Prah Khan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Angkor romjai
Világörökség
Shadows around the temple 2.jpg
Fény-árnyék játék Prah Khan bejáratánál
Adatok
Ország Kambodzsa
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok I, II, III, IV
Felvétel éve 1992
Elhelyezkedése
Prah Khan (Kambodzsa)
Prah Khan
Prah Khan
Pozíció Kambodzsa térképén
é. sz. 13° 27′ 43″, k. h. 103° 52′ 18″Koordináták: é. sz. 13° 27′ 43″, k. h. 103° 52′ 18″
Buddhista szerzetesek a kolostor romjánál
A kétemeletes, kerek oszlopos épület etredeti funkciója ismeretlen

Prah Khan vagy Preah Khan – a „Szent kard”1191-ben, VII. Dzsajavarman uralkodása alatt épült buddhista templom-kolostor Angkorban, Kambodzsában. A templom Angkorthom északi fala közelében áll; a Prah Khan keleti oldalán kialakított csónakkikötő közvetlenül a Dzsajatataka barajhoz[1] kapcsolódik. Ez a 56 hektáros alapterületű, Ta Prohmhoz hasonló stílusú „lapos” templom, a város oktatási központja, buddhista egyetem volt: falai között 1000 lelki vezető, 1000 apszara, közel 100 ezer tanítvány és szolgáló élt.

Története és jellegzetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Prah Khan Angkorthom északkeleti sarkánál áll.

Prah Khan, az új királyi főváros Angkorthom mintájára, Dzsajavarman király 1181-ben, a csamok felett aratott győzelme emlékére épült. Eredeti neve: Nagara Dzsajasri (Nagara Jayasri) – A győzelem szent városa.[2] A vizesárokkal és fallal körülvett egyszerű szerkezetű, de igen díszes, galériákkal udvarokra tagolt épület a király apjának emlékét szolgálta. A templomot körülölelő 700×800 méteres, 5 méter magas lateritfalat hatalmas, Nagát tartó garudák díszítik. A vizesárkok felett átívelő hidakat a „Tenger köpülését”[3] ábrázoló domborművek borítják. A Bajon-stílusú épületnek eredetileg 102 tornya volt. A templom-kolostor szellemi és vagyoni gazdagságát jól példázza, hogy a régészek 515[4] (ebből 430 különböző) istenszobrot találtak Prah Khanban, bár a templom Buddha-domborműveit VIII. Dzsajavarman (12431295) anti-buddhista szellemiségű uralkodása alatt lerombolták.

A templom nem csupán stílusában de állagát tekintve is Ta Prohmhoz, a király édesanyja emlékének szentelt kolostorhoz hasonló. A hatalmas fügefák léggyökereinek súlya alatt roskadozó épületegyüttes nagy része restaurálásra vár.

Prah Khan a korabeli khmer templomok mintájára keleti tájolású, főbejáratát is itt találjuk. A falon belül további két körbefutó folyosóval tagolt udvar, galériákkal összekötött földszintes épületek, pavilonok és szentélyek sora áll. A kisebb-nagyobb építmények elrendezését tekintve a Prah Khan kolostor-templom egy kisméretű városra hasonlít. A templom első 200×175 méteres galériájának sarkaiban egy–egy melléktemplom áll, amelyeket Sivának, Visnunak az előző királynak és feleségének szenteltek. A keleti átjárótól nyugatra található a mennyei táncosnőkkel díszített kétemeletes Táncterem; oszlopos szerkezetét tekintve megegyezik Ta Prohm és Bantej Kdei hasonló melléképületével. Az udvaron továbbhaladva két Könyvtár áll. A második, 85×76 méteres galéria fala gazdagon díszített. E belső fal tornyos gopuráján áthaladva szentélyekkel zsúfolt udvarra érkezik a látogató. A galéria belső falait és a központi szentély hatalmas tornyát egykor bronz lapok díszítették. A belső udvaron álltak a királyi család temetkezőkápolnái is. A központi szentélyben álló Avalokitésvara[5] szobrot, amelyet a király édesapjáról – Dharaninrdáról – mintáztak, a 15. század során egy sztúpára cserélték.

Referenciák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Dzsajatataka baraj 900 méter széles, és 3,5 km hosszú; közepén a Neak Pean forrás-templom áll.
  2. Maurice Glaize: The Monuments of the Angkor Group p. 173
  3. lásd Angkorvat
  4. Maurice Glaize:A guide to the Angkor monuments
  5. lásd Dalai Láma, Om mani padme hum

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]