Margit snowdoni grófné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Margit brit királyi hercegnő, snowdoni grófné
Princess Margaret.jpg
Margit brit királyi hercegnő

Titulusai Királyi hercegnő, Snowdon grófnéja
Életrajzi adatok
Uralkodóház Windsor-ház
Teljes neve Ő királyi fensége Margit Róza hercegnő, Snowdon grófnéja
Született
1930. augusztus 31.
Glamis-kastély, Skócia
Elhunyt
2002. február 9. (71 évesen)
King Edward VII Hospital, London
Nyughelye King George VI Memorial Chapel, Szent György-kápolna, Windsori kastély
2002. április
Házastársa Anthony Armstrong-Jones (1960–1978)
Gyermekei David Armstrong-Jones
Lady Sarah Chatto
Édesapja VI. György brit király
Édesanyja Erzsébet brit királyné

Margit brit királyi hercegnő (Skócia, 1930. augusztus 31.London, 2002. február 9.) - VI. György brit király és Erzsébet brit királyné második lánya, II. Erzsébet brit királynő húga.

Margit gyerekkorát a családja körében töltötte 1936-ig, amikor apai nagybátyja, VIII. Eduárd brit király le nem mondott a trónról, és apját meg nem koronázták. Ezzel nővére lett a trónörökös, Margit pedig a trónöröklési rangsorban a második.

1960-ban feleségül ment Anthony Armstrong-Jones fényképészhez, akit II. Erzsébet királynő az esküvő alkalmából Snowdon grófjává tett meg, Margit pedig snowdoni grófné lett.

Fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Margit hercegnő (elöl) nővérével, Erzsébettel (jobbra) és nagyanyjával, Mária királynéval

Margit Róza hercegnő 1930. augusztus 31-én született a skóciai Glamis-kastélyban, anyja ősi otthonában.[1] Apja Albert yorki herceg, anyja Bowes-Lyon Erzsébet hercegné volt. Születésekor Margit a negyedik helyen állt a trónöröklési rangsorban nagybátyja, apja és nővére mögött. Mivel az uralkodó, V. György brit király férfiági unokája volt, már születésekor járt neki a brit királyi hercegnői cím.

Anyja eredetileg az Anna Margit nevet akarta adni neki,[2] de V. Györgynek ez nem tetszett – ellenben az alternatívaként számba jöhető Margit Rózával.[3] 1930. október 30-án keresztelte meg a Buckingham-palota kápolnájában Cosmo Lang canterburyi érsek.[4][5]

Fiatalkorát szülei londoni rezidenciáján (145, Picadilly) vagy a windsori Royal Lodge-ban töltötte,[6] tanításáról a családi nevelőnő gondoskodott. Anyja ellenállása miatt azonban nem kapott megfelelő képzést, mert a yorki hercegné csak illedelmes fiatal hölgyet akart belőle és nővéréből nevelni.[7] Margit egész életében neheztelt anyjára, amiért nem gondoskodott megfelelően taníttatásáról.

Ötéves korában meghalt nagyapja, V. György, akinek elsőszülött fia lépett a trónra VIII. Eduárd brit király néven, de alig egy évvel később lemondott a trónról, hogy feleségül vehessen egy elvált amerikai színésznőt, Wallis Simpsont. Mivel Simpson már kétszeresen elvált asszony volt, sem a kormány, sem az anglikán egyház nem adta beleegyezését a házassághoz. Eduárd lemondása után Margit apját koronázták meg VI. György brit király néven, és a család a Buckingham-palotába költözött,[8] Margit – egy csapásra a trón második számú várományosa – szobája a The Mallra nézett.[9]

A második világháború kitörésekor Margit és nővére éppen Skóciában, a Balmoral-kastélyhoz tartozó egyik épületben nyaraltak, és 1939 karácsonyig nem is térhettek vissza Londonba.[10] Visszatérésük után a család a windsori kastélyba költözött, és a háború végéig ott maradtak, annak ellenére, hogy Churchill kormánya Kanadába akarta evakuálni a hercegnőket.[11] A javaslatra anyjuk azt válaszolta: „A gyerekek nem mennek nélkülem. Én nem megyek a Király nélkül. És a Király sohasem menne.[12] A királyi család más tagjaihoz viszonyítva Margittól nem várták el, hogy nyilvánosan szerepeljen, ezért szülei kevés gondot fordítottak nevelésére, és apja azt is megengedte neki, amit nővérének nem (pl. hogy 13 évesen késő estig fennmaradjon).[7] VI. György később azt mondta lányairól, hogy Erzsébet a büszkesége és Margit az öröme.[13]

