Meskó Zoltán (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Meskó Zoltán
SzületettFelsőkubini Meskó Zoltán
1883. március 12.
Baja
Elhunyt1959. június 10. (76 évesen)
Nagybaracska
Állampolgárságamagyar
HázastársaDrescher Margit (18871971)[1]
Gyermekeihárom gyermek
Foglalkozása
  • katonatiszt
  • politikus
IskoláiCsászári és Királyi Katonai Műszaki Akadémia (–1904)
Katonai pályafutása
Ország Osztrák–Magyar Monarchia
Háborúi, csatáielső világháború
SablonWikidataSegítség

Felsőkubini Meskó Zoltán (Baja, 1883. március 12.Nagybaracska, 1959. június 10.) magyar katona, politikus, az első magyar nyilaskeresztes párt, a Magyar Nemzeti Szocialista Földműves- és Munkáspárt (MNSZFMP) megalapítója.

Élete, munkássága[szerkesztés]

A köznemesi származású felsőkubini Meskó család sarja. Édesapja, felsőkubini Meskó László, édesanyja Debnárik Etelka (18451909),[2][3] Anyai nagyszülei Debnárik Ignác és Domsits Julianna voltak.

A Mährisch-Weisskirchen-i császári és királyi katonai főreáliskolában végezte középfokú, majd Bécsben a Katonai Műszaki Akadémián (Technische Militärakademie) felsőfokú tanulmányait. 1904-ben hadnaggyá avatták. Az első világháború alatt az olasz fronton szolgált. 1917-ben hazajött, majd országgyűlési képviselő lett az Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt színeiben. 1918-ban a kommunisták elől Szerbiába menekült, később Szegedre ment, ahol részt vett a Nemzeti Hadsereg megszervezésében. A Friedrich-kormányban földművelésügyi államtitkár volt. Aktív politikai életet folytatott. Az ő nevéhez fűződik a Névmagyarosító Társaság megszervezése.

1932-ben megalapította a Magyar Nemzeti Szocialista Földműves- és Munkáspártot, amely Magyarországon elsőként alkalmazta a nyilaskeresztet és a zöld inget jelvényéül. 1933-ban lemondott pártjának vezetéséről, de a második világháború alatt ő szerkesztette a Nemzet Szava című hetilapot. A háborúba lépés ellen tiltakozott, majd később a német megszállás ellen is. Budapest ostromakor nem menekült el, a város elfoglalása után a szovjetek letartóztatták. 1945 januárjában a budapesti népbíróság első fokon 5 évre, másodfokon életfogytiglani börtönre ítélte a Nyilaskeresztes Párt megalapításáért, és azért, hogy országgyűlési képviselőként nem akadályozta meg Magyarország belépését a háborúba. 1956-ban amnesztiával szabadult. Börtönbüntetése idején egy ideig Kádár Jánossal volt egy cellában. 1957-ben újra letartóztatták, de 1959. május 31-én, Kádár külön engedélyével szabadult. Szabadságát azonban nem élvezhette sokáig; alig tíz nappal a börtön elhagyása után meghalt.

Házassága és gyermekei[szerkesztés]

Feleségül vette Drescher Margit (18871971) kisasszonyt.[1] A házasságból született:

  • Meskó Lajos piarista, az újmisés
  • Meskó Béla medicus
  • Meskó Imre VIII. gimnáziumi tanár

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]