Margit snowdoni grófné
| Margit brit királyi hercegnő, snowdoni grófné | |
| Margit brit királyi hercegnő | |
|
|
|
| Titulusai | Királyi hercegnő, Snowdon grófnéja |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Windsor-ház |
| Teljes neve | Ő királyi fensége Margit Róza hercegnő, Snowdon grófnéja |
| Született | 1930. augusztus 31. Glamis-kastély, Skócia |
| Elhunyt | 2002. február 9. (71 évesen) King Edward VII Hospital, London |
| Nyughelye | King George VI Memorial Chapel, Szt. György kápolna, Windsori kastély 2002 április |
| Házastársa | Anthony Armstrong-Jones (1960 - 1978) |
| Gyermekei | David Armstrong-Jones Lady Sarah Chatto |
| Édesapja | VI. György brit király |
| Édesanyja | Erzsébet brit királyné |
Margit brit királyi hercegnő (Skócia, 1930. augusztus 31. – London, 2002. február 9.) volt VI. György brit király és Erzsébet brit királyné második lánya, II. Erzsébet brit királynő húga.
Margit fiatalkorát nyugodtan, családja körében töltötte 1936-ig, amikor apai nagybátyja, VIII. Eduárd brit király le nem mondott a trónról és apját meg nem koronázták. Ezzel egy csapásra nővére lett a trónörökös, Margit pedig a trónöröklési rangsorban a második lett.
1960-ban feleségül ment Anthony Armstrong-Jones fényképészhez, akit II. Erzsébet királynő az esküvő alkalmából Snowdon grófjává tett meg, Margit pedig snowdoni grófné lett.
Tartalomjegyzék |
Fiatalkora [szerkesztés]
Margit Róza hercegnő 1930. augusztus 31-én született a skóciai Glamis-kastélyban, anyja ősi otthonában.[1] Apja, Albert yorki herceg és Bowes-Lyon Erzsébet hercegné volt. Születésekor Margit a negyedik helyen volt a trónöröklési rangsorban apja és nővére mögött. Mivel az uralkodó, V. György brit király férfiági unokája volt, már születésekor járt neki a brit királyi hercegnői cím.
Anyja eredetileg az Anna Margit nevet akarta adni neki,[2] de V. Györgynek ez nem tetszett - ellenben az alternatívaként számba jöhető Margit Rózával.[3] 1930. október 30-án keresztelt meg a Buckinham-palota kápolnájában Cosmo Lang canterburyi érsek.[4][5]
Fiatalkorát szülei londoni rezidenciáján (145, Picadilly) vagy a windsori Royal Lodge-ban töltötte,[6] tanításáról a családi nevelőnő gondoskodott. Anyja ellenállása miatt azonban nem kapott megfelelő képzést, mert a yorki hercegné csak illedelmes fiatal hölgyeket akart belőle és nővéréből nevelni.[7] Margit egész életében neheztelt anyjára, amiért nem gondoskodott megfelelően tanításáról.
Ötéves korában meghalt nagyapja, V. György és elsőszülött fia lépett a trónra VIII. Eduárd brit király néven, de alig egy évvel később lemondott a trónról, hogy feleségül vehessen egy elvált amerikai színésznőt, Wallis Simpsont. Mivel Simpson már kétszeresen elvált asszony volt, sem a kormány, sem az anglikán egyház nem adta beleegyezését a házassághoz. Eduárd lemondása után Margit apját koronázták meg VI. György brit király néven és a család a Buckingham-palotába költözött,[8] Margit – egy csapásra a trón második számú várományosa – szobája a The Mall-ra nézett.[9]
A második világháború kitörésekor Margit és nővére éppen Skóciában, a Balmoral kastélyhoz tartozó egyik épületben nyaraltak és 1939 karácsonyig nem is térhettek vissza Londonba.[10] visszatérésük után a család a windsori kastélyba költözött és a háború végéig ott maradtak annak ellenére, hogy Churchill kormánya Kanadába akarta evakuálni a hercegnőket.[11] A javaslatra anyjuk azt válaszolta: „A gyerekek nem mennek nélkülem. Én nem megyek a Király nélkül. És a Király sohasem menne.”[12] A királyi család más tagjaihoz viszonyítva Margittól nem várták el, hogy nyilvánosan szerepeljen, ezért szülei kevés gondot fordítottak nevelésére és apja azt is megengedte neki, amit nővérének nem (pl. hogy 13 évesen késő estig fennmaradjon).[7] VI. György később azt mondta lányairól, hogy Erzsébet a büszkesége, és Margit az öröme.[13]
A háború után [szerkesztés]
A háború után Margit és Erzsébet is megjelentek a Buckingham-palota erkélyén Churchill miniszterelnökkel, majd később az utcán csatlakoztak az ünneplő tömeghez.[14] 1947. február 1-jén a királyi család hivatalos látogatásra indult Dél-Afrikába – a három hónapos út volt Margit első külföldi útja.[15] Margitot az úton Peter Townsend királyi istállómester kísérte.[16]
Fiatal, gyönyörű hercegnőként Margit élénk társasági életet élt, gyakran ment bálokba és fogadásokra, és hivatalos szereplései is megszaporodtak: hivatalos látogatást tett Olaszországban, Svájcban és Franciaországban, illetve egyre több jótékony szervezet, alapítvány védnöke vagy elnöke lett.[17]
1951 augusztusában ünnepelte 21 születésnapját,[18] majd a rákövetkező hónapban apját tüdőrák miatt meg kellett műteni – Margit volt a királyi államtanács egyik tagja, akik a betegágyon fekvő királyt helyettesítették.[19] Hat hónapon belül azonban apja halott volt és nővérét királynővé koronázták.
