A Hungarista Mozgalom jelképei

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ez a lap a Szálasi Ferenc nevével fémjelzett Hungarista Mozgalom, ill. a mozgalom különböző politikai formációinak jelképeit ismerteti.

A Hungarista Mozgalom jelképei közül önkényuralmi jelképnek minősülnek Magyarországon azok, amelyek nyilaskeresztet vagy a nácik által használt horogkeresztet tartalmaznak.

A nyilaskereszt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jelkép eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szent László hadi felszerelésben a Magyar Anjou Legendáriumegy lapján

A nyilaskereszt a nyilasok szerint Szent László király hadijelvénye volt. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter a 145000/1933. számú BM (1933. 09. 06.) rendelettel betiltotta a horogkereszt bárminemű használatát magyar állampolgárok számára arra hivatkozva, hogy az egy idegen állam Hitler Németországa a (Harmadik Birodalom) felségjelzése lett. Ezután Böszörmény pártjának a jelképe a zöld kaszáskereszt, Meskó pártjáé pedig a zöld nyilaskereszt lett. A kaszáskereszt a mozgalom agrár jellegére utalt, a nyilaskereszt pedig Szent László hadijelvényének modernebb változata lett. Ezután terjedt el a „kaszások”, ill. „nyilasok” kifejezés.

Így a nyilasok számára a jel egyrészt kifejezte a „lovagkirály” szellemiségével való jogfolytonosságot, másrészt utalt a kalandozó magyarságra is, kiknek nyilaitól rettegett Európa minden szeglete. A nyilaskereszt utalás volt még arra - a „turáni”, íjat használó népek körében (például hunok, mongolok) általánosan megfigyelhető szimbolikára, - hogy a szakrális világkirály (törzsfő, fejedelem) vertikálisan Istennel köti össze a népét, ugyanakkor horizontálisan a négy égtáj felé feszülve „a világföldet a világtengerig” meghódítja majd kibékíti önmagában. Ennek maradványa volt a magyar király koronázásakor a „királydombra” fölvágtató király általi „négy vágás”, suhintás a négy égtáj a négy „világirány” felé, de ez kötődik Attila hun királynak az „Isten kardja” elnevezéséhez is.

A jelkép hungarista története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyilas logók

1935–1937[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy anekdota szerint amikor Pálffy Fidél gróf pártalapítási kérelmet nyújtott be Keresztes-Fischer belügyminiszternek, ez utóbbi a kérelemben szereplő nyilvánvalóan náci attribútumok (barna ing, vörös karszalag fehér körrel, a körben fekete horogkereszttel) miatt nem akarta megadni az engedélyt. „Helyes – mondta Pálfy Fidél – akkor az ing nem barna lesz hanem zöld, a karszalag nem tiszta vörös lesz hanem Árpád-sávos, és a kereszt nem horgokban hanem nyílhegyekben fog végződni!” E változat szerint, állítólag így születtek a nyilas jelképek.

Az első politikai alakulat (Nemzet Akaratának Pártja, 1935–1937), nem vette át a különböző magyar nemzetiszocialista kezdemények által már 1933-tól használt zöld nyilaskeresztet, mivel Szálasi egy önálló, sajátosan magyar eszmerendszert dolgozott ki. Ez az ő megfogalmazása szerint a „nemzetiszocialista korszellem magyar gyakorlata”, s nem egyszerű kópiája a sajátosan német jellegű nemzetiszocializmusnak, avagy a sajátosan olasz jellegű fasizmusnak.

Szálasi a „HIT” szó betűiből alakított rovásjelképet használta, ezzel is kifejezve a sajátosan magyar jelleget.

1937-től[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A különböző pártok az egyesüléseik után már egységesen a nyilaskeresztet használták, de annak közepére egy fehér „H” betű került. Később bevezették az ún. „Árpád-sáv” használatát is.

Az Árpád-sáv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jelkép eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Turul-Árpád-ház dinasztikus jelképének legrégebbi biztos címerábrázolása I. Imre magyar királynál (uralk. 1196–1204) tűnik föl. Szent István első király (uralk. 1000–1038) pénzein is már föltűnik egy sávozott zászló, méghozzá egy „királyi lándzsa” (LANCEA REGIS) körfelirattal. Ez a korábban a királykoronázáskor használt lándzsára utal, amelyen egy sávozott zászló található. A sávok száma koronként különböző volt (7 és 12 között változott), mígnem a 16. századra állandósult nyolcban. Előfordult, hogy föliratokkal, ill. a korai időkben oroszlánokkal (királyi jelkép) díszítették. A kettőskeresztes címerrel egyesített ábrázolásban jelképezheti a Krisztus jobb oldalából föltörő vért és vizet, amely az Egyház szentségeit jelképezi (elsősorban a keresztséget és az Eucharisztiát). Werbőczy 1514-es Hármaskönyvének (Tripartitum) allegorikus magyarázata szerint a sávozás „a négy ezüstös folyót” (Duna, Tisza, Száva, Dráva) jelképezi, így „Alsó-Magyarország” területét, míg a címerpajzs másik oldala a „három hegyen” (Tátra, Fátra, Mátra) fölépülő Apostoli Királyságot (kettős kereszt), illetve „Felső-Magyarország” területét. Ez utóbbi inspirálta a szlovákság, majd később Szlovákia címerének a kialakulását.

Az Árpád-sáv önmagában sohasem volt hungarista jelkép, csak nyilaskereszttel kiegészülve, valamint a mai Árpád-sávos zászlók 8 sávjával szemben 9 sávból állt a hungarista változat.

Zászlók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz A Hungarista Mozgalom jelképei témájú médiaállományokat.