Marék Antal
Marék Antal (Marek) (Mezőtúr, 1903. július 16. – Budapest, 1983. szeptember 1.) író, kritikus. Marék Veronika apja.
[szerkesztés] Élete
A gimnáziumot Losoncon, az egyetemet Budapesten végezte. Az orvosi diploma megszerzése után (1932) Magyarországon maradt, de a szlovákiai magyar irodalommal kapcsolatot tartott. A kisebbségi élethez kapcsolódó novelláskötete és két regénye Szlovákiában jelent meg. 1932- 1940 között Ecseren volt körorvos. 1940-1953 között körzeti, 1953-1963 között pedig belgyógyász csoportvezető főorvos volt Budapesten. Orvosi hivatása mellett mint szépíró és szakíró is ismert volt: novellái, esszéi, regényei jelentek meg, rádiójátékokat írt. Életének utolsó két évtizedében az orvosi ismeretterjesztés állt érdeklődése középpontjában. Ismeretterjesztő cikkei jelentek meg a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet, a Népszabadság, a Családi Lap, valamint a pozsonyi Új Szó és az újvidéki Magyar Szó című lapban. Tagja volt a Pen Clubnak és a Művészeti Alap irodalmi szakosztályának.
[szerkesztés] Művei
- Emberek az óceánon (elbeszélés, Losonc, 1927)
- Vihar a galambház felett (regény, Losonc, 1927)
- Zsákutca (regény, Pozsony, 1932)
- Mai dunántúli lírikusok (tanulmány, Szombathely, 1939)
- Egy orvos vallomásai (kisregény, Budapest, 1941)
- A Felvidék, Erdély és Délvidék irodalma (tanulmány, Budapest, 1942)
- A gyalupadtól a világhírig (regény, Budapest, 1943)
- Razzia (kisregény, Budapest, 1943)
- Felvidékről jöttek (regény, 1944)
- Hogyan éljen az idős ember? (1965)
- Így élt Albert Schweitzer (1976)
