Magyarország és Észak-Korea kapcsolatai

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ebben a szócikkben a koreai nyelvű szavak átdolgozott latin betűs és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
Észak-Korea zászlaja
Magyarország zászlaja

A Magyarország és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság közötti viszony (hangul: 조선·마쟈르 관계, csoszon-madzsjaru kvangje, handzsa: 朝鮮·마쟈르 關係, RR: joseon-majyareu gwangye?) a Magyarország és Észak-Korea közötti diplomáciai kapcsolatokat jelöli. A két nép – a koreai és magyar – között 1892 óta,[1] a két ország között hivatalosan 1948 óta, az ázsiai ország megalakulása óta van kapcsolat, amely 1956 után veszített erejéből, de mélypontját csak 1999-ben érte el.[2] Észak-Korea egyike azon országoknak, amelyek Magyarországot a nemzetközileg ismert „Hungária” helyett annak saját nevén hívja.[3]

Története a szocializmus idején[szerkesztés]

A két ország nem sokkal a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltása után, 1948. november 9-én vette fel a kapcsolatot egymással.[4] Észak-Koreában a magyar diplomáciai járművek rendszáma „외 07”-tel (외, 外: „külső”, „külföldi”) kezdődött.[5] A koreai háború idején számos magyar orvos dolgozott Észak-Koreában, Szarivon városában kórházat is alapítottak, amit az akkori magyar vezető, Rákosi Mátyás nevét viselte.[6] A kórház, amit jelenleg Magyar Kórháznak hívnak 1950 és 1957 között foglalkoztatott magyar műtőket és orvostanoncokat, és a mai napig megtalálható az épület előtti oszlopon a nekik szánt köszönetnyilvánító felirat koreai és magyar nyelven is.

A kórház megalapítása és fenntartása mellett a Magyar Népköztársaság anyagi támogatást biztosított egy szerszámgyár, egy mérleggyár és egy festékgyár megépítéséhez.[7] A koreai háború után a Magyar Népköztársaság több száz észak-koreai diákot látott vendégül, akik közül többen megtanultak magyarul is. Ekkortájt jelentek meg koreai irodalmárok művei magyar fordításban.[1] Amikor az 1956-os forradalom kitört Magyarországon, körülbelül 200 észak-koreai egyetemista csatlakozott a felkeléshez és fogott fegyvert Rákosi rendszere ellen. Köztük bőven akadtak háborús veteránok, akik kiképezték azon magyar diákokat, akik életükben először fogtak lőfegyvert a kezükben.[8] A forradalom leverése után a szovjet és magyar hatóságok összegyűjtötték a koreai diákokat (könnyen megkülönböztethetőek voltak kinézetük miatt) és visszaküldték őket Észak-Koreába. Négy közülük Ausztriába szökött, egyikük, Csang Gihong az Amerikai Egyesült Államokban menekültstátuszt szerzett.[9]

Kim Ir Szen összesen kétszer járt Budapesten, először 1956. június 17-én,[10] másodszor 1984 júniusában, ekkor már szerényebb keretek között, Kádár János fogadta Észak-Korea elnökét, Kim Ir Szent.[11] Megemlítendő Sövény Aladár és Mártonfi Ferenc munkássága, akik a Kim Ir Szen Egyetemen tanultak. Sövény Aladár az első magyar-koreai szótárat, Mártonfi Ferenc pedig az jelenleg használatos koreai átírás alapjait alkotta meg, a magyar nyelvhez viszonyítva.[12][13]

Története a rendszerváltás után[szerkesztés]

1988-ban Kim Dzsongil testvére, Kim Phjongil lett Észak-Korea magyarországi nagykövete. De mivel majdnem egy évvel később a keleti blokk tagországai közül elsőként Magyarország felvette a diplomáciai kapcsolatokat Dél-Koreával, Észak-Korea áthelyezte nagykövetét Bulgáriába.[14][15] Az észak-koreai kormány árulást emlegetett, majd Lengyel Miklóst, Magyarország phenjani nagykövetét kiutasította az országból.[16] Ez egy 15 éves elhidegülést eredményezett. Takarékossági okokból 1999. október 31-én bezárt a budapesti észak-koreai nagykövetség, személyzete 2000-ben áthajózott Bécsbe, a két ország kapcsolata ügyvivői szintre esett vissza.[17]

2002-ben nyilvánosságra került, hogy egy korábban Budapesten szolgált észak-koreai diplomata magyarországi tartózkodása alatt illegális fegyverkereskedelmi ügyekbe bonyolódott.[18]

2004-ben Sim Szangnjol, egy észak-koreai diplomata Magyarországon tűnt el, de azt cáfolták, hogy oka lehetett volna rá.[19] A The Korea Herald egy 2004-es interjúban Magyarország akkori államtitkárát, Szentiványi Gábort interjúvolta meg, aki azt felelte, hogy a magyar kormány érdekelt abban, hogy javítson Észak-Korea és Magyarország közti viszonyon.[20]

