Markusovszky Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Tulipanos (vitalap | szerkesztései) 2021. február 7., 12:01-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (forma)
Markusovszky Lajos
Pollák Zsigmond metszete
Pollák Zsigmond metszete
Született1815. április 25.
Csorba
Elhunyt1893. április 21. (77 évesen)
Abbázia
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaorvos,
honvédorvos,
egészségpolitikus
IskoláiPesti Királyi Tudományegyetem (–1844, orvostudomány)
A Wikimédia Commons tartalmaz Markusovszky Lajos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Markusovszky Lajos utolsó lakóhelye Abbázia, Hotel Bellevue
Markusovszky Lajos emléktábla 2008-ból a szálloda oldalán
Markusovszky Lajos ülőhely a Hotel Opatija mögötti Margaréta parkban

Markusovszky Lajos (Csorba, 1815. április 25. – Abbázia, 1893. április 21.) orvos, honvédorvos, a modern magyar egészségügyi oktatás egyik megszervezője, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Tanulmányai, pályakezdése

Tizenkét éves koráig apja nevelte, aki ágostai evangélikus lelkész volt Csorbán. Tanulmányait Rozsnyón, később Késmárkon folytatta, majd 1834-ben a pesti egyetem orvosi karának hallgatója lett. 1837-ben apja meghalt, így azért, hogy tanulmányait folytatni tudja Stáhly Ignác ajánlatára gróf Festetics Leó családjánál vállalt előbb latin nyelvtanári, majd nevelői állást. Ekkor kezdett érdeklődni a nevelésügy és a pedagógia iránt. 1843-ban az akkor Pestre érkező Balassa János sebészprofesszor mellett lett tiszteletbeli segéd. 1844-ben megszerezte orvosi oklevelét, majd tanítványaival rövid időt töltött Párizsban, ahol megismerkedett a francia sebészet eredményeivel, elsősorban Jacques Lisfranc és Alfred Velpeau munkásságával. A következő két évet állami ösztöndíjjal Bécsben töltötte, ahol Joseph Wattmann műtőnövendéke volt. Itt ismerkedett meg Semmelweis Ignáccal, akivel életre szóló barátságot kötött. 1847-ben hazatért és a pesti egyetemen Balassa János asszisztense lett. Balassával Európában az elsők között alkalmazták sebészeti beavatkozásnál a dietil-éterbódítást, melyet először Markusovszky önmagán próbált ki.[1] Az 1848 márciusi események ebben az állásban érték.

Szerepe az 1848–49-es szabadságharcban

Jelen volt az 1848. március 15-ei forradalom eseményeinél. A magyar kormány megbízásából szerepet vállalt a magyar katonai egészségügyi szolgálat létrehozásában, a honvédorvosok képzésére létrehozott hadorvosi tanfolyamon katonai sebészetet oktatott és műtő gyakorlatokat tartott. Mint főorvost és Balassa János helyettesét ideiglenesen őt bízták meg a fővárosi sebészeti klinika irányításával, miután Balassát miniszteri tanácsossá nevezték ki. 1848 novemberétől törzsorvos lett a feldunai hadseregben. A második komáromi csata után ő kezelte Görgei Artúr fejsebesülését, majd elkísérte a tábornokot Aradra, a szőlősi síkra, a nagyváradi orosz fogságba és száműzetése helyére, Klagenfurtba is. 1850-ben, a magyar fővárosba való visszatérésekor politikai megbízhatatlanság címén megfosztották egyetemi állásától.

Pályája a kiegyezésig

Az osztrák önkényuralom[2] alatt 1851-től a fogságból akkor szabaduló és egyetemi állását ismét elfoglaló Balassa János magánasszisztense lett. Egyik szervezője volt annak a Balassa körül csoportosuló haladó orvosi körnek, amely a hazai orvosképzés, orvostudomány és közegészségügy felemelésére dolgozott ki terveket. Protestáns vallása miatt magántanári kinevezési kérvényét az egyetem visszautasította, így kénytelen volt magánorvosi gyakorlatot is folytatni. Több előkelő család, így például a Trefort, és az Eötvös család háziorvosa is volt. E kapcsolatnak, illetve e kapcsolat nyomán kialakuló barátságnak is köszönhető volt, hogy a kiegyezés után Eötvös József minisztériumában titkári állást kapott.

