Nikolaus Joseph von Jacquin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nikolaus Joseph von Jacquin
Nikolaus Joseph von Jacquin 2.jpg
Nikolaus Jacquin (Heinrich Füger festménye)
Életrajzi adatok
Született 1727. február 16.
Leiden,
Elhunyt 1817. október 26. (90 évesen)
 Habsburg Birodalom, Bécs
Pályafutása
Szakterület kémia
Kutatási terület mineralógia, botanika
Munkahelyek
Más munkahelyek Selmeci Akadémia, Bécsi Egyetem

Hatással volt Leopold Fitzinger
Hatással voltak rá Carl von Linné
Jacquin mellszobra a Miskolci Egyetem aulájában (Cyránski Mária alkotása)

Nikolaus Joseph von Jacquin (Leiden, 1727. február 16.Bécs, 1817. október 26.) nemzetközi hírű osztrák természettudós, a Selmeci Akadémia és a Bécsi Egyetem professzora. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Jacq.”.

Élete, munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Antwerpeni gimnáziumi képzés után Leidenben, Párizsban, majd 1752-től kezdve Bécsben folytatott egyetemi tanulmányokat filozófiai, orvosi, kémiai és botanikai témakörökben. 1752 és 1755 között orvosként működött Bécsben, emellett elkészítette a schönbrunni palota parkjának növényjegyzékét, mégpedig az akkor új Linné-féle rendszer alapján. Ennek eredményeképpen Mária Terézia megbízta a kert általános rendezésével. Jacquin külföldön tanulmányozta a hasonló célú parkokat, és hazatérve létrehozta a botanikus kertet, amelynek első igazgatója volt. Ezzel egyidejűleg a bécsi egyetemen kémia előadásokat tartott. 1763-ban, amikor Mária Terézia Bányászati és Kohászati Akadémiává fejlesztette a selmecbányai Bergschulét, a tanintézménybe először Jacquint nevezték ki 1763. június 13-án, a mineralógia valamint a kémia professzorának. Ásványtani, kémiai és elméleti kohászattani (metallurgiai) előadásait és laboratóriumi gyakorlatait csak megfelelő előkészítő munkálatok, a laboratórium berendezése, valamint az ásvány- és kőzettár kialakítása után kezdte meg, 1764. szeptember 1-jén. Óráinak helyszíne a lakóházának földszintjén kialakított előadóterem és laboratórium volt (a lakóházat a kincstár bérelte számára).

1765-ben Selmecen megnősült, három gyermeke született: Joseph Franz (1766–1839), Emil Gottfried (1767–1792) és Franziska (1769–1850). Gyermekei Mozart barátai voltak, s a zeneszerző két dalt (Als Luise K. 520, Das Traumbild K. 530) írt Gottfriednek dedikálva, és zongoraleckéket adott Fraziskának. Mozart ezen felül is több művet ajánlott a Jacquin családnak, például a Kegelstatt triót, amelyet 1876 augusztusában mutattak be Jacquinéknál, a zongoránál Franziskával. Joseph Franz, apja nyomdokain haladva szintén neves tudós lett, a Bécsi Egyetemen a botanika és a kémia professzora volt, és őt is tagjává választotta a Svéd Tudományos Akadémia.

1769 és 1797 között a Bécsi Egyetem professzora volt a Kémiai és Botanikai Tanszéken, később, 1809-ben rektora lett az intézménynek. Folyamatos szakirodalmi tevékenységet fejtett ki a kémia, de főként a botanika terén. Ekkor már Európa-szerte ismert és elismert tudós volt, ezért tagjává választotta a bécsi, a szentpétervári, az uppsalai és a stockholmi akadémia, a párizsi és a bázeli orvostársaság. 1774-ben lovaggá ütötték, 1806-ban pedig bárói címet kapott.

Nevét a Jacquinia (Theophrastaceae) és a Jacquiniella (Orchidaceae) növénynemek őrzik. A botanikában Jacq. rövidítéssel hivatkoznak nevére.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nikolaus Joseph von Jacquin témájú médiaállományokat.