Marčan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Marčan
A Szent Márk templom
A Szent Márk templom
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVarasd
KözségVinica
Jogállás falu
Polgármester Marijan Kostanjevec
Irányítószám 42207
Körzethívószám +385 042
Népesség
Teljes népesség510 fő (2021. aug. 31.)[1]
Népsűrűség177,8 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület3,51 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 19′ 48″, k. h. 16° 09′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 19′ 48″, k. h. 16° 09′ 00″
A Wikimédia Commons tartalmaz Marčan témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Marčan falu Horvátországban, Varasd megyében. Közigazgatásilag Vinicához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Varasdtól 14 km-re nyugatra, községközpontjától Vinicától 1 km-re délre a Zagorje határán fekszik.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint Marčan területén már az őskorban is éltek emberek. Peščenica Vinička dombos részén, a Plitvice-völgy felé igyekvő patak felett, az Abrahamov breg (Ábrahám-domb) nyugati lejtőinél, körülbelül 250 méterrel a tengerszint felett található a Šincekova jama,[2] más néven Vinica-barlang, mely egyike azoknak a helyeknek, amelyek menedékként szolgálhattak az őskori ember számára. A barlang morfológiailag egyszerű. A szisztematikus kutatások előtt egy 6 m hosszú, 60 m magas és kb. 100 cm széles járatból állt, amely egy 4,5 m átmérőjű kis kerek csarnokban ért véget. A kutatás nagyszámú holocén és pleisztocén kori állatmaradványt gyűjtött össze. A leletek (kerámiatöredékek, kőszerszámok, tűzhelyek maradványai) jelzik a különféle őskori kultúrák itteni jelenlétét.[2]

Opeka kastélyát a 17. században a Keglevich család építtette. A 18. században a Draskovich család birtoka lett, akiknek korábban a közeli Zelendvorban volt udvarházuk. Később a Marčan területén fekvő Opekára költöztek át, ahol a kastély körül a 19. század elején pompás parkot létesítettek. Az opekai birtok helyén azelőtt téglagyár volt, innen kapta a nevét. Az itt kialakított park lett az opeki arborétum alapja. A család utolsó férfi tagja az 1857-ben meghalt Draskovich Ferenc volt, akinek a lánya 1852-ben a francia származású Bombelles grófhoz ment feleségül. Ők voltak a terület utolsó birtokosai.

A falunak 1857-ben 375, 1910-ben 585 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Varasd vármegye Varasdi járásához tartozott. 2001-ben 199 háztartása és 624 lakosa volt.

Népessége[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
375 457 467 482 516 585 615 554 554 590 597 640 613 652 624 598
Opeka kastélya
Az opekai arborétum részlete

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Területén található az Opekai Arborétum. Opeka kastélyát[5] a 17. században a Keglevich család építtette. 1856-ban akkori tulajdonosa Bombelles Márk újjáépíttette, ekkor kapta mai késő gótikus külsőjét. 1910-ben az ifjabb Bombelles Márk két évvel halála előtt még megújíttatta az épületet. A második világháború után oktatási célokat szolgált, 1989-ben azonban a rossz állapotú tetőt elkezdték lecserélni, de ez félbemaradt és az épület azóta pusztul. A kastély körül a 19. század elején pompás parkot létesítettek, mely a mai arborétum őse volt. A parkból 1860-ban kezdtek arborétumot kialakítani, ekkor számos egzotiukus fafajtát ültettek ide. Fái közül a legidősebbek ma már 200 évesek. Az arborétum 1884-ben nyerte el mai formáját, de 1902 és 1910 között még újabb fafajokat telepítettek a területére.
  • Szent Márk tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma.[6] A templom a falu mellett, egy fennsíkon helyezkedik el. Már az 1334-es plébániajegyzék említi, de a mai épület csak 1808-ból származik, és a középkori templom alapjaira épült. A mai templom ezért gazdag középkori leletekben, amelyek közül a legjelentősebbek a középkori alapok és oszlopfők, valamint a 13. század eleji részletek. A mai templom egyhajós épület, tornya a nyugati oldalon a mai szentély mögött áll. A déli homlokzathoz épült a sekrestye és monumentális késő barokk főhomlokzat. A templomtól északra található a plébánia épülete, egy tágas, egyemeletes ház, amelyet a 17. században már falazott épületként említenek.
  • Szent Rókus tiszteletére szentelt kis kápolnája.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]