Párkányi csata

	Párkányi csata
	Justus van den Nijpoort: A párkányi csata
Konfliktus	A Szent Liga háborúja:; A török kiűzése Magyarországról; Lengyel–török háború (1683–99)
Időpont	1683. október 7–9.
Helyszín	Párkány (ma Štúrovo, Szlovákia)
Eredmény	Habsburg-lengyel győzelem,; Esztergom visszafoglalása
	Szemben álló felek
Lengyelország-Litvánia; Habsburg Birodalom	Oszmán Birodalom
	Parancsnokok
III. (Sobieski) János lengyel király; Stefan Bidziński sandomierzi vajda	Kara Mehmed budai pasa
	Szemben álló erők
kb. 30 000 fő	kb. 45–50 000 fő
	Veszteségek
minimális	jelentős
	Térkép
	Párkányi csata Pozíció Szlovákia térképén
	é. sz. 47° 47′ 57″, k. h. 18° 43′ 05″Koordináták: é. sz. 47° 47′ 57″, k. h. 18° 43′ 05″
	A Wikimédia Commons tartalmaz Párkányi csata témájú médiaállományokat.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2021. február 13.) ezen a változaton alapul.

Párkányi csata néven ismert az az ütközet, amely 1683. október 7–9. között, két nap alatt zajlott le Párkánynál.

Előzmények

1683-ban a bécsi udvar nem számított hadi tevékenységre, a törökök januárban mégis hadat indítottak Bécs meghódítására. A nádor március 18-án köriratban hívta hadba a vármegyék nemeseit. Májusban Sempténél szemlélték meg az összegyűlt hadakat és ekkor az 58 lovas és 34 gyalog századból állt, közte a főurak, Nyitra vármegye és az esztergomi érsek (3 esquadron) csapataival.^[1] Június 5-én a császáriak Érsekújvárt vonták ostrom alá, de csakhamar felhagytak vele.^[2] Július elején azonban a császári hadak kivonultak a Dunántúlról, s hasonlóan tettek a Felvidéken is a Vág vonaláról az örökös tartományokba vonultak vissza. Ezért júliusban a nemesi hadi tábor feloszlott, s szinte mindenki kénytelen volt hűséget esküdni a töröknek, illetve Thökölynek.^[3] Ez sok esetben nem jelentett túl nagy lelki megrázkódtatást, hiszen a Habsburg-ellenesség ekkor elég erős volt, például a Rábaköz védelme részben ezen bukott el. Az utána következő tatárdúlásban viszont nem volt köszönet. Az itt táborozó erdélyi csapatok számadásából, és a később bekvártélyozott császári zsoldosok ellátásának hiányaiból is jól látszik, hogy a Rábaköz ekkor szinte elnéptelenedett.^[4]

1683. szeptember 12-én a szövetséges Habsburg–lengyel felmentő hadsereg azonban szétverte a Bécset ostromló törököket. Thököly Imre hadai ezért hátrálni kezdtek, de komoly harcba ekkor sem bocsátkoztak.

A csata leírása

Bécs felmentéséből bontakozott ki az a támadó hadjárat, amely többek között Esztergomot is felmentette a török uralom alól. Míg a bécsi udvar békét akart kötni a törökkel, Sobieski János lengyel király a török után indult Érsekújvár és Esztergom felmentésére. A lengyel seregben lipek hadak is eredményesen harcoltak.^[5] A hírre Kara Musztafa összeszedte a seregét és megerősítette e városok őrségét.

Október 7-én Párkánynál erős török csapatok támadták meg a királyi sereget messze megelőző Sobieskit. Kétezer lengyel katona elesett. Másnap érkezett meg Lotaringiai Károly herceg serege. Így az egyesített felmentő sereg 28 000 katonából állt. A török erők hajóhídon megkezdték a visszavonulást a Duna esztergomi oldalára. Erre a szövetséges vezérkar szétlövette a hajóhidat, majd elfoglalták Párkány erődjét. Mintegy 8000 török a csatatéren maradt, vagy a Dunába veszett.