Házassága [szerkesztés]
Apja halála Margitot mélyen lesújtotta, a gyásztól nem tudott aludni és nyugtatókat kellett felírni neki.[20] Megüzvegyült anyjával együtt Margit kiköltözött a Buckingham-palotából (II. Erzsébet hivatalos rezidenciájáról) és a Clarence House-ba költözött.[21] Peter Townsend, akit a dél-afrikai körúton ismert meg, most anyja háztartásának vezetője lett.[22]
1953-ban Townsend, aki akkorra elvált első feleségétől, házassági ajánlatot tett Margitnak. A 16 év korkülönbség és az első házasságból született két gyermek ellenére Margit igent mondott és tájékoztatta a királynőt, hogy Townsend felesége akar lenni. Mint 1936-ban VIII. Eduárd esetében, az anglikán egyház habozás nélkül elutasította a házasságot. Erzsébet sem támogatta és mivel koronázása után hat hónapig a Brit Birodalom országait akarta meglátogatni, húgát az esküvő elhalasztására kérte: „A körülményeket tekintve, nem túlzó azt kérnem, hogy várj egy évet.”[23] A királynő titkára azt javasolta, hogy Townsendet helyezzék külföldre, de Erzsébet ezt elutasította és inkább saját udvartartásába vezényelte át[24]. A brit kormány is elutasította a házasságot és az újságok szerint a házasság „elképzelhetetlen, minden királyi és keresztény hagyománnyal ellenkező” lenne.[25] Churchill tájékoztatta a királynőt, hogy a Birodalom miniszterelnökei egyhangúan a házasság ellen voltak és a parlament sem adná beleegyezését, ha nem egyházi az esküvő, hacsak Margit le nem mond a brit trónhoz való jogáról (Károly herceg és Anna hercegnő után a negyedik volt akkor a trónöröklési rangsorban).[26] Churchill végül elérte, hogy Townsendet Brüsszelbe helyezzék át.
Ugyanakkor a közvélemény-kutatások támogatni látszottak Margitot a kormány és az egyház véleménye ellenére.[27] A Margitra nehezedő nyomásra jellemző, hogy azt mondták neki - tévesen - hogy ha elvált férfihoz megy feleségül, akkor nem áldozhat utána.[28] Végül Margit engedni kényszerült:
„Szeretném tudatni, hogy eldöntöttem, nem megyek feleségül Peter Townsend századoshoz. Tudatában voltam annak, hogy ha lemondok a trónörökléshez fűződő jogaimról, akkor polgári házasságot köthettem volna. De tekintettel az egyház tanítására a keresztény házassággal kapcsolatban, és tekintettel kötelességemre a Nemzetközösség felé, elhatároztam, hogy ezeket a szempontokat a többiek elé kell helyeznem. Döntésemet teljesen egyedül hoztam, bár ebben mindvégig támaszom volt Townsend százados kifogyhatatlan támogatása és odaadása.[29]”
Öt évvel később, 1960. május 6-án Margit a Westminsteri apátsági templomban feleségül ment Antony Armstrong-Joneshoz. A házassági ajánlatot állítólag egy nappal azután fogadta el, hogy hírét vette Peter Townsend és a fiatal belga nő közelgő házasságának,[30] a menyasszony állítólag fele annyi idős volt, mint a vőlegény és feltűnően hasonlított Margitra.[31] Az eljegyzés bejelentése mindenkit meglepetésként ért, mivel Margit mindenki elől eltitkolta kapcsolatát Armstrong-Jonesszal[32].