A háború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Margit (jobbra) és Erzsébet (balra) hercegnők egy dél-rhodesiai bélyegen, amely 1947-es látogatásuknak állított emléket.

A háború után Margit és Erzsébet is megjelent a Buckingham-palota erkélyén Churchill miniszterelnökkel, majd később az utcán csatlakoztak az ünneplő tömeghez.[14] 1947. február 1-jén a királyi család hivatalos látogatásra indult Dél-Afrikába – a három hónapos út volt Margit első külföldi útja.[15] Margitot az úton Peter Townsend királyi istállómester kísérte.[16]

Fiatal, gyönyörű hercegnőként Margit élénk társasági életet élt, gyakran járt bálokba és fogadásokra, és hivatalos szereplései is megszaporodtak: hivatalos látogatást tett Olaszországban, Svájcban és Franciaországban, illetve egyre több jótékony szervezet, alapítvány védnöke vagy elnöke lett.[17]

1951 augusztusában ünnepelte 21. születésnapját,[18] majd, mivel a rákövetkező hónapban apját tüdőrák miatt meg kellett műteni, Margit volt a királyi államtanács egyik tagja, akik a betegágyon fekvő királyt helyettesítették.[19] Hat hónap múlva azonban apja elhunyt, és nővérét királynővé koronázták.

Házassága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A királyi hercegnők egy dél-afrikai bélyegen. Balra Margit, jobbra Erzsébet.

Apja halála Margitot mélyen lesújtotta, a gyásztól nem tudott aludni, nyugtatókat kellett felírni neki.[20] Megözvegyült anyjával együtt Margit kiköltözött a Buckingham-palotából (II. Erzsébet hivatalos rezidenciájáról) és a Clarence House-ba költözött.[21] Peter Townsend, akivel a dél-afrikai körúton ismerkedtek meg, anyja háztartásának vezetője lett.[22]

1953-ban Townsend, aki akkorra elvált első feleségétől, házassági ajánlatot tett Margitnak. A 16 év korkülönbség és a férfinak az első házasságból született két gyermeke ellenére Margit igent mondott, és tájékoztatta a királynőt, hogy Townsend felesége akar lenni. Mint 1936-ban VIII. Eduárd esetében, az anglikán egyház habozás nélkül elutasította a házasságot. Erzsébet sem támogatta az esküvőt, és mivel koronázása után hat hónapig a Brit Birodalom országait akarta meglátogatni, húgát az esküvő elhalasztására kérte: „A körülményeket tekintve, nem túlzó azt kérnem, hogy várj egy évet.[23] A királynő titkára azt javasolta, hogy Townsendet helyezzék külföldre, de Erzsébet ezt elutasította, és inkább saját udvartartásába vezényelte át.[24] A brit kormány is elutasította a házasságot, és az újságok szerint a házasság „elképzelhetetlen, minden királyi és keresztény hagyománnyal ellenkező” lenne.[25] Churchill tájékoztatta a királynőt, hogy a Birodalom miniszterelnökei egyhangúan a házasság ellen voltak, és a parlament sem adná beleegyezését, ha nem egyházi az esküvő, hacsak Margit le nem mond a brit trónhoz való jogáról (Károly herceg és Anna hercegnő után a negyedik volt akkor a trónöröklési rangsorban).[26] Churchill végül elérte, hogy Townsendet Brüsszelbe helyezzék át.

