Ugrás a tartalomhoz

Madaras József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Gabest (vitalap | szerkesztései) 2021. április 22., 09:44-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Szinkronszerepei)
Madaras József
Életrajzi adatok
Született1937. augusztus 16.[1][2]
Rigmány
Elhunyt2007. április 24. (69 évesen)[1][2]
Máriahalom
SírhelyFarkasréti temető
HázastársaKozák Ágnes
Pályafutása
IskoláiSzínház- és Filmművészeti Főiskola
Aktív évek19582006
Híres szerepei
Díjai
Kossuth-díj1996
Érdemes művész1978
További díjak

Madaras József weboldala
Madaras József IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Madaras József témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Madaras József (Rigmány, 1937. augusztus 16.Máriahalom, 2007. április 24.) Kossuth-díjas magyar színész, filmrendező, érdemes művész. Kozák András és Drahota Andrea veje volt.

Életpályája

A lobbanékony természetű színésztanonc 1959-ben végezte el a Színház és Filmművészeti Főiskolát. Ugyanebben az évben vendégszerepelt a József Attila Színházban, majd barátjával, Somogyi Miklóssal egyik színháztól a másikig szerződött. A győri Kisfaludy Színházban töltött egy évadot, 1959–1960-ban a Szegedi Nemzeti Színházban játszott, 1960–1961-ben az Állami Déryné Színház, majd 1966-ig a Thália Színház, azután a Pannónia Filmstúdió szinkrontársulata, 1969-től az Irodalmi Színpad, 1971-től a Nemzeti Színház, 1978-tól a Mafilm Filmgyártó Vállalat színtársulatának tagja volt. 1982-től rendezőként is tevékenykedett, filmekben 1957-től kezdve szerepelt.

Madaras szerepeinek sora az egyszerű emberek, a feltörekvő népi hősök igazságáról és nehézségeiről szól. Robusztus munkás- és parasztfigurák, sorsukkal elégedetlen, kitörni vágyó kisemberek megszemélyesítőjeként vált ismertté. Legnagyobb színpadi sikerét Fejes Endre Rozsdatemető című színművében aratta Hábetler Jani szerepében, melyet teljes átéléssel, befoghatatlan igazságérzetének érvényesítésével játszott el „életre-halálra”. Fejes Endre eredetileg könyvalakban napvilágot látott drámáját – amely egy külvárosi kispolgári család mindennapjait, s ezen túlmenően a 20. századi magyar történelem első ötven évét mutatja be – 1963-ban mutatták be a Thália Színházban Kazimir Károly rendezésében.

Madaras József sírja Budapesten. Farkasréti temető: 1-1.

A rá emlékeztető, őt idéző legjellegzetesebb figurákat Jancsó Miklós és Kovács András filmjeiben alakította. Indulatos, erőteljes karakterek megformálásával tökéletesen illeszkedett a Szegénylegények (1966) vagy a Csillagosok, katonák (1967) komor drámai világába. Nehéz feladatot oldott meg a Csend és kiáltás lelki terror alatt deformálódó egykori vöröskatonája, Károly alakjának életre keltésével is. Fontos szereplője volt az Égi bárány (1971) című filmnek, melyben az eszelős Vargha pátert alakította, a Szerelmem Elektra (1974) című alkotásban pedig a zsarnok uralkodót, Aegistost játszotta. Madaras Kovács András filmjeiben is végigjárta a kis szerepek iskoláját, míg végül A ménesgazda (1978) robbanékony, de gyanútlanul jóhiszemű és tragédiába zuhanó főhősét eljátszhatta. Az országos népszerűséget egy filmsorozat hozta meg számára, amelyben Kántor, a nyomozókutya rendőr gazdáját, Csupati őrmestert alakította. Madaras Józsefet 1978-ban az Érdemes Művész elismeréssel jutalmazták. Elnyerte a filmkritikusok díját, valamint a Locarnói Nemzetközi Filmfesztivál nagydíját, 1996-ban megkapta a Kossuth-díjat, 2000-ben a Magyar Filmszemle életműdíját. 1992-ben máig tisztázatlan körülmények között, vérbe fagyva találtak rá budaligeti házában. Súlyos koponyasérüléssel hónapokig feküdt kómában. 8 év alatt újra tanult beszélni, járni.[4] Később kisebb szerepekben újra megjelent.

Élete utolsó évében egy máriahalmi magánpanzióban, magányosan élt. Itt hunyt el 2007. április 24-én.[5]

Madaras nevével sok magyar filmben találkozhatunk, személye megkerülhetetlen a magyar film 20. század utolsó két-három évtizedes történetében. Szerepeit mindig konokul komolyan vette filmen és színpadon egyaránt, ő az, aki „mindennap forradalmárnak érezte magát, nem csak állami ünnepeken.”

