei lexikon. Szerk. Boronkay Antal 3. köt. Budapest, 1985. Zeneműkiadó ISBN 9633305722
  • A budapesti Operaház 100 éve. Szerk. Staud Géza. Budapest, 1984. Zeneműkiadó. p. 228. ISBN 9633305241

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]