A győzelem lendületében a seregek ostrom alá vették Esztergomot. A vár parancsnoka, Ibrahim pasa rövid alku után feladta a várat, és 1683. október 28-ával Esztergom 140 éves török megszállása véget ért.

Az esztergomi érsek bandériumai részt vettek a harcok sűrűjében, amit a nemespanni elesettek névsora is bizonyít, így egyértelműen megerősíthető a magyar csapatok részvétele Esztergom török alóli végleges felszabadításában.^[6] A Komárom vármegyei felkelőkre ugyan van a szakirodalomban adat, de ez ellenőrizendő.^[7] Győr vármegye nemessége a nádori felszólításra a pusztulás ellenére körülbelül 100 felkelőt újra ki tudott állítani októberben, részvételük a csatában azonban kétséges.^[8]

Következmények

Esztergom a csata után a Habsburg Birodalomhoz tartozott. A csata alatt megsemmisült az esztergomi Duna-híd, ezért ezután kompok jártak a két part között.

Egyes történészek fontosabbnak tartják ezt a győzelmet, mint az ezt megelőző bécsi diadalt. A Magyarország északi részeit megszálló török csapatok visszavonhatatlanul vereséget szenvedtek. Gyakorlatilag lemészárolták a több tízezres török sereget, és az út Magyarország felé nyitva állt. Az alatt a néhány hónap alatt, amíg a török sereg teljesen meg volt semmisítve, Ausztria ellenállása miatt nem sikerült a szövetséges hadak egyesítése, mellyel felszabadíthatták volna Magyarországot.

Kapcsolódó szócikkek

Esztergom története

Források

Thaly Kálmán 1883: Az 1683-iki táborozás történetéhez - Hg. Esterházy Pál nádor kiadatlan kéziratai és levelezése nyomán. Értekezések a történeti tudományok köréből. Budapest.
Wladisław Semkowicz 1934: Litovské vojsko Sobieského na Slovensku roku 1683. Sborník Muzeálnej slovenkej spoločnosti XXVII-XXVIII.
Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája
Vércse Miklós 2003: A párkányi csata.
Csombor Erzsébet-Székely György-Csorba Csaba 2004: A párkányi csata 320. évfordulója

↑ Thaly 1883, 11, 35.
↑ Thaly 1883, 14-15.
↑ Thaly 1883, 16, 19-21; 1887: Az 1683-iki táborozás történetéhez - Gr. Batthyány Kristóf és Ádám dunántúli tábornokok levelezéseiből II. Történelmi Tár 10/2, 301-302.
↑ Paur Iván 1858: Csányi János Magyar krónikája 1670-1704. Magyar Történelmi Tár 3/5, 113; Koncz József 1896: Adalékok Apaffy Mihály fejedelem 1683-ik évi hadjáratához. Hadtörténelmi Közlemények 9/1, 500-502; Vanyó Tihamér 1976: Sopron vármegye hadügyi, gazdasági viszonyai és közállapotai (1640-1690) I-III. Soproni Szemle 30/1-3; Gerencsér Péter 2020: Bécs kapujában - A Rábaköz hadtörténete a török korban. Csorna - Kapuvár, 110-128.
↑ historyweb.dennikn.sk; Michal Holeščák 2019: Moslimskí Lipkovia bojovali za kresťanov. In: Branislav Kovár – Jakub Drábik (zost.): História pre zaneprázdnených. Bratislava, 203.
↑ ŠA Ivanka pri Nitre, fond SAP jelöletlen doboz, Residua Fragmenta; 2009 Családban marad I/1, 13 Archiválva 2013. december 11-i dátummal a Wayback Machine-ben; Ľuboš Trubíni - Tibor Lieskovský 2019: História cisárskej pevnosti Vráble. Vráble, 106.
↑ A várat ugyan Thököly ostromolta, de valószínűleg nem került a kezére, ellenben a város kénytelen-kelletlen Thököly pártjára állt és felgyújtották. A várban azonban ha kitartott, főként császári katonaság lehetett. Vö. [[Reiszig Ede (történész)|]] et al.: Komárom vármegye története. In: Komárom vármegye és Komárom sz. kir. város. p. 461. A felkelő seregre vonatkozó adatok, minden bizonnyal Thalyra vezethetőek vissza.
↑ Vö. Ráth Károly 1860: A Győr vármegyei hódoltságról. Magyar Történelmi Tár I/7, 88-90.