2008-ban Észak-Korea gazdasági nehézségekre hivatkozva azt kérte a magyar kormánytól, hogy a 6 milliárd forintos tartozásának 90%-át engedje el, egy részét pedig hadd törlessze ginzenggyökérrel. Ezt a magyar kormány elutasította, nemzeti vagyonról lévén szó.[21]

Magyarország phenjani missziójának vezetői[szerkesztés]

A Magyar Népköztársaság által Phenjanba delegált képviselők az alábbiak voltak:[22]

  • Molnár Erik követ (1949. május 20. – 1950. február 11.)
  • Simics Sándor követ (1950. február 11. – 1951. április 24.)
  • Pásztor Károly követ (1951. április 24. – 1954. április 7.)
  • Szarvas Pál nagykövet (1954. április 7. – 1956. június 18.)
  • Práth Károly nagykövet (1956. június 18. – 1961. május 16.)
  • Kovács József nagykövet (1961. szeptember 7. – 1966. február 11.)
  • Kádas István nagykövet (1966. február 11. – 1969. október 13.)
  • Sebestyén Jenő nagykövet (1969. október 13. – 1973. június 26.)
  • Kádár István nagykövet (1973. október 29. – 1974. augusztus 12.)
  • Dr. Taraba János ideiglenes ügyvivő (1974. augusztus 12. – 1975. január 3.)
  • Szabó Ferenc nagykövet (1975. január 3. – 1979. augusztus 31.)
  • Etre Sándor nagykövet (1979. augusztus 31. – 1984. július 13.)
  • Dr. Taraba János nagykövet (1984. július 13. – 1988. április 28.)
  • Dr. Kornidesz Mihály nagykövet (1988. április 28. – 1989. május 30.)
  • Pataki Sándor ügyvivő (1989. május 30. – 1990)[23]
  • Iván László ideiglenes ügyvivő (1991 – 1996)[24]
  • Rátkai Ferenc Sándor (1996 – 1999. november 6.)[25]

1999 novemberétől az Észak-Koreával kapcsolatos ügyeket a pekingi, 2009 decemberétől pedig a szöuli nagykövetség látja el.

Észak-Korea budapesti missziójának vezetői[szerkesztés]

  • Kvon Odzsik (Kvon O Dik)[26] rendkívüli követ (1950. június 22.[27] – 1952 januárja)[26][28]
  • Han Hjoszam nagykövet[29] (1952. március 8.[30] – 1953. szeptember 2.)[31]
  • An Jong[31] (An Jen) nagykövet (1953. november 5.[32] – 1957. július 2.)
  • Hong Dongcshol[31] (Hon Don Cser) nagykövet (1957. július 2.[33] – 1959. december 18.)[34]
  • Ri Donggon[31] (Li Don Gen) nagykövet[35] (1959. december 29.[36] – 1962 decembere?)
  • Szon Csan Rjom nagykövet (1962. december 29.[37] – 1966. június 17.)[38]
  • Szon Dzsarjong[39] (Szon Za Rjong) nagykövet (1966. július 26.[40] – 1967)[41]
  • An Minszu (1967 novembere) ideiglenes ügyvivő[42]
  • Li Dong Szon nagykövet (1968. április 25.[43]–1971 novembere)[44]
  • Pak Kjongszun[45] (Pak Gjong Szun) nagykövet[46] (1971[47] – 1974)[48]
  • Kim Dzseszuk (Kim Ze Szuk) nagykövet (1975. július 17.[49] – 1979 augusztusa)[50]
  • Kim Jongszun nagykövet (1979 augusztusa – 1984 júniusa?)[51]
  • Ju Jong Gol rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, később nagykövet (1984 júniusa – 1987 júliusa)
  • An Minszu (An Minh Szu) nagykövet (1987. augusztus 3.[52] – 1988. augusztus 14.)[53]
  • Kim Phjongil nagykövet (1988. augusztus 14.[52] – 1988 novembere)
  • Pang Jonggap ügyvivő (1988 novembere – 1989)
  • Kang Hon ideiglenes ügyvivő (1989/1990)
  • Pang Jonggap (1990–1993)[54]
  • Kim Vonho ideiglenes ügyvivő (1994)[55]
  • Ri Szonrjong ideiglenes ügyvivő, Bukarest (1995)[56]
  • Ho Gvanho ideiglenes ügyvivő (1996–1997)[24][57]
  • Pak Szangam (1998. március 6.[58] – 1999 novembere)[25]

