Madaras József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Madaras József
Madaras József Csupati főtörzs Kántor 1975.jpg
Csupati őrmesterként a Kántor című tévésorozatban (1976)
Született 1937. augusztus 16.
Rigmány
Elhunyt 2007. április 24.[1] (69 évesen)
Máriahalom[1]
Foglalkozása színész, filmrendező
Díjak Balázs Béla-díj (1976)
SZOT-díj (1977)
Érdemes művész (1978)
Kossuth-díj (1996)

Madaras József az IMDb-n
Madaras József sírja Budapesten. Farkasréti temető: 1-1.

Madaras József (Rigmány, 1937. augusztus 16.Máriahalom, 2007. április 24.) Kossuth-díjas magyar színész, filmrendező.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lobbanékony természetű színésztanonc 1958-ban végezte el a Színház és Filmművészeti Főiskolát. Ugyanebben az évben vendégként szerepelt a József Attila Színházban, majd barátjával, Somogyi Miklóssal egyik színháztól a másikig szerződött. A győri Kisfaludy Színházban töltött egy évadot, 1959-1960-ban a szegedi Nemzeti Színházban játszott, 1960-1961-ben az Állami Déryné Színház, majd 1961-1966 között a Thália Színház tagja volt. 1966-tól a Pannónia Stúdió szinkrontársulata, 1969-től az Irodalmi Színpad, 1971-től a Nemzeti Színház, 1978-tól a Mafilm Filmgyártó Vállalat színtársulatának tagja volt. 1982-től rendezőként is tevékenykedett, filmekben 1957-től kezdve szerepelt.

Madaras szerepeinek sora az egyszerű emberek, a feltörekvő népi hősök igazságáról és nehézségeiről szól. Robusztus munkás- és parasztfigurák, sorsukkal elégedetlen, kitörni vágyó kisemberek megszemélyesítőjeként vált ismertté. Legnagyobb színpadi sikerét Fejes Endre Rozsdatemető című színművében aratta Hábetler Jani szerepében, melyet teljes átéléssel, befoghatatlan igazságérzetének érvényesítésével játszott el „életre-halálra”. Fejes Endre eredetileg könyv-alakban napvilágot látott drámáját – mely egy külvárosi kispolgári család mindennapjait s ezen túlmenően a 20. századi magyar történelem első ötven évét mutatja be – 1963-ban mutatták be a Thália Színházban Kazimir Károly rendezésében.

A rá emlékeztető, őt idéző legjellegzetesebb figurákat Jancsó Miklós és Kovács András filmjeiben alakította. Indulatos, erőteljes karakterek megformálásával tökéletesen illeszkedett a Szegénylegények (1966) vagy a Csillagosok, katonák (1967) komor drámai világába. Nehéz feladatot oldott meg a Csend és kiáltás lelki terror alatt deformálódó egykori vöröskatonája, Károly alakjának életre keltésével is. Fontos szereplője volt az Égi bárány (1971) című filmnek, melyben az eszelős Vargha pátert alakította, a Szerelmem Elektra (1974) című alkotásban pedig a zsarnok uralkodót, Aegistost játszotta. Madaras Kovács András filmjeiben is végigjárta a kis szerepek iskoláját, míg végül A ménesgazda (1978) robbanékony, de gyanútlanul jóhiszemű és tragédiába zuhanó főhősét eljátszhatta.

Az országos népszerűséget egy filmsorozat hozta meg számára, amelyben Kántor, a nyomozókutya rendőr gazdáját, Csupati őrmestert alakította.

Madaras Józsefet 1978-ban az érdemes művész elismeréssel jutalmazták. Elnyerte a filmkritikusok díját, valamint a locarnói fesztivál nagydíját, 1996-ban megkapta a Kossuth-díjat, 2000-ben a Magyar Filmszemle életműdíját. Az 1990-es évek elején súlyos betegségen esett át: élet és halál között lebegett, közel egy évig kómában feküdt. Újra tanult beszélni, járni. Kisebb szerepekben újra megjelent.

Madaras nevével sok magyar filmben találkozhatunk, személye megkerülhetetlen a magyar film elmúlt két-három évtizedes történetében. Szerepeit mindig konokul komolyan vette filmen és színpadon egyaránt, ő az, aki „mindennap forradalmárnak érezte magát, nemcsak állami ünnepeken.”

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Játékfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Azonosítás (1975)
  • Pókfoci (1976)
  • Budapesti mesék (1976)
  • Apám néhány boldog éve (1977)
  • 80 huszár (1978)
  • A ménesgazda (1978)
  • Allegro Barbaro (1979)
  • Az erőd (1979)... Murketa
  • Magyar rapszódia (1979)
  • Köszönöm megvagyunk (1980)
  • A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon (1981)
  • Gondviselés (1986)
  • Szörnyek évadja (1986)
  • Üvöltés 5. - A legenda újjászületik (1989)
  • Isten hátrafelé megy (1991)
  • Könyörtelen idők (1991)
  • Kék Duna keringő (1992)
  • A nyaraló (1992)
  • Film.... (2000)
  • A másik ember iránti féltés diadala (2000)
  • Életbevágó (2000)
  • Rokonok (2006)

Tévéfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Legenda a vonaton (1962)
  • Othello Gyulaházán (1966)
  • Princ, a katona (1966)
  • Bors (1968)
  • Halász doktor (1968)
  • 7 kérdés a szerelemről (1969)
  • Technika és rítus (1971)
  • Egy óra múlva itt vagyok… (1971 - tévésorozat)
  • Fekete macska (1972)
  • Aranyliba (1972)
  • A Müller család halála (1972)
  • Plusz-mínusz egy nap (1972)
  • A dunai hajós (1974)
  • A farkasok (1974)
  • Tornyot választok (1975)
  • Sztrogoff Mihály (1975 - tévésorozat)
  • Szerelmem, Elektra (1974)
  • Kántor (1976 - tévésorozat)
  • Karancsfalvi szökevények (1976)
  • A csillagszemű (1977)
  • A lőcsei fehér asszony (1977)
  • Zokogó Majom (1978 - tévésorozat)
  • Lélekvándorlás (1983)
  • Dózsa György (1984)
  • Az eltüsszentett birodalom (1985)
  • Zsarumeló (1985 - tévésorozat)
  • A védelemé a szó (1988)
  • Kisváros (1995 - tévésorozat)

Színpadon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Büchner: Woyzeck
  • Fejes: Vonó Ignác
  • Kleist: Amphitryon
  • Fejes: Rozsdatemető – Hábetler Jani
  • Calderón: A zalameai bíró – Juan
  • Darvas: Kormos ég, Laci
  • Büchner: Leonce és Léna – Péter király
  • Wehner: és Tsa – Kwmawl
  • Odze: Lordok háza – Hajmanek Ignác

Rendezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hernádi: Királyi vadászat
  • Kaló: Egyedül
  • Lélekvándorlás (1982, tv)
  • Az eltüsszentett birodalom (1984, tv)
  • Eszmélet (1988, tv)
  • A nyaraló (1991, tv)

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4 Online elérés
  • szerk.: Karcsai Kulcsár István–Veress József: Magyar Filmkalauz. Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat, 523. o. ISBN 963-14-0514-1 (1985) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]