További információk

Történelemportál
Hadtudományi portál

[1] Thaly 1883, 11, 35.

[2] Thaly 1883, 14-15.

[3] Thaly 1883, 16, 19-21; 1887: Az 1683-iki táborozás történetéhez - Gr. Batthyány Kristóf és Ádám dunántúli tábornokok levelezéseiből II. Történelmi Tár 10/2, 301-302.

[4] Paur Iván 1858: Csányi János Magyar krónikája 1670-1704. Magyar Történelmi Tár 3/5, 113; Koncz József 1896: Adalékok Apaffy Mihály fejedelem 1683-ik évi hadjáratához. Hadtörténelmi Közlemények 9/1, 500-502; Vanyó Tihamér 1976: Sopron vármegye hadügyi, gazdasági viszonyai és közállapotai (1640-1690) I-III. Soproni Szemle 30/1-3; Gerencsér Péter 2020: Bécs kapujában - A Rábaköz hadtörténete a török korban. Csorna - Kapuvár, 110-128.

[5] storyweb.dennikn.sk; Michal Holeščák 2019: Moslimskí Lipkovia bojovali za kresťanov. In: Branislav Kovár – Jakub Drábik (zost.): História pre zaneprázdnených. Bratislava, 203.

[6] ŠA Ivanka pri Nitre, fond SAP jelöletlen doboz, Residua Fragmenta; 2009 Családban marad I/1, 13 Archiválva 2013. december 11-i dátummal a Wayback Machine-ben; Ľuboš Trubíni - Tibor Lieskovský 2019: História cisárskej pevnosti Vráble. Vráble, 106.

[7] A várat ugyan Thököly ostromolta, de valószínűleg nem került a kezére, ellenben a város kénytelen-kelletlen Thököly pártjára állt és felgyújtották. A várban azonban ha kitartott, főként császári katonaság lehetett. Vö. [[Reiszig Ede (történész)|]] et al.: Komárom vármegye története. In: Komárom vármegye és Komárom sz. kir. város. p. 461. A felkelő seregre vonatkozó adatok, minden bizonnyal Thalyra vezethetőek vissza.

[8] Vö. Ráth Károly 1860: A Győr vármegyei hódoltságról. Magyar Történelmi Tár I/7, 88-90.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

m v sz A török kiűzése Magyarországról (1683–1699)
Bécs török ostromától Buda visszafoglalásáig (1683–1686)	Bécs török ostroma (1683) • Kahlenbergi csata (1683) • Párkányi csata (1683) • Esztergom ostroma (1683) • Váci csata (1684) • Buda ostroma (1684) • Eperjesi csata (1684) • Táti csata (1685) • Érsekújvár ostroma (1685) • Buda visszafoglalása (1686)
Hadjáratok az Erdélyi Fejedelemség felszámolásáig (1686–1690)	Nagyharsányi csata (1687) • Belgrád ostroma (1688) • Grabováci csata (1689) • Batocsinai csata (1689) • Nisszai csata (1689) • Vidin ostroma (1690) • Zernyesti csata (1690) • Belgrád elvesztése (1690)
További hadjáratok a karlócai békekötésig (1690–1699)	Szalánkeméni csata (1691) • Nagyvárad ostroma (1692) • Belgrád ostroma (1693) • Lugosi csata (1695) • Hetényi csata (1696) • Zentai csata (1697) • Karlócai béke (1699)