Margit esküvőjét, a királyi család tagjai közül elsőként, élőben közvetítette a brit BBC[30] és kb. 300 millió néző látta világszerte.[33] Az esküvő után a Britannia királyi jacht fedélzetén hathetes karib-szigeteki körutat tettek, majd a Kensington Palotába költöztek.[34] 1961-ben a hercegnő férjét II. Erzsébet Snowdon grófjává tette meg, és automatikusan Margit is Snowdon grófnéja lett (hivatalos címe, királyi származása okán, "Ő királyi fensége, Margit hercegnő, Snowdon grófnéja" lett. A párnak két gyermeke született:[35] David Armstrong-Jones, Linley vikomtja (1961) és Lady Sarah Chatto (1964).
Magánélete [szerkesztés]
Margit és férje házassága nem volt jó – az első házasságon kívüli kapcsolatra állítólag 1966-ban került sor lánya keresztapjával,[36] majd egy évvel később egy hónapig tartó kapcsolata volt Robin Douglas-Home-al, a brit politikus Alec Douglas-Home unokaöccsével.[37] Margit állítása szerint kapcsolatuk csak plátói volt, de napvilágra került levelezésük intim részleteket is tartalmazott.[38] Douglas-Home másfél évvel szakításuk után öngyilkosságot követett el.[30] Egyesek szerint kapcsolata volt Mick Jaggerel,[39] Peter Sellersel és Keith Miller ausztrál krikettjátékossal.[40] David Niven brit színész 2009-es önéletrajza szerint neki is kapcsolata volt a hercegnővel.[41]
Az 1970-es évek elejére Margit és férje eltávolodtak egymástól. 1973-ban Margitot bemutatták Roddy Llewellynnek, aki 17 évvel volt fiatalabb a hercegnőnél. 1974-ben Llewellyn Margit vendége volt karib-szigeteki vendégházában,[42] majd még számos alkalommal meglátogatta ott. Margit szerint kapcsolatuk „szerető barátság” volt,[43] azonban egyszer Llewellyn váratlanul elutazott Törökországba, mire Margit érzelmileg zavarodott lett és bevett egy halom altatót.[44] „Annyira kimerültem mindentől”, mondta később, „hogy nem akartam mást, csak aludni.”[45] Még amikor jobban lett, udvarhölgyei távol tartották tőle férjét, nehogy megint depressziós legyen.[46]
1976-ban Margit és Llewellyn fürdőruhás fotóját a címlapon közölte a News of the World pletykalap, a kísérő cikkben Margitot öregedő szalmaözvegynek, Llewellynt pedig a játékszerének állították be.[47] A rákövetkező hónapban Margit és férje bejelentették, hogy házasságuk felbomlott.[48] Néhány politikus azt követelte, hogy távolítsák el a királyi udvartartásból, egyes munkáspárti képviselők pedig „királyi parazitának”[49] és „ócska prosti”-nak kezdték nevezni.[50] A válást 1978. július 11-én jelentették be[51] és ugyanazon év decemberében Armstrong-Jones feleségül vette Lucy Lindsay-Hoggot.[52]
Betegsége és halála [szerkesztés]
Hátralevő éveiben a hercegnő betegségekkel és cselekvőképtelenséggel nézett szembe. 15 éves kora óta erős dohányos volt,[53] 1985. január 5-én tüdejének egy részét el kellett távolítani.[54] 1991-ben abbahagyta a dohányzást, de továbbra is sokat ivott[55]. 1993 januárjában tüdőgyulladása miatt kórházba került. 1998-ban enyhe agyvérzést szenvedett, a rákövetkező évben egy fürdőszobai baleset során súlyos égési sérüléseket szenvedett a lábán, és csak nehezen tudott járni, időnként tolószékbe kényszerült[56]. 2001 januárjában és márciusában további agyvérzéseket állapítottak meg neki, amelyek következtében bal oldala lebénult és részlegesen elvesztette látását.[57] Margit utoljára nagynénje, Alice gloucesteri hercegnő 100-ik születésnapja alkalmából, 2001. decemberében lépett a nyilvánosság elé.[58]
