Mammuthus exilis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Mammuthus exilis
Evolúciós időszak: 0,03–0,012 Ma
Pygmy mammoth.JPG
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Afrotheria
Rend: Ormányosok (Proboscidea)
Alrend: Elefántalakúak (Elephantoidea)
Család: Elefántfélék (Elephantidae)
Nem: Mamut (Mammuthus)
Brookes, 1828
Faj: M. exilis
Tudományos név
Mammuthus exilis
Maglio, 1970
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Mammuthus exilis témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mammuthus exilis témájú kategóriát.

A Mammuthus exilis a kaliforniai Channel-szigeteken a pleisztocén végén élt törpenövésű mamutfaj.

A faj első példányait 1856-ban találták meg a szigetek geodéziai felmérése során, azonban módszeres tanulmányozásuk csak mintegy 100 évvel később indult meg. Azóta számos érdekességgel bővültek ismereteink erről a mamutfajról.

Az állatok magassága csak 1,72 méter volt (vagyis kevesebb, mint feleakkorák voltak, mint szárazföldi rokonaik) és minden bizonnyal az amerikai mamut leszármazottjai voltak.[1] A szigeteket (San Miguel, Santa Cruz és Santa Rosa) vizsgálva kimutatták, hogy azok a pleisztocén legutóbbi jégkorszakának során egy darab összefüggő szigetet alkottak (ennek neve: Santarosae). Sokáig azt gondolták, hogy a törpenövésű mamutok ősei egy földhídon keresztül jutottak az észak-amerikai szárazföldről Santarosae szigetére, ám további kutatások kimutatták, hogy akkoriban egy viszonylag keskeny, 4–6 km széles vízsáv választotta el a szigetet és a szárazföldet. Vagyis az amerikai mamutok egy (vagy több) populációjának úszva kellett eljutni a szigetre mintegy 60 000 évvel ezelőtt, ahová valószínűleg a vegetáció illata vonzhatta őket (a mai elefántok is nagyon jó úszók: néhány km-t könnyedén leúsznak).

Idővel a mamutok úgy alkalmazkodtak a korlátozott élelemforrásokhoz, hogy törpenövésűek lettek (izolált zsugorodás). A pleisztocén végi gyors globális felmelegedés során a tengerek szintje mintegy 100 métert emelkedett, így Santarosae szigetének mintegy 76%-a tengervíz alá került, és három sziget lett belőle. Azt nem tudni pontosan, hogy ez okozta-e a faj kihalását mintegy 10 000 évvel ezelőtt, de bizonyosnak tűnik, hogy a törpe mamutok még találkoztak az első indiánokkal, akik kb. 11 000 éve jelentek meg a szigeteken és az is elképzelhető, hogy a túlzott vadászatuknak eshettek áldozatul. (Erről bővebben: pleisztocén megafauna.)

A törpenövésű mamutok és elefántfélék nem voltak ritkák a pleisztocén vége és a holocén eleje során: éltek az északkelet-szibériai Vrangel-szigeten (Mammuthus primigenius vrangeliensis) és a Földközi-tenger nagyobb szigetein is (például Loxodonta falconeri).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Agenbroad, L. D.: . Mammuthus exilis from the California Channel Islands: Height, Mass and Geologic Age (PDF). Proceedings of the 7th California Islands Symposium, 2010. (Hozzáférés: 2012. június 13.)