Máté Imre (költő, 1936–1989)
| Máté Imre | |
| Élete | |
| Született | 1936. február 14. Érmihályfalva |
| Elhunyt | 1989. december 8. (53 évesen) Érmihályfalva |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | vers |
Máté Imre (Érmihályfalva, 1936. február 14. – Érmihályfalva, 1989. december 8.) romániai magyar költő. Ismeretséget főleg a Partiumban szerzett. Saját magáról így írt tömören Forgó táncban című verskötetének fülszövegében:
„1936. február 14-én születtem Érmihályfalván. Azóta ott élek.”[1]
Élete[szerkesztés]
Máté Mihály és Papp Piroska, jómódú gazdálkodó szülők fiaként, tetszhalottként jött a világra. A későn értesített szülészorvos, dr. Andrássy Ernő, halottnak vélve a gyermeket, az anya életét próbálta megmenteni és fogója szorításával maradandó idegrendszeri károsodást okozott az újszülöttben, mely a beszéd- és mozgáskészség gátoltságában nyilvánult meg érzékelhető módon.[1]
Édesanyja, mivel fia az elemit kitűnően végezte el, beíratta a Nagykárolyi Piarista Gimnáziumba 1946-ban. A gimnázium két év után megszűnt, ezért szülőfalujában végezte el a hetediket. Verset tőle először a Bihar megyei Fáklya (ma Bihari Napló) közölt 1956-ban, a Paraszt vagyokot. Többen is felfigyeltek a fiatal tehetségre. Tanulmányait Székelyhídon folytatta (1956-1960), ahol 1961-ben sikeresen leérettségizett. Közben egyre írt, felnőttekhez és gyermekekhez egyaránt. Máté Imre 1962-től az Érmihályfalvi Általános Iskola könyvtárosa lett. Ettől fogva nem csak a nagyváradi Fáklya, hanem az Utunk, Korunk, Ifjúmunkás és Napsugár lapok is közölték verseit. 1965-ben elvette Tóth Ilona magyar nyelv és irodalom szakos tanárnőt, a Fáklya akkori korrektorát, és letelepedett Nagyváradon. A nagyváradi kulturális élet jótékonyan hatott rá, csak házasságának megromlása hagyott keserűséget a költő lelkében, s mely 1977-ben válással ért véget. Icának című versében sokatmondóan adja vissza ezt a 12 évet:
kilenc év
kilenc hónap
kilenc nap
kilenc óra
kilenc perc
a világ
pipacs helyett
Önálló kötete majd csak 1969-ben, az Ifjúsági Könyvkiadó (Bukarest) gondozásában, jelent meg Látta ezt a fürge mókus címmel. Később írásait a Bányavidéki Fáklya, Szatmári Hírlap, Előre, Ifjúmunkás, s a pozsonyi Új szó hasábjain is viszontláthattuk.[2] Jó barátság fűzte több erdélyi és magyarországi költőhöz, íróhoz, művészhez, mint volt például Kiss Tamás (1912 – 2003) és a szentendrei Pirk János, Kossuth-díjas festő. Egy ízben, 1974 októberében, meglátogatta szülőfaluja messzire került fiát, Zelk Zoltán költőt, budapesti lakásán. 1984-ben a Kriterion Könyvkiadónál (Bukarest) jelent meg verseskötete, a Segíts meg emberségem !. Ebben az időszakban rendszeresen ki volt téve a szocialista rendszer zaklatásának.[3] Magyarországra csempészte ki nem publikálható verseit, s Erdély gyermekeiért (Erdélyi Szövetség, a Hungaroton MHV dolgozóinak támogatásával) című kislemezen az ő verse is szerepelt.
Édesapja halála s a folyamatos elutasítás és mellőzés, de legfőképp édesanyja halála végzetesen megviselte és 1989. december 8-án agyvérzésben hirtelen elhunyt.[1] Barátai döbbenten fogadták a hírt és fejfájára saját versét vésették:
szeme még védő tekintet,
koponyája győzelem-bástya .
( Neruda–sirató )
Kötetei[szerkesztés]
- Látta ezt a fürge mókus. Gyermekversek; Ifjúsági, Bukarest, 1969
- Forgó táncban. Versek; Kriterion, Bukarest, 1973 (Forrás)
- A nap kalapja. Gyermekversek; Creangă, Bukarest, 1980
- Segíts meg, emberségem! Gábor Ferenc, Máté Imre, Számadó Ernő versei; Kriterion, Bukarest, 1984
Kritikák[szerkesztés]
- Számadó Ernő, első elismerője, 1957. február 25-én kelt levelében biztatta a fiatal tehetséget[4]
- Visky Mária : Máté Imre szellemi hagyatéka, I. fokozati tudományos-módszertani dolgozat, 1999[5]
- Fábián Imre: Máté Imre versei, Fáklya, 1973. október 4.
- Fényi István: Máté Imre versei, Szatmári hírlap, 1974. március 31.
- Messzer László: A Nap kalapja–Máté Imre gyermekversei, Fáklya, 1981. január 18.[6]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c Egy küzdelmes költőpálya:Máté Imre (1936 – 1989). [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 10.)
- ↑ Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0
- ↑ 'Többször felkérték, hogy a szocializmust dicsérő irányverseket írjon, de ezt visszautasította. Írógépét, mely legfontosabb munkaeszköze volt–vele szelídítette olvashatóvá a reszkető kézzel írott girbegurba betűket–elvette a rendőrség. Csak hosszas huzavona után, megcsonkítva (néhány lereszelt betűvel)kapta vissza.'. [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 10.)
- ↑ [1] Archiválva 2007. szeptember 28-i dátummal a Wayback Machine-ben „Számadó Ernő a következőket írta Máté Imrének:
»Kedves Öcsém, Szívvel köszönöm a hozzám intézett szép versedet, köszönöm kedves szüleidnek és neked a nagykárolyi Számadó – ünnepségen való részvételeteket. Kívánom neked, hogy te kevesebb harc, könny és szenvedés árán juss odáig, ahol koszorút adnak a költőnek…«” - ↑ Játékos, könnyed rímelésű versikéi „esztétikai értékük mellett nevelői funkciót is betöltenek, fogalmazásra, szép beszédre, az anyanyelv rejtett értékeinek felismerésére is tanítanak…Közel hozza a természet varázsát, derűjét, a falusi tájat, a falusi élet vidám pillanatait, de nem hiányoznak az állatfigurák sem .”. [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 10.)
- ↑ „Tavaszi kikeletről vall Máté Imre kötetnyitó soraiban, és a téli világ zúzmarás képeivel búcsúzik az olvasótól, s közben mennyi jelenség ad számára lehetőséget a játékra a gyermeki képzelettel: az erdei légtornászmókusról, a fűtépő kislibákról, andalító estéli harangszóról…A versek gördülékenysége, formai megalkotottságuk tökéletessége nem kezdő költőről bizonykodik, hanem tudatosan alkotóról, aki minden rímért megküzd, ám teszi ezt az olvasó számára észrevétlenül.”. [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 10.)
Források[szerkesztés]
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0
- Érmihályfalva – Barangolás múltban és jelenben, 2005