Szakpolitikusi pályája

1867-től 1892-ben történt nyugállományba vonulásáig a Vallás- és Közoktatási Minisztérium alkalmazásában állt, kezdetben az orvosképzési, később az összes egyetemi ügyek előadójaként, 1867-től miniszteri titkári, 1872-től címzetes, 1878-tól valóságos osztálytanácsosi, 1883-tól címzetes, majd 1887-től valóságos miniszteri tanácsosi rangban. Alapvetően jelentős érdemeket szerzett a magyarországi orvosképzés új alapokra helyezésében. Ő javasolta a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem felállítását, majd jelentős érdemeket szerzett a pesti és kolozsvári egyetemi oktatás európai színvonalra emelésében. Az Országos Közegészségi Tanács tagjaként, majd elnökeként részt vett Magyarország közegészségügyi rendszerének kialakításában. Javaslatára a pesti egyetemen közegészségtani tanszék alakult. Részt vett az 1876-ban elfogadott közegészségügyi törvény kidolgozásában.

Szervezeti tagságai

  • A Magyar Tudományos Akadémia levelező (1863), tiszteleti (1890) tagja
  • Az Országos Közegészségi Tanács tagja (1867), elnöke (1868)
  • Az Országos Közegészségügyi Egyesület alapító tagja és alelnöke (1886–)
  • A Budapesti Királyi Orvosegyesület alelnöke (1887–1888)

Szakírói pályája

Markusovszky alapította 1857-ben a ma is megjelenő Orvosi Hetilapot, amelynek élén 32 évig állt. 1863-ban megalapította a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulatot.

Főbb művei

  • Az orvos mint nevelő (doktori értekezés, Pest, 1844) Online
  • Észrevételek az orvosi tudomány fejlődéséről az utolsó ötven év alatt (Budapest, 1888)
  • Markusovszky Lajos válogatott munkái (összegyűjtötte és sajtó alá rendezte Marikovszky György, Budapest, 1905).[3]

Emlékezete

1893. április 25-én, temetésén jelen volt Görgei Artúr tábornok, volt hadügyminiszter is. Sírhelye a Markusovszky család sírboltjában található Vasegerszegen.[4] A Magyar Tudományos Akadémián 1896. április 27-én Hőgyes Endre tartott felette emlékbeszédet.

Köztéri szobrok, emléktáblák

  • Szombathelyen a megyei kórház kertjében 1955. április 2-án avatták fel mellszobrát, Majthényi Károly szobrászművész alkotását. A szobrot később a szombathelyi Markusovszky utcába helyezték át.
  • 1965-ben Csorbán a Markusovszky utca egyik épületén a csehszlovák és magyar orvosi társaság kétnyelvű emléktáblát helyezett el, arra emlékeztetve, hogy Markusovszky Lajos Csorbán született.
  • Budapest IX. kerületében, a Markusovszky téren 1965. október 1-jén avatták fel mellszobrát, Papachristos Andreas görög származású magyar szobrászművész alkotását.
  • A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karának kertjében található szoborparkban 1986. március 25-én avatták fel bronz mellszobrát, Szabó György szobrászművész alkotását.
  • 1986-ban a Vasegerszegi Markusovszky kúria felújításakor a kúria főhomlokzatán domborműves emléktáblát helyeztek el.
  • 2008-ban Abbáziában a Bellevue szálloda falán domborműves emléktáblát avattak, arra emlékeztetve, hogy Markusovszky Lajos utolsó napjait ebben a szállodában töltötte.[5]
  • Ülőhely Abbáziában, a Margaréta parkban. A tábla a Osztrák–Magyar Monarchia idején készülhetett, német feliratos.

Emlékérmek, díjak

Nevét viselő intézmények

Jegyzetek

  1. ↑ Kapronczy Károly: Markusovszky Lajos. (Hozzáférés: 2009. október 24.)
  2. ↑ Az önkényuralom kora, viszki.sulinet.hu
  3. ↑ Markusovszky Lajos válogatott munkái (részlet). (Hozzáférés: 2009. október 21.)[halott link]
  4. ↑ A Markusovszky család család sírja Vasegerszegen (fénykép). (Hozzáférés: 2009. október 21.)
  5. ↑ Egy évet sem ért meg eredeti pozíciójában a Markusovszky-emléktábla, 2009. augusztus 2. (Hozzáférés: 2009. október 25.)

Források

Révai nagy lexikona XIII. kötet (Lovas–Mons). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1915. 426. o.  

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Markusovszky_Lajos&oldid=23529430”