Négyszer nősült, hat gyermeke van.[6]

Színpadon

Filmjei

Játékfilmek

Tévéfilmek, televíziós sorozatok

Rendezései

Szinkronszerepei

Év Cím Szereplő Színész Szinkron év
1936 Téboly (1. szinkron) 1967
1943 Akiért a harang szól Fernando Fortunio Bonanova 1969
1946 Szép remények (1. szinkron) Pip John Mills 1965
1953 A félelem bére (2. szinkron) Útlevélellenőr a repülőtéren 1970
Elsőszámú közellenség (1. szinkron) Tony Fallone Paolo Stoppa 1967
1954 Bertoldo, Bertoldino és Cacasenno Bertoldino Alberto Sorrentino 1967
1955 Harapófogóban Andrea Jean-Pierre Mocky 1966
1956 Nem futhatsz el előle 1968
1959 Déli szél Antonio Spagara Renato Salvatori 1967
1960 Betondzsungel 1969
1962 A Vénusz urai Peter Robin Hunter
Kötelező kikötő Parancsnok Roger Pigaut 1966
Piros sapkák 1968
1963 A hóhér Elitélt a börtönben 1967
Élők és holtak Őrmester 1964
Gól büntetésből Fiú a csapatból
Kezek a város felett (1. szinkron)
1964 A katona apja 1965
Az ég kulcsa
Minna von Barnhelm Just Peer Schmidt 1967
1965 A fáraó Lükon Jerzy Zelnik 1966
Alpesi ballada Ivan Tereshka Sztanyiszlav Ljubsin 1969
Az első tanító A tanár Bolot Bejsenalijev 1968
Falstaff (1. szinkron) Bardolph Patrick Bedford 1967
Hajnali négykor Fiú Brian Phelan 1974
Ne térj vissza azonos úton Macor Davor Antolic 1967
1966 A föld kapuinál Emil Sebastian Papaiani 1968
A háborúnak vége Felügyelő Michel Piccoli 1969[7]
A leghosszabb éjszaka 1968
Árnyak a Notre Dame felett Decourt Horst Schön 1971
Az algíri csata (1. szinkron) Ali La Pointe Brahim Hadjadj 1967
Éretlen szívek Jean-Pierre Eric Penet 1968
Nyaralók Vlasz Jevgenyij Anufrijev 1967
Őrjárat a kozmoszban (tv-sorozat) (1. szinkron) Mario de Monti hadnagy, fegyverzeti tiszt Wolfgang Völz
1966-1968 A négy páncélos és a kutya I-II. (tv-sorozat) Grigorij Saakaszwili Włodzimierz Press 1968-1971
1967 Az újságíró 1968
Reggel
Találkoztam boldog cigányokkal is (1. szinkron) Bora Bekim Fehmiu 1970
Vasáradat 1968
1968 A csendőr 3.: A csendőr nősül (1. szinkron) Vizsgázó 1969
A fehér szoba
A kacsa ½ 8-kor csenget (1. szinkron) Tüntető
Szökevény a Borostyán-táborból 1971
1969 A tanú Rendőr #1 Iványi József 1969
A gyermekkor utolsó éjszakája Dudu Anton Tauf 1970
Queimada (1. szinkron) Teddy Sanchez Renato Salvatori 1977
Ragyogj, ragyogj, csillagom! Szergyuk Leonyid Kuravljov 1970[8]
1970 WUSA (1. szinkron) Roosevelt Berry B. J. Mason 1972
1971 A menyasszony Mergen, sofőr Mergen Nyijazov 1975
Ha nekem puskám lenne 1972
Sacco és Vanzetti Celestino Medeiros
1975 Áfonya, a vagány Áfonya Leonyid Kuravljov 1977

Díjai

Emlékezete

Jegyzetek

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. a b BnF források (francia nyelven)
  3. Horizont. Népszava, 1977. augusztus 16.
  4. 'Azért vagyok, hogy 'ott' legyek' – 75 éves lenne Madaras József”, Színház.hu (Hozzáférés: 2018. augusztus 6.) (hu-HU nyelvű) 
  5. Madara József életrajza
  6. BorsOnline. „Madaras József nem csak a filmvásznon volt a végletek embere” (Hozzáférés: 2018. augusztus 6.) 
  7. A szinkron 1969-ben készült, és a hazai mozikban 1976. november 18-án mutatták be.
  8. A szinkron 1970-ban készült, és a hazai mozikban 1971. szeptember 30-án mutatták be.
  9. Madaras József díjai
  10. http://www.origo.hu/itthon/20150126-ujabb-utcaatnevezesi-hullam-lehet-budapesten.html
  11. Madaras József méltó emlékművet kapott - képek ma.hu - 2016. október 14.

Források

További információk