| „ | We thank thee Lord who by thy spirit doth our faith restore When we with worldly things commune & prayerless close our door We lose our precious gift divine to worship and adore Then thou our Saviour, fill our hearts to love thee evermore |
” |
| – Margit hercegnő sírfelirata, amelyet saját maga írt[59] | ||
Margit hercegnő a londoni King Edward VII Hospital kórházban halt meg 2002. február 9-én, 71 éves korában, miután még egy agyvérzése volt.[60] A temetésre 2002. február 15-én került sor - pontosan apja temetésének 50. évfordulóján. A hercegnő kívánságára csak a család és a közeli barátok vettek részt a szertartáson.[61] a temetés volt az utolsó esemény, amin az anyakirályné részt vett hat héttel később bekövetkezett halála előtt. A királyi család szokásával ellentétben Margit hercegnőt elhamvasztották, hamvait szülei, VI. György brit király és Erzsébet királyné sírjában, windsori kastély Szt. György kápolnájában található King George VI Memorial Chapel-ben helyezték el.[62] Az állami megemlékezésre a westminsteri apátsági templomban került sor 2002. április 19-én.[63]
Címei, kitüntetései [szerkesztés]
Címei és megnevezése [szerkesztés]
- 1930. augusztus 21. - 1936. december 11.: Ő királyi fensége Yorki Margit hercegnő
- 1936. december 11. - 1961. október 3.: Ő királyi fensége Margit brit királyi hercegnő
- 1961. október 3. - 2002. február 9.: Ő királyi fensége Margit hercegnő, Snowdon grófnéja
Kitüntetései [szerkesztés]
- CI: Az India Koronája Rend tagja, 1947. június 12.[64]
- GCVO: A Királyi Viktória Rend nagykeresztes dámája, 1953
- GCStJ: A Jeruzsálemi Szt. János Rend nagykeresztes dámája, 1956
- Királyi Viktória Lánc, 1990
- V. György Királyi Családi Rend
- VI. György Királyi Családi Rend
- II. Erzsébet Királyi Családi Rend
Külföldi kitüntetések [szerkesztés]
- A Holland Oroszlán-rend nagykeresztje, 1948
- A Zanzibár Ragyogó Csillaga rend első osztályú kitüntetése, 1956
- Belga Koronarend nagykeresztje, 1960
- A Toro Királyság Korona, Oroszlán és Lándzsarendje (Uganda), 1965
- A Becses Koronarend első osztályú kitüntetése (Japán), 1971
Tiszteletbeli katonai kinevezések [szerkesztés]
- A Királyi Ausztrál Női Hadtest tiszteletbeli főparancsnoka
- A Bermuda Ezred tiszteletbeli ezredese
- A Highland Fusiliers ezred tiszteletbeli ezredese
- A Lujza Hercegnő Lövészezred tiszteletbeli ezredese
- A Királyi Újfundlandi Ezred tiszteletbeli ezredese
- A Patrícia Hercegnő Könnyűlovas Ezred (PPCLI) tiszteletbeli ezredese
- 15./19. Királyi Huszárezred tiszteletbeli ezredese
- A Könnyű Dragonyosezred tiszteletbeli ezredese
- A Királyi Felföldi Lövészezred tiszteletbeli ezredese
- Az Alexandra királyné Királyi Tábori Ápolóhadtest tiszteletbeli ezredese
- A Királyi Angol Ezred tiszteletbeli parancsnokhelyettese
- A RAF Coningsby légitámaszpont tiszteletbeli parancsnoka
Címere [szerkesztés]
|
|||||||||||||||||||||||||
Források [szerkesztés]
- Aronson, Theo. Princess Margaret: A Biography. London: Michael O'Mara Books Limited (2001). ISBN 1-85479-682-8
- Botham, Noel. Margaret: The Last Real Princess. London: Blake Publishing Ltd (2002). ISBN 1-903402-64-6
- Bradford, Sarah. Margaret Rose, Princess, countess of Snowdon (1930–2002). Oxford University Press (2008. május 22.). Hozzáférés ideje: 2011. május 17.