1999 novemberétől a Magyarországgal kapcsolatos ügyeket a bécsi nagykövetség látja el.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b A koreanisztika Magyarországon. ELTE. (Hozzáférés: 2015. július 25.)
  2. ↑ „Észak-Koreába érkezett a külügy delegációja”, Index.hu, 2014. április 8. (Hozzáférés: 2015. július 25.) 
  3. ↑ A jelenlegi kifejezés körülbelül 1999 óta hatályos, előtte az orosz Vengrija néven említették Magyarországot.
  4. ↑ Koreai Népi Demokratikus Köztársaság. Magyarország Nagykövetsége. [2015. november 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 26.)
  5. ↑ North Korea. [2007. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 25.)
  6. ↑ „Rákosi pánikba esett”, Magyar Hírlap, 2009. június 25. (Hozzáférés: 2015. július 25.) [halott link]
  7. ↑ Faludi Péter. Mit kell tudni a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságról? (magyar nyelven). Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 963-09-1766-1 (1981) 
  8. ↑ "<헝가리 혁명 50주년> ④ 북한 유학생도 참가했다/A magyar forradalom 50. évfordulója, 4: észak-koreai cserediákok is részt vettek benne", Yonhap News, 2006-10-22, <http://news.onmam.com/news_content.asp?NewsNum=81829&p_cate_code=002006&linkid=fnews>. Hozzáférés ideje: 2009-04-21[halott link]
  9. ↑ Farber, Barry (2006-02-23), "Bureaucratic Horror in 1956 and Today", Newsmax, <http://archive.newsmax.com/archives/articles/2006/2/22/155502.shtml>. Hozzáférés ideje: 2015-07-25
  10. ↑ „Hatalmas lelkesedés fogadta Budapest Kim Ir Szen elvtársat és a koreai kormányküldöttség tagjait”, Magyar Ifjúság, 1956. június 17. (Hozzáférés: 2015. július 25.) 
  11. ↑ Leküldhet gyufáért!, 2007. [2015. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 25.)
  12. ↑ Azelőtt hallás után, vagy orosz nyelvből visszafejtve írták a koreai neveket.
  13. ↑ Nagy elődök nyomdokain – a Kelet magyar kutatói, 2015. április 13. (Hozzáférés: 2015. július 25.)
  14. ↑ Sano, Yoel (2004-02-14), "Happy Birthday, Dear Leader - who's next in line?", Asia Times, <http://www.atimes.com/atimes/Korea/FB14Dg04.html>. Hozzáférés ideje: 2007-10-25 Archiválva 2004. február 13-i dátummal a Wayback Machine-ben Archivált másolat. [2004. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 25.)
  15. ↑ Sterngold, James (1990-06-02), "Evolution in Europe; Stunned North Korea Warns Soviets on Meeting With Seoul Leader", The New York Times, <http://query.nytimes.com/gst/fullpage.html?res=9C0CEEDC1E3BF931A35755C0A966958260&sec=&spon=&pagewanted=print>. Hozzáférés ideje: 2007-10-22
  16. ↑ Kim, Se-jeong (2009-02-01), "Hungary Fetes 20-Year Ties With Korea", The Korea Times, <http://www.koreatimes.co.kr/www/news/special/2009/04/176_38755.html>. Hozzáférés ideje: 2009-04-21
  17. ↑ „Különös koreai hajó a Dunán”, 2000. július 3.. [2018. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. július 25.) 
  18. ↑ "Hungary: North Korean ex-diplomat involved in arms trafficking", Népszabadság, 2002-05-31, <http://nl.newsbank.com/nl-search/we/Archives?p_product=NewsLibrary&p_multi=BBAB&d_place=BBAB&p_theme=newslibrary2&p_action=search&p_maxdocs=200&p_topdoc=1&p_text_direct-0=0F9784A7EF0EB979&p_field_direct-0=document_id&p_perpage=10&p_sort=YMD_date:D&s_trackval=GooglePM>. Hozzáférés ideje: 2009-04-21
  19. ↑ „Felszívódott a határon egy észak-koreai diplomata”, Origo.hu, 2004. szeptember 17. (Hozzáférés: 2015. július 25.) 
  20. ↑ Seo, Hyun-jin (2004-02-02), "Hungary ready to improve ties with N. Korea", The Korea Herald; Asia Africa Intelligence Wire, <http://www.accessmylibrary.com/coms2/summary_0286-20182777_ITM>. Hozzáférés ideje: 2009-04-21
  21. ↑ „Észak-Korea nem fizetné magyar adósságát”, Népszabadság, 2010. augusztus 19. (Hozzáférés: 2015. július 25.) 
  22. ↑ Baráth Magdolna, Gecsényi Lajos: FŐKONZULOK, KÖVETEK ÉS NAGYKÖVETEK 1945-1990[halott link]
  23. ↑ Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1990
  24. ↑ a b Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1996
  25. ↑ a b Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1999
  26. ↑ a b „권오직(權五稷, 1906~?) 權善得 南秉喆 보스또꼬프(BoCTOKOB) 幸田五稷”. [2016. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. január 27.) 