Ugyanakkor a közvélemény-kutatások támogatni látszottak Margitot, a kormány és az egyház véleménye ellenére.[27] A Margitra nehezedő nyomásra jellemző, hogy azt mondták neki – tévesen –, hogy ha elvált férfihoz megy feleségül, nem áldozhat utána.[28] Végül Margit engedni kényszerült:

Szeretném tudatni, hogy eldöntöttem, nem megyek feleségül Peter Townsend századoshoz. Tudatában voltam annak, hogy ha lemondok a trónörökléshez fűződő jogaimról, akkor polgári házasságot köthettem volna. De tekintettel az egyház tanítására a keresztény házassággal kapcsolatban, és tekintettel kötelességemre a Nemzetközösség felé, elhatároztam, hogy ezeket a szempontokat a többiek elé kell helyeznem. Döntésemet teljesen egyedül hoztam, bár ebben mindvégig támaszom volt Townsend százados kifogyhatatlan támogatása és odaadása.[29]

Öt évvel később, 1960. május 6-án Margit a Westminsteri apátsági templomban feleségül ment Antony Armstrong-Jones fényképészhez. A házassági ajánlatot állítólag egy nappal azután fogadta el, hogy hírét vette Peter Townsend és egy fiatal belga nő közelgő házasságának,[30] – a menyasszony állítólag fele annyi idős volt, mint a vőlegény, de feltűnően hasonlított Margitra.[31] Margit eljegyzési bejelentése mindenkit meglepetésként ért, mivel mindenki előtt titkolta kapcsolatát Armstrong-Jonesszal.[32]

Margit esküvőjét – a királyi család tagjai közül elsőként – élőben közvetítette a brit BBC[30], és ezt kb. 300 millió néző látta világszerte.[33] Az esküvő után a Britannia királyi jacht fedélzetén hathetes karib-szigeteki körutat tettek, majd a Kensington Palotába költöztek.[34] 1961-ben a hercegnő férjét II. Erzsébet Snowdon grófjává tette meg, és automatikusan Margit is Snowdon grófnéja lett, hivatalos címe, királyi származása okán: "Ő királyi fensége, Margit hercegnő, Snowdon grófnéja" volt. A párnak két gyermeke született:[35] David Armstrong-Jones, Linley vikomtja (1961) és Lady Sarah Chatto (1964).

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Margit és férje házassága nem volt jó. Az első házasságon kívüli kapcsolatra állítólag 1966-ban került sor leánya keresztapjával.[36] Egy évvel később egy hónapig tartó kapcsolata volt Robin Douglas-Home-mal, Alec Douglas-Home brit politikus unokaöccsével.[37] Margit állítása szerint kapcsolatuk csak plátói volt, de napvilágra került levelezésük intim részletei másra is utaltak.[38] Douglas-Home másfél évvel szakításuk után öngyilkosságot követett el.[30] Egyesek szerint Margitnak kapcsolata volt Mick Jaggerrel,[39] Peter Sellersszel és Keith Miller ausztrál krikettjátékossal.[40] David Niven brit színész 2009-es önéletrajza szerint neki is volt kapcsolata a hercegnővel.[41]

Az 1970-es évek elejére Margit és férje már teljesen eltávolodtak egymástól. 1973-ban Margitot bemutatták Roddy Llewellynnek, aki 17 évvel volt fiatalabb a hercegnőnél. 1974-ben Llewellyn Margit vendége volt annak karib-szigeteki vendégházában,[42] majd még számos alkalommal meglátogatta ott. Margit szerint kapcsolatuk „szerető barátság” volt,[43] egyszer azonban mikor Llewellyn váratlanul elutazott Törökországba, Margit érzelmileg összezavarodott és bevett egy halom altatót.[44] „Annyira kimerültem mindentől – mondta később –, hogy nem akartam mást, csak aludni.”[45] Amikor jobban lett, udvarhölgyei távol tartották tőle férjét, nehogy megint depressziós legyen.[46]

1976-ban Margit és Llewellyn fürdőruhás fotóját a címlapon közölte a News of the World pletykalap, a kísérő cikkben Margitot öregedő szalmaözvegynek, Llewellynt pedig a játékszerének állították be.[47] A rákövetkező hónapban Margit és férje bejelentették, hogy házasságuk felbomlott.[48] Néhány politikus azt követelte, hogy távolítsák el a királyi udvartartásból, egyes munkáspárti képviselők pedig „királyi parazitának”[49] és „ócska prosti”-nak kezdték nevezni.[50] A válást 1978. július 11-én jelentették be,[51] és ugyanazon év decemberében Armstrong-Jones feleségül vette Lucy Lindsay-Hoggot.[52]