- Crawford, Marion. The Little Princesses. London: Cassell and Co (1950)
- Heald, Tim. Princess Margaret: A Life Unravelled. London: Weidenfeld and Nicolson (2007). ISBN 978-0-297-84820-2
- Warwick, Christopher. Princess Margaret: A Life of Contrasts. London: Carlton Publishing Group (2002). ISBN 0-233-05106-6
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Heald, p. 1; Warwick, pp. 27–28
- ↑ Warwick, p. 31
- ↑ Warwick, pp. 31–32
- ↑ Heald, p. 6; Warwick, p. 33
- ↑ Yvonne's Royalty Home Page — Royal Christenings
- ↑ Crawford, pp. 14–34; Heald, pp. 7–8; Warwick, pp. 35–39
- ^ a b Bradford
- ↑ Heald, p. 11; Warwick, p. 71
- ↑ Heald, p. 18; Warwick, p. 76
- ↑ Crawford, p. 110; Warwick, p. 98
- ↑ Crawford, pp. 104–119; Warwick, pp. 99–101
- ↑ Biography of HM Queen Elizabeth the Queen Mother: Activities as Queen, Official website of the British monarchy, <http://www.royal.gov.uk/HistoryoftheMonarchy/The%20House%20of%20Windsor%20from%201952/QueenElizabethTheQueenMother/ActivitiesasQueen.aspx>. Retrieved on 28 July 2009
- ↑ Botham, p. 9
- ↑ Aronson, p. 92
- ↑ Aronson, p. 97
- ↑ Heald, p. 39
- ↑ Warwick, pp. 154–159
- ↑ Heald, p. 84; Warwick, p. 163
- ↑ Warwick, p. 167
- ↑ Warwick, p. 170
- ↑ Heald, p. 91; Warwick, p. 176
- ↑ Warwick, p. 182
- ↑ "Under the circumstances, it isn't unreasonable for me to ask you to wait a year." Margit a királynőt idétzi, Warwick, p. 186
- ↑ Warwick, p. 187
- ↑ e.g. The People, idézi Warwick, p. 190
- ↑ Warwick, p. 191
- ↑ Warwick, p. 192
- ↑ Warwick, p. 203
- ↑ "I would like it to be known that I have decided not to marry Group Captain Peter Townsend. I have been aware that, subject to my renouncing my rights of succession, it might have been possible for me to contract a civil marriage. But mindful of the Church's teachings that Christian marriage is indissoluble, and conscious of my duty to the Commonwealth, I have resolved to put these considerations before others. I have reached this decision entirely alone, and in doing so I have been strengthened by the unfailing support and devotion of Group Captain Townsend." Margit hercegnő közleménye, 1955. október 31., idézi Warwick, p. 205
- ^ a b c By Caroline Davies (2002-02-10), A captivating woman..., London: Telegraph.co.uk, <http://www.telegraph.co.uk/news/uknews/1384451/A-captivating-woman-who-was-courted-by-many-suitors-but-failed-to-find-lasting-love.html>. Retrieved on 2008-10-17
- ↑ Heald, p. 112: "looked strikingly like Princess Margaret"; Warwick, p. 223: "more than a passing resemblance to the Princess"
- ↑ Heald, pp. 114–115; Warwick, p. 225
- ↑ Warwick, p. 227
- ↑ Heald, p. 141; Warwick, p. 233
- ↑ Heald, pp. 140–141
- ↑ Heald, p. 170; Warwick, p. 245
- ↑ Heald, p. 170
- ↑ Warwick, pp. 245–246
- ↑ Aronson, p. 229
- ↑ Cricinfo - Players and Officials - Keith Miller, Content-www.cricinfo.com, <http://content-www.cricinfo.com/australia/content/player/6612.html>. Retrieved on 2008-10-13
- ↑ Munn, Michael (24 May 2009). "Oh God, I wanted her to die". The Sunday Times, 2009. május 29.
- ↑ Heald, p. 194; Warwick, p. 255
- ↑ Margit szavai, idézi Warwick, p. 256
- ↑ Heald, p. 198; Warwick, p. 257
- ↑ Idézi Warwick, p. 257
- ↑ Warwick, p. 257
- ↑ Warwick, p. 258
- ↑ Heald, p. 197; Warwick, p. 258
- ↑ Denis Canavan, idézi Warwick, p. 260
- ↑ Willie Hamilton, idézi Warwick, p. 261
- ↑ Newspapers Remembered Royalty - Princess Margaret Divorce. Newspapersremembered.co.uk. (Hozzáférés: 2008. október 17.)
- ↑ Warwick, p. 263
- ↑ Heald, pp. 32–33
- ↑ Warwick, p. 276
- ↑ Heald, p. 256
- ↑ Warwick, pp. 290–291
- ↑ Warwick, pp. 299–302
- ↑ Warwick, p. 303
- ↑ Heald, p. 294
- ↑ Warwick, p. 304
- ↑ Warwick, p. 306
- ↑ Warwick, pp. 306–308
- ↑ Heald, p. 295
- ↑ Supplement to the London Gazette, 6 June 1947

