Olga Fjodorovna Romanova orosz nagyhercegné
| Olga Fjodorovna Romanova orosz nagyhercegné | |
 |
|
|
|
|
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Zähringen-ház Romanov-ház |
| Született | 1839. október 2. Badeni Nagyhercegség, Karlsruhe |
| Elhunyt | 1891. április 12. (51 évesen) Orosz Birodalom, Harkov |
| Házastársa | Mihail Nyikolajevics Romanov orosz nagyherceg |
| Gyermekei | Nyikolaj Mihajlovics Romanov orosz nagyherceg (1859–1919) Anasztaszija Mihajlovna Romanova orosz nagyhercegnő (1860–1922) Mihail Mihajlovics Romanov orosz nagyherceg (1861–1929) Georgij Mihajlovics Romanov orosz nagyherceg (1863–1919) Alekszandr Mihajlovics Romanov orosz nagyherceg (1866–1933) Szergej Mihajlovics Romanov orosz nagyherceg (1869–1918) Alekszej Mihajlovics Romanov orosz nagyherceg (1875–1895) |
| Édesapja | Lipót badeni nagyherceg |
| Édesanyja | Zsófia badeni nagyhercegné |
Olga Fjodorovna orosz nagyhercegné, született Cecília badeni hercegnő (németül: Prinzessin Cäcilie von Baden, oroszul: Великая княгиня Oлгa Фёдоровна Романовa, teljes nevén Cäcilie Auguste; Karlsruhe, 1839. október 2. – Harkov, 1891. március 31./április 12.) badeni hercegnő, házassága révén orosz nagyhercegné és a Kaukázus alkirálynéja.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Származása és gyermekkora [szerkesztés]
Cecília hercegnő Karlsruhéban, a badeni hercegek székhelyén született I. Lipót badeni nagyherceg és Zsófia Vilma svéd királyi hercegnő nyolcadik, legifjabb gyermekeként. Létezett egy olyan rosszindulatú pletyka, mely szerint Cecília hercegnő édesapja nem I. Lipót nagyherceg, hanem egy zsidó férfi volt. Ez később egész házasságára rányomta a bélyegét, ugyanis a cári család tagjai között sokan antiszemita nézeteket vallottak.
1848-ban a badeni forradalom alatt a nagyhercegi családnak menekülnie kellett, és noha 1849-ben az uralkodóház visszatért a trónra, a forradalmi események mélyen érintették Cecília hercegnőt, és ezek hatására lett a liberálisabb eszmék híve és támogatója. Oktatására szülei nem fordítottak sok gondot, ennek ellenére udvarhölgyei úgy írták le, mint rendkívül intelligens nőt.
Házassága és gyermekei [szerkesztés]
1857. augusztus 28-án Szentpétervárott feleségül ment Mihail Nyikolajevics orosz nagyherceghez. Az esküvő előtti napon az orosz szokásoknak megfelelően Cecília hercegnő áttért az orosz ortodox hitre, és felvette az „Olga Fjodorovna” nevet. Új nevét Mihail Nyikolajevics nagyherceg választotta számára állítólag azért, mert nem szerette a Cecíliát.[1] A párnak hét gyermeke született:
- Nyikolaj Mihajlovics nagyherceg (1859–1919), kivégezték a bolsevikok
- Anasztaszija Mihajlovna nagyhercegnő (1860–1922), házassága révén Mecklenburg–Schwerin nagyhercegnéje
- Mihail Mihajlovics nagyherceg (1861–1929), morganatikus házassága miatt száműzték
- Georgij Mihajlovics nagyherceg (1863–1919), kivégezték a bolsevikok
- Alekszandr Mihajlovics nagyherceg (1866–1933)
- Szergej Mihajlovics nagyherceg (1869–1918), kivégezték a bolsevikok
- Alekszej Mihajlovics nagyherceg (1875–1895), fiatalon elhunyt.
A házasság szerelmi frigy volt; Mihail Nyikolajevics és Olga Fjodorovna kapcsolatát végig harmónia jellemezte, melyet az is bizonyít, hogy I. Miklós cár fiai közül egyedül Mihail nagyherceg maradt hűséges hitveséhez. A pár Oroszországban közkedveltségnek örvendett, maga Viktória királynő is nagyon kedvelte őket, és úgy jellemezte Olga Fjodorovnát, mint aki „igen jó humorú, vidám és kellemes”.[1] A nagyhercegné hamar beilleszkedett új hazájába, és a Romanov család egyik fontos tagjává vált, noha a családban nem örvendett nagy népszerűségnek, és emiatt a nagyhercegné igyekezett minél kevesebb időt tölteni Szentpétervárott. Remek megfigyelő hírében állt, és szeretett tisztában lenni az aktuális eseményekkel. „Szokatlanul okos nő, aki éles kritikai érzékkel is rendelkezik. Bizonyos körökben félték gúnyos, de meglepő és találó megjegyzéseit. Én személyesen csak kedves figyelmességét és tapintatát tapasztaltam…” [2] – emlékezett meg róla udvarhölgyeinek egyike. Olga Fjodorovna igen szigorú szülőnek bizonyult, gyermekeit katonásan, spártai szigorban nevelte fel.
Kaukázusi alkirálynéként [szerkesztés]
1862-ben Mihail nagyherceg lett a Kaukázus alkirálya, és a család ennek megfelelően odaköltözött. Tifliszi palotájukban született meg hét gyermekük közül négy. Alkirálynéként Olga Fjodorovna aktívan részt vett a közéletben, ő alapította meg az első kaukázusi leányiskolát és több leánynevelő intézetet. A gyógyászat iránt is érdeklődött; ez különösen az 1877–78-as orosz–török háború alatt mutatkozott meg. Liberális eszméi nagy hatással voltak férjére, aki ezeknek megfelelő politikát folytatott. Miután Mihail Nyikolajevicset közel húsz év elteltével elmozdították alkirályi pozíciójából, a család visszatért Szentpétervárra.
A nagyhercegné kora előrehaladtával egyre gyakrabban panaszkodott gyenge egészségi állapotára; jóformán a kor összes európai fürdővárosában megfordult hatásos gyógymódot keresve. Fia, Mihail Mihajlovics nagyherceg rangon aluli házasságának hírére egészsége súlyosan megrendült, s ezt orvosolandó 1891. április 9-én a Krímbe indult gyógykezelésre, ám rosszul lett, és még aznap este visszatért Harkovba, ahonnét reggel elindult. Orvosokat hívtak hozzá, akik átszállították a cár várótermébe. Olga Fjodorovna nagyhercegné két napig maradt ott, cselédei társaságában, mígnem végül április 12-én elhunyt.
Származása [szerkesztés]
Források, jegyzetek és külső hivatkozások [szerkesztés]
- Zeepvat, Charlotte: Ablak egy elveszett világra – A Romanov-család fotóalbuma; Magyar Könyvklub, Budapest, 2006; ISBN 963-549-260-X
- Niederhauser Emil – Szvák Gyula: A Romanovok; Pannonica Kiadó, 2002; ISBN 963-9252-53-0
- Életrajzi adatok
- Képek, érdekességek (angolul)
