Visoko (Horvátország)
| Visoko | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Megye | Varasd |
| Község | Visoko |
| Rang | falu |
| Alapítás éve | 1334 |
| Polgármester | Dragutin Mateković |
| Irányítószám | 42224 |
| Körzethívószám | +385 042 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 526 fő (2001)[1] +/- |
| Népsűrűség | 63,91 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 224 m |
| Terület | 8,23 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
| Koordináták: é. sz. 46° 05′ 30″, k. h. 16° 19′ 45″ | |
| é. sz. 46° 05′ 30″, k. h. 16° 19′ 45″ | |
| Visoko weboldala | |
Visoko falu és község Horvátországban Varasd megyében. Közigazgatásilag Čanjevo, Đurinovec, Kračevec, Presečno Visočko, Vinično és Vrh Visočki települések tartoznak hozzá.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Varasdtól 25 km-re délre, a Kalnik-hegység nyugati lejtőin fekszik.
Története [szerkesztés]
Visoko első írásos említése 1334. március 11-én a zágrábi püspökség feljegyzésében történt. Plébániatemploma amely akkor a kalniki főesperességhez tartozott azonban ennél sokkal régebbi lehet. A templom építésének dátumáról nincs pontos adatunk. Tornyának kőkeresztjén a latin olvasat szerint az 1111-es évszám, a római számos olvasat szerint az 1003-as évszám látható. Ennek a feliratnak a hitelessége azonban meglehetősen kétséges, mivel a templomot köztudottan az évszázadok folyamán többször is átépítették.
A falu egyik nevezetessége a Béla-hárs, melyhez az a legenda fűződik, hogy IV. Béla király a tatárok elől a Kalnik-hegységbe menekülve alatta pihent meg. Mára elpusztult. Az egyházi vizitáció szerint a településen már 1669-ben működött iskola. Az első állandó iskolaépület 1859-ben épült, az iskola mai épülete pedig 1973-ban. A plébánia épületét 1704-ben említik először.
1857-ben 484, 1910-ben 756 lakosa volt. 1920-ig Varasd vármegye Novi Marofi járásához tartozott. 2001-ben a falunak 526, a községnek 1641 lakosa volt. Visoko a megye egyik legkisebb és legszegényebb községe, ahol soha nem volt ipar és a mezőgazdaság sem volt jelentős. Bár az emberek többsége a mezőgazdaságból próbált megélni, a föld minősége nem tette lehetővé a bőséges termést. Az itteni emberek mély vallásosságát bizonyítja a község területén található számos kápolna.
Nevezetességei [szerkesztés]
- A Szentháromság tiszteletére szentelt plébániatemplom középkori eredetű, 1334-ben már biztosan állt. A tornyán levő évszám szerint 1111-ben építették volna, ez azonban kétséges. Egyhajós épület sokszög záródású szentéllyel. A gótikus templomot 1704-ben barokk stílusban építették át. Ekkor kapta a barokk boltozatot és gipszstukkóit, gótikus ablakait pedig elfalazták, helyettük új ablakokat nyitottak. Legeredetibb része a három emelet magas erődszerű gótikus harangtorony, tetején a nyolcszögletű kősisakkal, mely ezen a vidéken ritka építészeti megoldás. A tornyon több lőrésszerű ablak is látható.
- A plébánia épülete 1885-86-ban épült a korábbi 1754-ben épített kétszintes plébánia helyén.
- A falu másik nevezetessége a Béla-hárs, melyet 1966-ban nyilvánítottak védetté. Ekkor 20 méter magas volt, kerülete pedig elérte a 8,90 mérert. A hársfa sajnos mára elszáradt, már csak törzsének csonkja maradt meg belőle, melyet alacsony kőkerítés övez.
- Keresztelő Szent János szobra.
- "Frateršćina" régészeti lelőhely, egykori kolostor helye.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2010. december 4.)
|
|||||||||||||||||||