  27. ↑ „Átnyujtotta megbízólevelét a Koreai Demokratikus Népköztársaság budapesti követe”, 1950. június 24. (Hozzáférés: 2018. január 27.) 
  28. ↑ „Magas koreai kitüntetésben részesült Simics Sándor volt koreai magyar követ”, Somogyi Néplap, 1952. január 4. (Hozzáférés: 2018. január 27.) 
  29. ↑ „A békét kívánó emberiség hálás és szerető üdvözletét küldi a hős koreai népnek és a bátor kínai önkénteseknek”, Délmagyarország, 1953. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám), 1953. augusztus 1. (Hozzáférés: 2018. január 26.) 
  30. ↑ „Cím nélkül”, Zala, 1952. március (8. évfolyam, 51-76. szám), 1952. március 8. (Hozzáférés: 2018. január 26.) 
  31. ↑ a b c d „[51-60]”, Joongang Ilbo, 2004. október 25.. [2018. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. január 27.) 
  32. ↑ „A koreai és az albán követ bemutatkozó látogatása Nagy Imre elvtársnál”, Délmagyarország, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám), 1953. november 6. (Hozzáférés: 2018. január 26.) 
  33. ↑ „A külpolitika hírei röviden”, Délmagyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám), 1957. július 3. (Hozzáférés: 2018. január 26.) 
  34. ↑ „A koreai nagykövet búcsúlátogatása a külügyminiszternél”, Dunántúli Napló, 1959. december (16. évfolyam, 282-305. szám), 1959. december 19. (Hozzáférés: 2018. január 26.) 
  35. ↑ „Magyar-koreai barátsági est”, Dunántúli Napló, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám), 1961. július 20. (Hozzáférés: 2018. január 26.) 
  36. ↑ „Átadta megbízólevelét az új koreai nagykövet”, Délmagyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám), 1959. december 30. (Hozzáférés: 2018. január 26.) 
  37. ↑ „Átadta megbízólevelét az új koreai nagykövet”, Délmagyarország, 1962. december (52. évfolyam, 281-305. szám), 1962. december 30. (Hozzáférés: 2018. január 26.) 
  38. ↑ Szarka Károly: Előterjesztés a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányhoz, 1966. június 15. (Hozzáférés: 2018. január 26.)
  39. ↑ „[61-70]”, Joongang Ilbo, 2004. október 25. (Hozzáférés: 2018. január 27.) 
  40. ↑ „Események sorokban”, Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám), 1966. július 27. (Hozzáférés: 2018. január 26.) 
  41. ↑ „Diplomata vendégek a szabadtéri játékokon”, Délmagyarország, 1966. augusztus (56. évfolyam, 181-205. szám), 1966. augusztus 7. (Hozzáférés: 2018. január 26.) 
  42. ↑ „A kettészakított Korea népének áldozatos harca”, Délmagyarország, 1967. november (57. évfolyam, 258-283. szám), 1967. november 11. (Hozzáférés: 2018. január 26.) 
  43. ↑ „Átadta megbízólevelét a KNDK új nagykövete”, Pest Megyei Hírlap, 1968 (12. évfolyam), 1968. április 25. (Hozzáférés: 2018. október 23.) 
  44. ↑ „A KNDK nagykövetének búcsúfogadása”, Nógrád. 1971. november (27. évfolyam. 258-282. szám), 1971. április 27. (Hozzáférés: 2018. október 23.) 
  45. ↑ „[71-80]”, Joongang Ilbo, 2004. október 25. (Hozzáférés: 2018. január 27.) 
  46. ↑ „Tiszteletadás a hősöknek”, Dunántúli Napló, 1973. április (30. évfolyam, 81-108. szám), 1973. április 3. (Hozzáférés: 2018. január 26.) 
  47. ↑ Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1971
  48. ↑ Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1974
  49. ↑ „Közélet”, Pest Megyei Hírlap, 1975. július (19. évfolyam, 152-178. szám), 1975. július 18. (Hozzáférés: 2018. január 26.) 
  50. ↑ 북한 인명록
  51. ↑ 북한 인명록
  52. ↑ a b „[81-90]”, Joongang Ilbo, 2004. október 25. (Hozzáférés: 2018. január 27.) 
  53. ↑ 統一敎育 통일교육 Thongil kjojuk. 統一硏究院 통일연구원 Thongil Jonguvon. [2017. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 21.)
  54. ↑ Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1993
  55. ↑ Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1994
  56. ↑ Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1995
  57. ↑ Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1997
  58. ↑ „[91-2000]”, Joongang Ilbo, 2004. október 25. (Hozzáférés: 2018. január 27.) 

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Magyarország_és_Észak-Korea_kapcsolatai&oldid=26479288”