Betegsége és halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hátralevő éveiben a hercegnő betegségekkel és cselekvőképtelenséggel nézett szembe. 15 éves kora óta erős dohányos volt,[53] 1985. január 5-én tüdejének egy részét el kellett távolítani.[54] 1991-ben abbahagyta a dohányzást, de továbbra is sokat ivott.[55] 1993 januárjában tüdőgyulladása miatt kórházba került. 1998-ban enyhe agyvérzést szenvedett, a rákövetkező évben egy fürdőszobai baleset során súlyos égési sérüléseket szenvedett a lábán, és csak nehezen tudott járni, időnként tolószékbe kényszerült.[56] 2001 januárjában és márciusában további agyvérzéseket állapítottak meg, amelyek következtében bal oldala lebénult, és részlegesen elvesztette látását.[57] Margit utoljára nagynénje, Alice gloucesteri hercegnő 100. születésnapja alkalmából, 2001 decemberében lépett a nyilvánosság elé.[58]

Margit hercegnő a londoni King Edward VII Hospital kórházban halt meg 2002. február 9-én, 71 éves korában, miután még egy agyvérzése volt.[59] A temetésre 2002. február 15-én került sor – pontosan apja temetésének 50. évfordulóján. A hercegnő kívánságára csak a család és a közeli barátok vettek részt a szertartáson.[60] A temetés volt az utolsó esemény, amelyen az anyakirályné részt vett hat héttel később bekövetkezett halála előtt. A királyi család szokásával ellentétben Margit hercegnőt elhamvasztották, hamvait szülei, VI. György brit király és Erzsébet királyné sírjában, a windsori kastély Szent György kápolnájában található King George VI Memorial Chapelben helyezték el.[61] Az állami megemlékezésre a westminsteri apátsági templomban került sor 2002. április 19-én.[62]

We thank thee Lord who by thy spirit doth our faith restore
When we with worldly things commune & prayerless close our door
We lose our precious gift divine to worship and adore
Then thou our Saviour, fill our hearts to love thee evermore
– Margit hercegnő sírfelirata, amelyet saját maga írt[63]

Címei, kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Margit hercegnő személyes címere

Címei és megnevezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1930. augusztus 21. – 1936. december 11.: Ő királyi fensége Yorki Margit hercegnő
  • 1936. december 11. – 1961. október 3.: Ő királyi fensége Margit brit királyi hercegnő
  • 1961. október 3. – 2002. február 9.: Ő királyi fensége Margit hercegnő, Snowdon grófnéja

Kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külországi kitüntetések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tiszteletbeli katonai kinevezések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

 Ausztrália

  • A Királyi Ausztrál Női Hadtest tiszteletbeli főparancsnoka

 Bermuda

 Kanada

 Egyesült Királyság

Címere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Aronson, Theo. Princess Margaret: A Biography. London: Michael O'Mara Books Limited (2001). ISBN 1-85479-682-8 
  • Botham, Noel. Margaret: The Last Real Princess. London: Blake Publishing Ltd (2002). ISBN 1-903402-64-6 
  • Bradford, Sarah. Margaret Rose, Princess, countess of Snowdon (1930–2002). Oxford University Press (2008. november 19.). Hozzáférés ideje: 2011. május 17. 
  • Crawford, Marion. The Little Princesses. London: Cassell and Co (1950) 
  • Heald, Tim. Princess Margaret: A Life Unravelled. London: Weidenfeld and Nicolson (2007). ISBN 978-0-297-84820-2 
  • Warwick, Christopher. Princess Margaret: A Life of Contrasts. London: Carlton Publishing Group (2002). ISBN 0-233-05106-6 

