Visoko (Horvátország)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Visoko
Visoko zászlaja
Visoko zászlaja
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Varasd
Község Visoko
Jogállás falu
Alapítás éve 1334
Polgármester Dragutin Mateković
Irányítószám 42224
Körzethívószám +385 042
Népesség
Teljes népesség 526 fő (2001)[1] +/-
Népsűrűség 63,91 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 224 m
Terület 8,23 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Visoko (Horvátország)
Visoko
Visoko
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 46° 05′ 30″, k. h. 16° 19′ 45″Koordináták: é. sz. 46° 05′ 30″, k. h. 16° 19′ 45″
A Visoko weboldala

Visoko falu és község Horvátországban Varasd megyében. Közigazgatásilag Čanjevo, Đurinovec, Kračevec, Presečno Visočko, Vinično és Vrh Visočki települések tartoznak hozzá.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Varasdtól 25 km-re délre, a Kalnik-hegység nyugati lejtőin fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Visoko első írásos említése 1334. március 11-én a zágrábi püspökség feljegyzésében történt. Plébániatemploma amely akkor a kalniki főesperességhez tartozott azonban ennél sokkal régebbi lehet. A templom építésének dátumáról nincs pontos adatunk. Tornyának kőkeresztjén a latin olvasat szerint az 1111-es évszám, a római számos olvasat szerint az 1003-as évszám látható. Ennek a feliratnak a hitelessége azonban meglehetősen kétséges, mivel a templomot köztudottan az évszázadok folyamán többször is átépítették.

A falu egyik nevezetessége a Béla-hárs, melyhez az a legenda fűződik, hogy IV. Béla király a tatárok elől a Kalnik-hegységbe menekülve alatta pihent meg. Mára elpusztult. Az egyházi vizitáció szerint a településen már 1669-ben működött iskola. Az első állandó iskolaépület 1859-ben épült, az iskola mai épülete pedig 1973-ban. A plébánia épületét 1704-ben említik először.

1857-ben 484, 1910-ben 756 lakosa volt. 1920-ig Varasd vármegye Novi Marofi járásához tartozott. 2001-ben a falunak 526, a községnek 1641 lakosa volt. Visoko a megye egyik legkisebb és legszegényebb községe, ahol soha nem volt ipar és a mezőgazdaság sem volt jelentős. Bár az emberek többsége a mezőgazdaságból próbált megélni, a föld minősége nem tette lehetővé a bőséges termést. Az itteni emberek mély vallásosságát bizonyítja a község területén található számos kápolna.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Szentháromság tiszteletére szentelt plébániatemplom középkori eredetű, 1334-ben már biztosan állt. A tornyán levő évszám szerint 1111-ben építették volna, ez azonban kétséges. Egyhajós épület sokszög záródású szentéllyel. A gótikus templomot 1704-ben barokk stílusban építették át. Ekkor kapta a barokk boltozatot és gipszstukkóit, gótikus ablakait pedig elfalazták, helyettük új ablakokat nyitottak. Legeredetibb része a három emelet magas erődszerű gótikus harangtorony, tetején a nyolcszögletű kősisakkal, mely ezen a vidéken ritka építészeti megoldás. A tornyon több lőrésszerű ablak is látható.
  • A plébánia épülete 1885-86-ban épült a korábbi 1754-ben épített kétszintes plébánia helyén.
  • A falu másik nevezetessége a Béla-hárs, melyet 1966-ban nyilvánítottak védetté. Ekkor 20 méter magas volt, kerülete pedig elérte a 8,90 mérert. A hársfa sajnos mára elszáradt, már csak törzsének csonkja maradt meg belőle, melyet alacsony kőkerítés övez.
  • Keresztelő Szent János szobra.
  • "Frateršćina" régészeti lelőhely, egykori kolostor helye.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2010. december 4.)