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Heald, p. 1; Warwick, pp. 27–28
  2. Warwick, p. 31
  3. Warwick, pp. 31–32
  4. Heald, p. 6; Warwick, p. 33
  5. Yvonne's Royalty Home Page — Royal Christenings
  6. Crawford, pp. 14–34; Heald, pp. 7–8; Warwick, pp. 35–39
  7. ^ a b Bradford
  8. Heald, p. 11; Warwick, p. 71
  9. Heald, p. 18; Warwick, p. 76
  10. Crawford, p. 110; Warwick, p. 98
  11. Crawford, pp. 104–119; Warwick, pp. 99–101
  12. Biography of HM Queen Elizabeth the Queen Mother: Activities as Queen, Official website of the British monarchy, <http://www.royal.gov.uk/HistoryoftheMonarchy/The%20House%20of%20Windsor%20from%201952/QueenElizabethTheQueenMother/ActivitiesasQueen.aspx>. Retrieved on 28 July 2009
  13. Botham, p. 9
  14. Aronson, p. 92
  15. Aronson, p. 97
  16. Heald, p. 39
  17. Warwick, pp. 154–159
  18. Heald, p. 84; Warwick, p. 163
  19. Warwick, p. 167
  20. Warwick, p. 170
  21. Heald, p. 91; Warwick, p. 176
  22. Warwick, p. 182
  23. "Under the circumstances, it isn't unreasonable for me to ask you to wait a year." Margit a királynőt idézi, Warwick, p. 186
  24. Warwick, p. 187
  25. e.g. The People, idézi Warwick, p. 190
  26. Warwick, p. 191
  27. Warwick, p. 192
  28. Warwick, p. 203
  29. "I would like it to be known that I have decided not to marry Group Captain Peter Townsend. I have been aware that, subject to my renouncing my rights of succession, it might have been possible for me to contract a civil marriage. But mindful of the Church's teachings that Christian marriage is indissoluble, and conscious of my duty to the Commonwealth, I have resolved to put these considerations before others. I have reached this decision entirely alone, and in doing so I have been strengthened by the unfailing support and devotion of Group Captain Townsend." Margit hercegnő közleménye, 1955. október 31., idézi Warwick, p. 205
  30. ^ a b c By Caroline Davies (2002-02-10), A captivating woman..., London: Telegraph.co.uk, <http://www.telegraph.co.uk/news/uknews/1384451/A-captivating-woman-who-was-courted-by-many-suitors-but-failed-to-find-lasting-love.html>. Retrieved on 2008-10-17
  31. Heald, p. 112: "looked strikingly like Princess Margaret"; Warwick, p. 223: "more than a passing resemblance to the Princess"
  32. Heald, pp. 114–115; Warwick, p. 225
  33. Warwick, p. 227
  34. Heald, p. 141; Warwick, p. 233
  35. Heald, pp. 140–141
  36. Heald, p. 170; Warwick, p. 245
  37. Heald, p. 170
  38. Warwick, pp. 245–246
  39. Aronson, p. 229
  40. Cricinfo - Players and Officials - Keith Miller, Content-www.cricinfo.com, <http://content-www.cricinfo.com/australia/content/player/6612.html>. Retrieved on 2008-10-13
  41. Munn, Michael (24 May 2009). "Oh God, I wanted her to die". The Sunday Times, 2009. május 29.
  42. Heald, p. 194; Warwick, p. 255
  43. Margit szavai, idézi Warwick, p. 256
  44. Heald, p. 198; Warwick, p. 257
  45. Idézi Warwick, p. 257
  46. Warwick, p. 257
  47. Warwick, p. 258
  48. Heald, p. 197; Warwick, p. 258
  49. Denis Canavan, idézi Warwick, p. 260
  50. Willie Hamilton, idézi Warwick, p. 261
  51. Newspapers Remembered Royalty - Princess Margaret Divorce. Newspapersremembered.co.uk. (Hozzáférés: 2008. október 17.)
  52. Warwick, p. 263
  53. Heald, pp. 32–33
  54. Warwick, p. 276
  55. Heald, p. 256
  56. Warwick, pp. 290–291
  57. Warwick, pp. 299–302
  58. Warwick, p. 303
  59. Warwick, p. 304
  60. Warwick, p. 306
  61. Warwick, pp. 306–308
  62. Heald, p. 295
  63. Heald, p. 294
  64. Supplement to the London Gazette, 6 June 1947

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Margit snowdoni grófné témájú médiaállományokat.